2011. május 30.

Echte Hungarian Dzsezz

Azt mondja a barátom, az iF célközönsége legyen a külföldi turista, ebben az irányban kell a kávézó marketingjét szervezni. Azt kell a flyer-re írni, hogy magyar jazz, magyar bor, magyar pálinka, magyar étel. Hungarian. Ungarische. Sőt echt Hongaars.

Magyarország a britt tudósok szerint a legrosszkedvűbb Európában. Nem is értem minek jön ide egy holland turista, ha mehet helyette mondjuk Portugáliába, vagy Toszkánába. Az átlag turista felteszem az átlagnál olcsóbb élményt keresi. Nem felkészületlen teljesen, ilyen beszélgetéseket vizionálok (sőt tapasztalok).

-Van maguknál valami speciális magyar ennivaló?
-Hogyne lenne,jó kis ebéd lehetne pl. körözöttes palacsinta, lassan párolt marhaszeletek vargánya mártással és puliszkával, rózsaolajos eperrel töltött túrógombóc, válogatunk szekszárdi, balatoni és alföldi borokat hozzá.
-Nem erre gondoltam, valami igazi magyarosra, tudja, a magyar konyha!
-Van kacsaleves...
-Nem, nem...valami echte
-Goulasch, hortobágyi palacsinken?
-Yes,yes. De ugye tudnak igazit főzni? Amilyet legutóbb Detroitban ettem, téli szalámival. (És olcsóbb mint a Vörös Postakocsiban).

Detroiti gulyás mellé Rieger Attila-Weisz Gábor duó. Tehénen a gatya. Öltözzünk inkább igényesen,
_

2011. május 27.

Itt volt a banda!

Imre szorgalmasan terítí a Técsői Bandát, vasárnapra jutottak el az iFbe. A szomszéd néni, aki hétfőn, a lakóközösség nevében járt az iFben a zene (mint élő esemény) ellen tiltakozni, a svájci dobossal (Christian Bücher) szemben jó példaként emelte ki a vasárnapi muzsikát: amellett ugyan szintén nem lehet telefonálni a nyitott ablaknál, de nem is akaródzik. Táncolhatnék miatt. Viszont Christian mutatványa közben a rendőrségi diszpécser a feljelentő telefonokba csak annyit mond állítólag, hogy nem értem, mert (banán) dobszóló van a fülemben.

Egy másik megjegyzés a teraszon hangzott el, keskenyre összeszorított szájjal: ez nem máramarosi népzene, hanem klezmer, tessék azt kiírni! Hiába érveltem Imrétől szerzett tudásommal: a zenészek a Kárpát alján hagyományból játszanak nem kottából. És még él a zsidó zenei hagyomány. Amíg a vonatok el nem indultak, sok mélyen vallásos zsidó is élt a vidéken. Befejezésül a bevezető vers, -szerezte és a műsorban előadta: Keszthelyi Imre:

Újra itt van a Banda,
ruszin, román, magyar,
mind magáénak vallja.
Ruszinul s magyarul hangzik az ének,
csúcsa a népi zenének,
csak a Kárpátoknak az alja.

Táncra áll lába mindnek, aki hallja,
és ropogtatja, mint francia az er-et,
vagy perecet a gyermek,
bréclt
ha német.

E zene táncra perdíti a medvét,
és a zsidónak sem szegi kedvét,
és jön a csingerálás, a cigány,
mert arra mindig van igény.

Táncol a bojkó , a lemkó, a tót,
e banda nem üt, húz alávalót,
csak a talpnak,

no persze nem mondható halknak.
_

2011. május 22.

Vasárnapi sakkparti

Vasárnap van és megint kikaptam sakkban a szomszédtól. Gyerekkoromban a francia sakkot tudtam jól játszani. Kicsit szégyelltem a dolgot, nagyobb dolognak éreztem volna a rendes sakkot, de legszebb kombinációimat folyton megzavarta egy kapott matt, vagy vezérvesztés.

