2013. február 23.

A tejút fénye árnyékot vet

Pintér József plakátja

Kérdés, hogy mi tette az ősvalakit emberré. Legutóbb a tüzhasználatról olvastam: a meleg étel jobb energiabevitel, mint a nyers, több ideje maradt az ősembernek újságot olvasni (bár attól valószínúleg az ellenkezője történt volna, elmegy a kedve a kultúra elindításától), gondolkodni az élet dolgain.  De ehhez mit szóltok? Éjjel fényszennyezés mentes réteken heverészve az eget bámulta. Nyilván ezt tette, az éjszakai ég ugyanis gyönyörű, ezt tudnia kellett, meg fel is tűnik. Ráadásul nagyom más mint a nappali világ (nem a sötét-világosra gondolok): szabályos és (nagyrészt) állandó, ha változik is, azt nagyon szabályosan teszi. (Még a meteorozós ősember is rájöhetett szabályosságokra, mint a meteorrajok évenkénti visszatérése pl.) Nem volt ujság, nem volt keresztrejtvény sem, de ezt a szabályosságot ki lehetett figyelni. Dumálni is kellet róla, mert csak a nagypapa és a annak a nagypapájának a feljegyzéseit összehasonlítva lehet rájönni a földtengely, vagy a tavaszpont vándorlására. Ha legalább egy binokulárja lett volna, vagy tudott volna zoom-olni, óragépezni és két és fél órásat exponálni a szemével! Hamarabb feltalálták volna az absztrakt festészetet.

Az égi rejtvényfejtés tette a jó embert (meg a matek és a történet mesélés). Rá kell csak nézni a mai csillagászokra és fényképeikre: például Éder Iván, aki éppen kiállít az iFben. Megint a szöszmötölés: nagyítgatni, rövidebbet-hosszabbat exponálni, színhőmérsékletet és még mi mindent állítgatni, a felvételeket összeadni, korrigálni stb, és máris a NASA napi csillagszati képe a felvétel. De mikor alszik a csillagász?


Szóval ha nem mentek Namíbiába (az Atacamába, a Sinaira, a Bakonyba), ahol fényszennyezett világunkban is árnyékot vet tejút fénye, akkor gyertek az iFbe. A képeken láthatjátok milyen (ott) az ég, ha ilyen műszerrel és ezzel a rajongással figyelik mint Iván  és a többi profi amatőr.
_

2013. február 10.

Az elnök és a puli


A Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét keresi
Göncz Árpád és a Hofi (Fotó: MTI Archív)

Kéne egy csapat, mondja Minarik mosodás. Egyetértek, bár esetemben egy helyről (is) szó van. De mi teszi a helyet? Ha izomból nekiugranak, magvalósul a disneylandes őrület, páncélos pincérek szolgálnak fel aluminium kardon nyers húsokat, vagy a helyen, a hely romlására vídia csávót alakító főnökök sármos bohócokkal elnököset játszanak. Egy közhellyel beljebb vagyunk a helyépítés útján (megint: is), ha azt mondjuk: változz meg, légy ami vagy, (a hely legyen az, ami). (Nehéz dolog, paradoxon gyanús: ad 1, ha ez én vagyok, miért gondolom, hogy ez itt nyilván nem én vagyok, ad 2, ha nem én vagyok, akkor ez itt mégis ki)?

Inkább egy példa. Még Morzsi pulival jártuk a Budai hegyeket amikor egy néptelen tavaszi napon a János hegyen idős férfival találkoztunk. A járásán, az arcán... látszott a tény: élvezi a magányos sétát, más nem érdekli. (Ritka az ilyen, a telefonálós, zenehallgatós, gyerekkel-párjával veszekedős-édelgős azonnal kiesik pl.) Ránk köszönt és ment is tovább. Hasonlított az elnökre. Távolabb találkoztunk egy fülhallgatóval telefonáló öltönyössel, még lejjebb egy járó motorú terepjáróval. Összegezve: kedves, természet kedvelő bácsi, természet romboló, mindenbe belerondító üzletemberek. A puliról, (aki a bácsihoz hasonlóan a sétával volt kizárólag elfoglalva), eszembe jutott a másik (két) elnök, aki a biztonságiak törekvése dacára beszuszakolta magát az alkoholista író mellé a kocsma különtermébe a hosszú padra. Hurrá, találkoztam az elnökkel, aki önmaga volt, vagyis sétáló bácsi. Sőt, az elnök önmaga, ha sétál, ha a szőnyegre esett plecsnit keresi, reméljük mindig és még sokáig. 

De mi legyen az iF-fel kolera idején? Minden esetre gyertek, az élő zene, a kadarka és a kadarkás, és még sok minden az ami!
_

2013. február 2.

Szöszmötöl


Ocztos Pista fényképpel szöszmötöl
Beszélgettem a Fuga webrádióban mindenféle okosságokról a Ránki Julival és Kiss Imrével, utóbbi az MKVM (vendéglátóipari múzeum) igazgatója. Rádiós szereplésemnek volt ám viszhangja: Áron és Miki láttak(!) a Fuga Rádióban és bejöttek az iFbe, megkérdezni mit csináltam ott. Már megérte az egész. (A Fuga egy izgalmas komplexum, nagy ablakokkal a kihalt, háborús Petőfi Sándor utcára. A riporterek és alanyaik munkavédelmi fejhallgatóban az ablakban beszélgetnek, a technikus kütyüjeiről kintről is leolvasható a beszélgetés hőfoka. Ugyanitt építészet, zene, irodalom.)  

Jót beszélgettünk, bár a vendéglátás nagy problémáit nem sikerült megoldani. Viszont szóba jött a az iF kávésüti receptje, a kultúra válsága és az a kérdés, mi a közös a vendéglátásban, a sémi filológiában és a matematikában. A bölcsészek persze azonnal tudták a választ és azt a jól kitárgyalták, (Juli magyar-francia szakos volt, Imre sémi filológus), nekem csak később esett le a tantusz, most fog csörreni. A szöszmötölés, ahogy Kópé barátom mondja. Ha az ember olyan (és olyannak jó lenni) akkor jól el tud szöszmötölni, receptekkel, szavakkal, mondatokkal vagy akár topológikus sokaságokkal. Csak a midennapok ne lennének ilyen kiábránditóak.

A gyömbéres kávésüti masszáját mindenestre 40 dkg lisztből, 30 dkg vajból, egy tojás sárgájából gyúrjuk (meg kell fagyasztani a hurkát, hogy szeletelni lehessen). Szöszmötölni a gyömbérrel, cukorral és a nagyszemű sóval lehet, az adja az izgalmat.

Halgassatok Fuga Rádiót és gyertek az iFbe.
_