A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zene. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zene. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. augusztus 29.

Csoportkép Elemérnek

Az iFben ünnepeltük Balázs Elemér negyvenötödik születésnapját. A negyvenötből negyvenet gondolom dobszerkóval ünnepelt. Kettőről biztosan tudok (ebből általánosítok), a 43-as és a 45-ös sorszámúról az iFben, volt dobszerkó, az ünnepelt a dobok mögött volt a legfelszabadultabb. Tudjuk a legendából: a 6. szülinapján már dobolt.

Visszafogottan szólva is illusztris zenész társaság gyűlt össze ünnepelni és muzsikálni. A világ sok tájáról véletlenül a Ráday utcába vetődött közönség nem hitt a fülének: ilyen jazzt, ilyen hangulatban, csak úgy, az utcára is, a nagy időkben New Orleansban lehetett hallani.

Szülinapi ajándéknak egy fényképet gondoltunk készíteni: csoportkép Elemérnek. Nehéz feladat, a zene és az ünneplés vége felé összegyűjteni az embereket, a fényeket és a helyszínt összeállítani, jókor, jót kattintani. A képen látszik a boldog kávézós is, de az amit ő (én) látott, sajnos nem: Kalocsai Ricsi a galérián kihajolva áll és fényképez: mind a két kezével. Egyikkel számol, másikban a Canont tartja, mosolyog, haja vidáman szőkél, közben (mintegy mellesleg) jobb kezében tartott fényképezőgép csattogva digitalizálja a látványt. Jó kép lett.

A zenészekről még egy kis színes: éjjel három felé, sok alkohol elfogyasztása után is kiharcolták, hogy játszhassanak. "Halkan, csak egy fél számot!" Hihetetlen: a zenén nem érződött a merevség, csak a tudás és a jazz szeretete. Köszönjük, és még sok ilyen szülinapot Balázs Elemér(ék)nek.

A képen (sorrend nélkül, (a tagek)):
Balázs Elemér, Selina Silanpaa, Szolnoki Péter, Zana Zoltán, Balázs József, Lakatos Pál, Oláh Kálmán, Tim Ries, Torma Rudolf, Lakatos Béla, Bura, Szőke Nikoletta, Barcza Horváth József, Hizoh Istvan, Bacsó Kristóf, Lakatos Pecek Krisztián, Hajdu Klára, Balogh Dávid, Hoffmann György, Knuth Judit. Jancsó Panka. Zenélt még az este, de a képen nem szerepel: Vukán György, Berkes Balázs, Czibere József és Komjáthi Áron.

2012. június 14.

Berki Tamás és Al Jarreau

Kedden (a foci Eb őrület napjaiban) Berki Tamás és Sárik Péter duózott az iFben. Úgy játszottak együtt mint Peléék óta talán senki (költőien túlzok): ez az este (is) a felejthetetlenek közé íródott be az emlékezetbe.

Egy történet: Berki Tamás közönségként ott volt Al Jarreau pesti koncertjén a Pecsá-ban (1998), közel a zenészekhez. Fejhangon énekelve vokálozgatott (magának), amikor Al leállította a számot és odafodult, ahol Berki tanár úrék álltak és rákérdezett, hogy ki volt a gyönyörű hangú hölgy. A mellette állók rámutattak Berkire. Al vidáman megjegyezte: "the lady is a man". Újra kezdték a számot számot de úgy énekelték végig ketten Berki Tamással, hogy Al hol magának, hol Tamásnak tartotta a mikrofont. (A koncertet nem közvetítette és nem rögzítette TV. (De titkos felvétel készült, kérdezzétek meg Berki Tamást)).

Al Jarreau az egyetlen énekes aki három kategóriában is Grammy díjat kapott (összesen hetet gyűjtött). A magyar Nobel díjasok legendájához pedig még az is hozzátartozik, hogy Al Jarreau a magyar Zimber Lászlót mondja mesterének. "Az vagyok, amit tőle tanultam. Amikor improvizálok, az ő"- nyilatkozta az origónak.

