2009. február 3.

iFnobizmus
Borozgatás az iFben

Nem hiszem, hogy a borfogyasztás tengernyi irodalmához lényegeset tudnék hozzátenni. Azért van véleményem, amit részben csendben, mert általunk válogatott borokat kínálunk, részben hangosan itt a blogban sejtetek. A lényeg: ne legyünk elfogultak, keressük a kalandot. Egy sivatagi vagy hegyi kaland persze nem hasonlítható egy kávéházi asztalnál történő borkóstoláshoz, (ha nem hiszitek nézzétek meg az "Oltalmazó ég" c. filmet aztán irány Marokkó, vagy olvassátok Hermann Bull Nanga Parbat mászásának történetét és irány a Francia Bánya a Fenyőgyöngyénél).

Ha kis kaland jut mára, legyen, kóstoljunk olyat, amit eddig nem. És figyeljünk. Élmény egy bor akkor is, ha még nem hallottunk róla, nem beszélve a kadarkáról. Csak oda kell figyelni. Az íz egy csoda. Tessék leírni az alma ízét vagy a hagymáét! A bor -azontúl- emberi teljesítményt, sokezeréves kultúrát tükröz.

A bortól nem lehet mást várni mint amit egy bor nyújthat: a fajta, a táj, a termelő, az évjárat, a dülő, a Nap, a Hold, a csillagok, a talaj, a pince, a szüretelő lányok illata, a nyári alkonyat és hajnal, a kutyaugatás, szarvasbőgés, a méhzümmögés a nyári pincehűvös, a téli pincemeleg, a poros mélyút és még végtelen sok történés emlékét. (Elszaladt a ló, becsúszott egy kis köz-helyesség.)

_

Nincsenek megjegyzések: