2010. május 28.

What iF BODOR LILLA?

Then iF kavezo (sokadszor) megtelik látványossággal. Vonzó képek a falakon. A vonzást a színek és az ütős perspektíva közvetíti. Kerekedik(!) egy történet, műterem, ecsetek az edényben, táncos lány néha napfényben, máskor "in blue". A műterem kitágul, átalakul, a perspektíva absztrakttá, kozmikus zenei térré válik, ebben táncol az a lány, aki néha ott sincs a képen.

A kávézósok gyakran esnek abba hibába (gondolom magamból kiindulva), hogy meglátják a boldogítóan kedves mosolyú festőlány kiállítását, és fennkölt okoskodásba kezdenek a blogon. Zenei hasonlatokkal élnek, (fúga, színek, formák variációi, több szólam, stb.) Körülnéznek, fogy-e már a bodzavirágos-mézes öntettel ellátott túrós palacsinta. Ha nem (vagy ha igen), folytatják, és ha nem visznek időben haza, felkapom a szóban forgó 21 kilós tangóharmónikát, vagy énekelni kezdek, mint Szili Katalin Majsai Gábor történetében. ("A miskolci koncertemen történt a eset", kezdte Gábor záróra után a cigizgető, iszogató maradéknak a megnyitó után). Egyszerűbb kimondani: nagyon tetszenek a képek, örülök, hogy Lilla kiállít az iFben. Jó, hogy jöttek sokan, és a megnyitón az ügyetlenkedések ellenére otthonosan érezte magát mindenki. Talán a zene is folytatódik egy következő alkalommal.

Addig is, gyertek az iFbe, egy hónapig BODOR LILLA: "What iF" kiállítás, kávé, alkohol, evés-ivás, jazz.
_

2010. május 26.

Vízen járó kávézó

Tudjuk a youtubon minden van., nyilván folyékony hegymászás is. Tegnap láttam a bíztatófilmet a vízen szaladásról. Egyszerű: kitartás és akarat kell hozzá, elszántság, megbízhtó kondició. Nem szabad hinni sem a józan észnek, sem a tapasztalatnak, még kevésbé az ostoba pozitivista tudományosságnak. Romantika! Ha hideg a víz meleg ruhát veszünk és megpróbálunk ívben nekirohanni az elsüllyedésnek. Jó darabig lesz erőnk kimászni a víz alól és a kibicek odaadó bólogatása mellett újabb étlapokkal, zseniális alkalmazottakkal, facebook oldallal, blogolással kísérletezni.

Van az a vicc, hogy könnyű kávézótulajdonosnak milliomosnak lenni. A feltétel, milliárdosként kell kezdeni. Gyertek az iFbe, tudunk vízen szaladni (legalábbis szorgalmasan gyakoroljuk).
_

2010. május 23.

Az UFO hangja

Vannak barátságos UFO-k. (Két jelentésben használjuk a betűszót, az ismeretlen repülő eszköz és a lény, aki használja: UFO). Ismertetőjegyük, hogy olyat tudnak, amit az emberek még nem, nem is gyártanak, és amit nem lehet kapni az Auchanban. Célul tűzték ki, hogy segítenek a boldogság megtalálásában másképp (gondolom én: rosszabbul) szocializált földlakóknak. Ezen a ponton valamiért Stenley Kubrick és a Kék-Duna keringő jut eszünkbe.

Felix Rohner and Sabina Schärer (és sokan mások dolgoztak együtt) elkészítették a HANG, nevű hangszert (2000-ben). Alakja is UFO megfigyelések leírására emlékeztet. A hang amit elő lehet csalni boldogotó, meleg szívhez szóló. A hangszer maga is UFO, (harmadik jelentés) utánozhatatlan az utángyártó iparnak, rossz szándékuaknak megfejthetethetetlen.
Két készítő gyártja, az igények kielégíthetetlenek. További együttműködésre van szükség.

Ez az egész a szombati Manivolanti koncertről szól. (Bár Alizbár-Vázsonyit is kísérte HANG). Az esőtől kiürült Ráday utca megtelt a vonzástól, ami a kávéházból áradt. Thea Soti hangja, Adam Gallinaés Nemesi Tivadar
hangja és sokféle hanszere, Paul Schwingenschlögl szárnyaló kürtje és Miko Mikulic hegedűje a volt a vonzás centruma.
_

2010. május 18.