Itt jön a reklám: az élő az élmény, a hülye képernyő nem az, gyertek hát az iFbe élő jazzt (zenét) hallgatni! (Mi nem leszünk egyéniségek. Az utca tele van egyéni képernyőkkel, nálunk nincs.)
_

2012. június 3.

Mazohizmus

Még ősszel történt, hogy két holland újságíró Budapest jazz életéról gyűjtött anyagot a "Jazzism" holland újság számára készülő cikkéhez: többek között az iFben. Mindenfélét kérdeztek a műsorfelelőstől, vagyis tőlem, miért szeretem a jazzt, ismertem-e Erdős Pált és mi az iFnek a műsorkészítésben megnyilvánuló filozófiája. A bátyám, aki a frappáns válaszok nagymestere, sajnos nem volt kéznél, de szerencsére éppen ott volt Maloschik Robi. Ő mondta is rögtön: "Hofikám, (itt jobb ha csak jelzem, a Robis kötószót, akik ismerjük értjük ...) te egy mazohista vagy. Mindenkit engedsz itt játszani, aki csak szeretne és jó muzsikus."

Mit mondana Robi, ha Magyarország aktuális külpolitikájáról kérdeznék? -Martonyi, Te egy mazohista vagy!- kiáltaná (gondolom, ... is jár mellé). Mazohista jelentése ebben az esetben aki szereti ha balsors és vereségek sújtják. Talán még sincs igaza az esetemben, nagyon örültem, hogy épp a cikk pdf változatának megérkezése napján holland túristák csoportja mulatott az iFben, pedig aznapra lőttek a veszteségnek. (A Martonyi mit gondolhat a mazohizmusról?)

Gyertek az iFbe, a mellékelt cikk is ezt javasolja (ugye?) "Maar eenmaal in het iF Café, en met een fors glas van die buitengewoon drinkbare Hongaarse rode wijn voor de neus, waren we dat gauw vergeten." Ezt az én hollandom úgy érti: ha már az iFben vagytok kóstolgassátok szorgalmasan Vesztergombi Józsi kadarkáját, Leo Pollacknak izlett. És a Bacsó-Szabó duóval is elégedett volt. Júniusban Oláh-Bacsó és Bacsó-Szabó duó is lesz az iFben!
_

2012. május 15.

Les toits de Paris

Hogyan lesz a pesti francophil
? Az egyik módja, (ismerek ilyet is), hogy gyerekkorunkat Franciaországban töltjük, a papánk elvisz mindenféle jó helyekre, eszünk-iszunk finomakat és az iskolában nem sújt minket 400 csapás. Javít a kötődésen, ha otthon sújt.

A másik módja, ahogy velem történt. Az alsó tagozatban (épülő szocializmus) a munkásmozgalmi dalok között gyakran és lelkesen énekeltük a Marseillaise-t, jobban szólt mint "az amúri partizánok" (azért az is lelkes). A 20 óra című filmben (kötelezően néztük) Edit Piaf énekelt és az valami titkos célzás is volt, amit ugyan nem értettem de nem is kellett ahhoz, hogy szeressem.

A legnagyobb élmény gimnáziumi: Radnóti Miklós. "Két napja így zuhog, s hogy ablakom nyitom, Párizs tetői fénylenek.." Nem csoda, hogy ellenőriztem
"a Boulevard St Michel s a Rue Cujas sarkán" valóban "egy kissé lejt a járda".

Ça Va. Holnap az iFben francia sanzonok: Brel, Brassens, Vian...Tessék jönni, egy kis Párizs...
_

2012. április 4.

Miért lett Berki Tamás (csak) második Szocsiban?

