2014. szeptember 22.

Kávéház és logika



Mazur egy "Scottish Cafe"  probléma díját adja át
Per Enfelnek (36 évvel a probléma felvetése után) 
Azért nem írok a vendéglátó ipari logikáról, mert az nekem kínai (nem mint a kínai maradék tétel, az is kínai, de értem). Már eleve a vendéglátó ipar szó gyanús, ellentmondás van benne: hogy lehet iparilag vendéglátni? Ipari vendégeket talán, akiket egy alvállalkozó biztosít? 

Viszont az igazi logikáról is lehet a kávéház kapcsán beszélni (nem is beszélve arról, hogy jobb időkben és jobb helyeken (ld kép) kávéházban szokás volt matematikát csinálni. Másrészt annak, aki eleve nem irtózik a gondolkodástól (pl. nem megélhetési politikus) szórakoztató egy kicsit fárasztani az agyizmait. 

Smullyan említi ezt a vendéglői kiírást: A JÓ ÉTEL NEM OLCSÓ, AZ OLCSÓ ÉTEL NEM JÓ. Néhány agyi karlendítés és megállapíthatjuk, hogy ez a két állítás ugyanazt jelenti, nevezetesen, hogy a jó ételek és az olcsó ételek halmaza diszjunkt. Na persze, attól, hogy kétszer mondják, még nem biztos, hogy igaz, de elég csak az egyik állítást vizsgálni. Az iFben igaz, de nem standard üzleti logikát alkalmazunk: a nem olcsó ételeket olcsón adjuk. 

A múltkor Kópé mondott Zsófinak egy logikusos feladatot, és Zsófi meg is oldotta (smile). Itt a feladat egy változata, (azért is változtattam, hátha Zsófi olvassa és nekiugrik másodszor is):

Három logikus beül az iFbe, Zsófi megy oda hozzájuk. A beszélgetés így folyik:
Zsófi: Mind a hárman sört kértek?
1. logikus: "Nem tudom."
2. logikus: "Nem tudom."
3. logikus: "Nem."

Hány sört visz ki a Zsófi? 
Azt is kérdezhetném, hogy miért csak a 3.logikust kérdi: "És Te mit kérsz?"

Na mára ennyi, gyertek az iFbe, van még sör!
_