Esős május

Ebben az rengeteg aranyat hozó májusban arra gondoltam, kitesszük a szánkót a bolt elé, és forralt bort kínálunk róla. De a tavaszi hó nem tart örökké, félek mire idecsúsznék a szánkóval, addigra elolvad és mindenki epres májusi borra ácsingózik majd a teraszon.

Viszont ha a ház előtt nem is jelezzük a telet, ide kiteszem James Dean fényképét, amit január óta őrzök a desktopomon, alkalomra várva. Igazi kúl csávó, elindul a Times Square-ről az iFbe, vagy a közeli The Actors Studio-ba, cigarettázva. Cigije nem ázik el, Humphrey Bogart-tól tanulta a trükköt. A fotót Dennis Stock készítette, idén januárban 81 évesen halt meg. A kép 1955-ben készült, James Dean nem sokkal élte túl ezt a napot. Ugyanabban az évben, szeptember 30-án porsche 550-esével frontálisan ütközött. A kereszteződés a James Dean Memorial Junction nevet kapta.

Sok tanulságosat összehordtam, jutalmul csak annyit kérek, gyertek az iFbe, ne kelljen eladni.
_
Vikibier

Viki sajtjai közül ez az, aminek francia nevét is tudom. Persze a francos morbier tehéntejből készül. A legenda, és a vikipédia szerint az esti maradékból sajtolnak egy morbier-nak még alacsony emeletet. A hiányzó emeletet reggeli fejésből teszik rá. Azért, hogy ne romoljon éjszaka, faszéhamuval takarják be az első emeletet. Nem túl valószínű, hogy a morbier gyárban vacakolnak azzal, hogy reggeli fejés meg esti fejés. A Viki (pédia nélkül) is úgy tudja, hogy a szürke csík látvány okokból kerül a morbierba (is).

A Bácshegyen kecsketejet használnak és rengeteg (többek között francia) oltóanyagot. A faszénhamu magától ízetlen lenne, ezért Viki fűszerezi, mondjuk chilivel. Ezt a sajtot hívjuk Vikibier-nek és adjuk a sajt tálra, ha el nem fogy, mielőtt ideértek. Dr akkor is lesz faszenes camambert, mondjuk, ugyanonnan.
_

2010. május 14.

Pettenkoffer Viki kecskesajtjai

Nem kell megijedni, bevezető idézet, aztán rövid szöveg és felhívás:

"A tudomány szentélyében sok a fülke… s a papok száma még nagyobb, akik mindenfélékért hajlonganak itt. Sokakat a felsőbbrendű szellemi erő vonzott a tudományhoz. Erőmutatvány nekik a tudomány. Abban keresik az élő tapasztalatot és becsvágyuk megelégülését. Mások a hasznosságnak áldozzák elméjük gyümölcseit. Ha az Úr angyala leszállna, s csupán ezt a két fajtát kergetné ki a szentélyből, nagy lenne üresedése, azonban maradnának még jelen és múlt papjai közül…Mert ha csak az elűzöttek áldoztak volna benne, meg sem épülhetett volna a szentély, mint ahogyan borostyán is csak fa törzsén kapaszkodhat az égnek. Hanem akikben az angyal a kedvét lelné, az fura, hallgatag, magának való népség, egymáshoz jóval kevésbé hasonló, mint a kiűzöttek hada."

Ezt a szöveget idézi egy fiatal német tudós, Albert Einstein beszédéből Robert M. Pirsig a minőségről írott regényében A Zen és a motorkerékpár szerelés művészeté-ben.

A Zen és az ablakpucolás: erről Spilák Lajos barátom tud sokat, a Kadarka útját Vesztergombi József barátom járja, a kecskesajt készítés pedig Pettenkoffer Viki ügye. Ő is a minőség megszállottja, mint az a fura, hallgatag népség. Tizenöt éve egy bácshegyi tanyán, kecskesajt témában keresi a választ a minőség kérdésére. Mi pedig, akik nem adjuk meg a módját annyira mint Viki vagy Phaidrosz, nézünk nagyokat és.. kóstolunk. Esetleg Zen kávézó-vendéglő-kultúrházban reménykedünk, és finom sajtokat kínálunk. Pettenkoffer Viktóriától. Hozzá Kadarka, Don Simon...