Az OHZ-kon, (fiatal matematikusok találkozói) aztán egy csomó extrém sakkot megismertem. Például lehet a szabályokhoz egyet hozzátenni: egyszer a parti során a játékosoknak joga van kettőt lépni egymásután. Egy ilyen szabály kellemes bizsergéssel tölti el a játékosokat. Ha a bizsergésre megyünk, lehet kitalálni szabályokat. Az előző szabályt módosíthatjuk, az ellenfél csak akkor léphet kettőt, ha három lépéssel előbb bejelenti. Vagy akkor, ha megengedjük, vagy oda-visszát léphet csak. Vagy lehessen visszamenőlegesen megváltoztatni a lépéseket (megfelelő indoklással). Az indoklás megfelelőségét egy általunk kijelölt egytagú bizottság bírálja el. Ne felejtsük ki a szabályok közül, hogy vesztes köteles a élete során naponta gratulálni a nyertesnek.

Ha megvannak a szabályok, csak partnert kell találni a játékhoz. Szégyen, ha így sem sikerül nyerni, de akkor még letagadhatjuk az egészet.
_

2011. május 12.

A Himalájától a mozgó tájképig

Kalocsai Richárd és Szendrő Szabolcs kiállítását a kávézós nyitotta meg. A dolog mögött, mint ez megszokottá válik a köz- és üzleti életben, személyes összefonódás rejlik (Szabi régi barátom, Ricsi barátaim barátja). Ez esetben a közérdek nem sérült különösképpen, azt is megmondom miért.

A megnyitó célja, hogy a megnyitóra összegyűlt érdeklődőkben felkeltse az érdeklődést. Fenntartsa. Mondhat az ember bármit, ami nem túl hosszú és nem bonyolult. Az utóbbi nehezemre esik, megemlítettem hát a Gauss-Osztrogradszkij tételt. A hatás ugyanaz volt, mint a műegyetemisták között: semmi. Pedig furcsa párosítás: Gauss-Osztrogradszij, Szendrő-Kalocsai. Utóbbiak biciklizve ismerkedtek, feltételezem Ricsi a hasonló sorsú fotós Szabolcsban példaképet látott, elhívta hát biciklizni. Aki végigülte a megnyitót többet tud az esetről.

Mint megnyitó
beszélő kijelentem, képeiket érdemes megnézni, szakmaiságként hozzáteszem, hogy a dinamikus géphasználat Ricsire, a statikus Szabolcsra jellemző. A világ többféle, a képen éppen nem zongorázó Neumann Balázs két különböző hangulatot zongorázott a megnyitón. Az iFbe el kell jönnötök.
_

2011. május 3.

Szekszárdi Kadarka

Ritka bölcs döntést hozott Schmitt Pál amikor elnöki bornak választotta a Szekszárdi Kadarkát. Vesztergombi Józsi barátunk sok magas rangú állami vendég bánatára, kevésbé volt bölcs, amikor technikai okokból nem nevezte 2007-es kadarkáját ebbe a versenybe. Az elnöki vendégek tehát vagy megelégszenek a kitűnő Bodri pince kadarkával, vagy lejönnek az iFbe a sokszoros győztes, "az év kadarkája" verseny nyertes 2007-es Vesztergombi József féle kadarkát megkóstolni.

Egy ilyen írásba mindenképpen jár néhány, a borbarátokat orientáló mondat. A legfontosabb, hogy az iF borlapjának két csillaga (iF cimkével) a 2007-es Vesztergombi Kadarka és Vikárius Cuvee. A 2007-es év különösen a jól sikerült a gyönyörű szekszárdi dombokon. A Vesztergombi birtok kadarka tőkéi öregek, száz éves is megvan a telepítés. Az enyhén sós utóíz az öreg tőkékre jellemző. A gazda számára a Kadarka a "nagy Ő"! Nekem is a kedvencem.

Azt meg, hogy Schmitt Pál bölcs, eldöntötte az országgyűlés.
_