2014. november 25.

A "Nagy Ember" az iFben


Branford Marsalis (jobbról) Neumann Balázzsal az iFben
Sajnos nem voltam november első hétfőjén a Ray Charles Show-t meghallgatni. Egyik másnap Jász Andris büszkén kért a telefonban, hogy találjam ki, kit hoztak le a testvérével az iFbe. Tudom hiba, nekem rögtön a fiatal Bridgitte Bardot jutott eszembe, de nem talált. Pedig Bardot  Picassohoz is beugrott,  hiszen akkoriban még nem volt iF. Ha lett volna, itt találkoznak. Mindegy is, a mai jazz-istáknak Branford Marsalis a Picasso.

Branford Marsalis-t méltatni egy mondatban lehet, de az egy nagyon hosszú mondat lenne. Elég helyette ránézni a képre, dacára, hogy telefonnal készült, sokat elárul. Balázs nem tudott a vendég érkezéséről. Andris bökte meg, amikor már zongoronál ült, hogy nézzen oda. Balázs (ő maga mondja) lélegzete elállt (majd újraindult egy más tempóban) gondolatai és ujjai összegabalyodtak, mondhatjuk ügy, nagyon
megilletődött. És így is maradt, csak kérdezzétek meg tőle, hogy volt amikor Branford azt mondta neki, hogy ne szabadkozzon, neki semmi baja Ray Charles muzsikájával, sőt! B.M. a képen kedves és közvetlen "my brother", állítólag az autóban elmenetben Ray Charles dalokat énekeltek harsányan a muzsikusokkal és Jász Palival, akivel aztán Bach szonátákat gyakoroltak a szállodában. Ezt is teszi (sokszor) a zene a muzsikusokkal, jó fejek marad(hat)nak a sikerek ellenére is.  

Jász Andris néhány évente beugrik egy "nagy emberrel" az iFbe: pár éve Billy Cobham volt a vendégünk (ugyanakkor jött be először Vukán György is, de régen volt). 

Szóval gyertek az iFbe, lesznek jó fejek, ha jöttök!
_  

2014. november 6.

Ízt kitalálni avagy kóstoltátok a Red Goose-t?


Lehet-e nem létező ízt kitalálni? Nem filozófiai mélygondolatból kérdezem, a köznapi szóhasználattal sem tudom a választ. Én mindenestre nem tudok ízt kitalálni, még a hagyma ízét sem tudom leírni, de elismerésem annak aki kitalálta. (Szétszóródott gondolataim most azt iratják velem, hogy hagyma íz van számtalan, ám van bennük közös: a hagymaíz). Mindenestre azt gondolom, hogy Takács Pétert (a híres sörfőzőt) érdemes íz témában kérdezni. Minden másban is: nagy mesélő.

A sörfőzés olyan (ezt is Pétertől tudom), hogy határozott szándékkal lehet nekiveselkedni, nem csak a szín, a hatékonyság, a keserűség, hanem a leendő íz többi összetevőjével és a sok paraméter együttműködéséből létrejövő Nagy Összhatás vonatkozásában is. Ha megvan a tapasztalat (Péternél megvan), megvan a mesterségbeli tudás (Péternél megvan) és megjön a szerencse (Péternél megjön) "olyan" lesz az a sör. Akárhogy is van, Takács Péter meséi (habbal) mindig jó szórakozást igérnek. Akinek új ez a mese, arról van szó, hogy eddig készült Takács féle Esti Mese, Téli Mese, Nincs Mese sőt számtalan Mese, most éppen a Vörös Lúdról szól a Mese. Ha (iFF) bejöttök, elmeséljük. A heti sláger (a Sláger is egy Mese, az ivós lágerről) az iFben: a Red Goose. Rick Zsófi fenti fotóján a ludat Gera Klári fecskéje alakítja, ám a sör neve azért lúd, mert ebben a mesében Ludas Péter is szerepel: együtt főzték ezt sört Takács Péterrel. 

AAA (ez minőségi jellemzés is, de): american amber ale (az alliteráció kedvéért így hívjuk az american red ale-t . Gyertek gyorsan megkóstolni, nekünk nagyon ízlik. Ha van otthon (kétlem), akkor még töltsetek egy pohárral,és itt olvashattok tovább Péterről és a söreiről. Amúgy és aztán: Nincs Mese, irány az iF. SÖR és ZENE! Mesteri itt minden. IF not, drink a beer: best goose is the Red Goose.