Tessék jönni az iFbe (vagy a Bácshegyre, Káptalantótiba (a Tapolcai medencében van, nem messze a Káli medencétől)). Akár motorkeréppárral, elhagyott országutakon.
_

2010. május 9.

Campanilizmus

Az idei a negyedik nyár azóta, hogy nagy reményekkel megnyitottuk az iF kávézót a Pink Cadillac-kel szemben. A kavicsot sem vesszük észre azonnal a cipőnkben, a pizza probléma is lassan körvonalazódik. Van ugyanis az a rossz érzés, hogy odaát folyton tele vannak: és ez nem igazság. (Részben azért is, mert ők sincsenek folyton tele (sorban állási paradoxon: a két pénztár közül mindig az lassúbb, amelyiknél mi állunk)).

Cesanaticoban, Pataki tanár úrral terelgetjük a Budapest Fazekas nevű csapatot a matekversenyen, közben nyomozom a Ráday utca és az olasz kultúra kapcsolatát. Az első amire rádöbbenek, hogy a deákné olasz espresso-val, olasz kávégéppel felszerelkezve indult a csatába. Ez a felfedezés nem tesz jót önérzetemnek. Igaz, az almás pitét, a sóletet is bevetettük, de a hazai pálya ellenére délben kikapunk a pizzától. Sajnálatunkra egyedül a négysajtos leves bírja a versenyt, amiben viszont nem látjuk az (i)Fantáziát. Akkor miért az olasz cadillacre buknak a Rádayban?

Két észrevétel Cesenaticóból. Szobrot állítottak a város szülöttének, Marco Pantaninak. Marco nagy kerékpáros volt, sok Giro-t nyert. Nálunk egy országúti kerékpárost a szobrával együtt ledudálnának az összkerékmeghajtású benzinfaló szörnyetegek frusztrált vezetői (sőt). (Ez igazságtalan az összes többi gépjárművel és a kerékpárbarát vezetőkkel szemben, de hazai pályán ragadós a lekezelő stílus. Visszavonom a terepjárót). A másik vonzó olasz sajátosságra Pataki tanár úr hívta fel a figyelmet, a rivalizálás nem a focipályáinkról (sajnos egyáltalán nem csak onnan) ismert módon zajlik, Errefelé a campanilizmus járja: a mi falunkban magasabb templomtornyot építünk, mint a Tiétek. Gyertek az iFbe és a Pinkbe, (De nálunk magasabb a.. bejárat).
_

2010. május 5.

Ráday utca-Földközi tenger-Ráday utca

Zenész rabszolgaság, vándorélet, elsőre nem is hangzik rosszul: Barcelonából indul a hajó és járja a Földközi tengert, Korzika, Málta, Görögország, Tunisz... Másodszorra: megint jól hangzik. De hagyjuk ezt, szomorú az elválás, hacsak néhány hónapra is. Másrészt alkalom a zenélésre, szomorúságunkban, hogy zenélni megyünk Nino Rotát húzunk, az elérzékenyülő kávézós könnyeivel küszködik, óbort tölt a poharakba.

Elbúcsuztattuk a Pagonyi Andrist, már másodszor viszi el a hajó egy éven belül. Varrt anyukája tokot a tangó-accordionnak. Andris hátára vette, rá a kabátot, ami akkora, hogy megvédi a tokos hangszert is az esőtöl és irány, az iF: búcsúest Szakálékkal és a barátokkal. Utána, kedd reggel jön a feketeleves: Ferihegy, Barcelona, kikötő, tengeri szél, szalon zene napi három órában, hetekig. Egyébként pedig utasélet, kikötők, delfinek a hajó mögött. De elszáll a nyár, tengerbe bukik a naplemente, utolsót pöffen a vulkán is és: megint lesz Canarro az iFben.

Addig szombaton május 8-án, David Yengibarjan: accordion!
_