Nem ma volt, 77-ben. Kellett vinni a versenybe egy orosz dalt, oroszul. Az Astoria szállóval szemben volt a Szovjet Kultúra háza, oda ment be ifjú énekesünk egy autentikus szovjet dalért. (Ki volt akkor az Astoria igazgatóhelyettes elvtársa?) A portás leültette (szagyissz, szijcsasz) és böngészni kezdte a telefonkönyvet, hogy találjon egy megfelelő elvtársat a művész elvtárs számára. A művész elvtárs ezalatt a váróban az orosz nyelvű brossúrákat tanulmányozta (nem volt jó jegye oroszból, inkább csak a képeket). Szerencséje (jó vagy rossz?) úgy hozta, talált egy dalt: kottát szöveggel, pont ezt kereste. Da szvidányja, mondta, nem várta meg az elvtársakat, ment egyenesen Szocsiba, a vonaton magolta a szöveget.

Az orosz dalok, a verseny fő attrakciója, a harmadik, utolsó napra maradt. Első nap óriási siker Berki vezet, közönség tombol. Második nap: még nagyobb Berki siker, Szocsiban szobrot készülnek állítani Tamásnak. Harmadik nap önbizalommal tele, már csak a koronát kell feltenni a hosszú í-re. Szép oroszsággal, remek előadásban elhangzik Boulat Okudzsava egyik dekadensnek, a szocialista művészet felfogással ellentétesnek ítélt és elrettentő példaként a brossúrába bekerült dala (gondolom a szamizdatosok kedvence). Fagyos csend, bilincscsörgés.

Berki Tamás kimagyarázta: szerencsétlen(?) véletlen. Nem vitték el, de aznap nulla pontot kapott. Így lett második Berki Tamás Szocsiban, a nemzetközi énekversenyen 77-ben.

A történetet 35 évvel később, az iF étlap eléneklését követően, maga Berki Tamás mesélte nekem. Viccesebben mint ahogy leírtam, de GYERTEK az iFbe! (fotó Oszkó Péter, Berki rajongó)
_

2012. március 19.

Tehetség

A tehetséget számokkal és hívó szavakkal mérjük, páldául Oscar Shumsky 3 évesen kezdett hegedűlni, 7 évesen a Philadelphia zenekarral koncertezett (vezényelt Leopold Stokowsky) és egy 1715-ben készült Stradivari hegedűn játszott (7 évesen persze még nem az volt a hangszere).

Czmorek Enrico Noel 2011. novemberben 3. díjat kapott a II. Bartók Béla Nemzetközi Zongoraversenyen Bécsben, amikor még csak 8 éves volt. Kilenc évesen fellépett az iF kávézóban, Várhelyi Tímea festő kiállításának megnyitóján. Mendelhsohn, Bartók és Prokofjev darabjait adta elő (a Darvas Ferenc zeneszerzó által választott Förster pianínón).

A lényeg nem a számokban és a hívó szavakban van (iF, Várhelyi Tímea, Brókés Ágnes költő-festő, aki verseit olvasta fel ugyanakkor), hanem abban, hogy mindenki boldog volt, Enrico elvarázsolt Mendelsohnnal és a helyzettel, hogy egy kisfiú zongorázik a művész néniknek és bácsiknak.

Március 26-án Suki tanár úr többi növendéke ad zongora hangversenyt az iF Kávázóban. Gyertek sokan!
_

2011. december 17.

Oláh Kálmán, Tony Lakatos és a Real Book

The American Songbook címmel világszám duó lép fel december 28-án az iFben: Oláh Kálmán és Tony Lakatos.

Neumann Balázs osztja Gátos Bálint véleményét, miszerint Kálcsi egy UFO, mert földönkívüli zenei képességekkel rendelkezik. A címválasztás (szerinte) azt jelenti, hogy Kálcsinak és Tonynak is vannak saját szerzeményű dalai, amik bekerültek a jövő századok jazz standard-jeit tartalmazó amerikai Real Bookba. "A jazz hazájában a jövő nemzedékek számára két magyar zenész dala jelenti majd a standardot. Ezek a nagy dolgok!"

Valóban Oláh Kálmán "Lyric song"-ja és Tony Lakatos "A dream come true" c. dala is szerepel a Europian Real Bookban. Az est címe mégis arra utal, hogy 1940 előtti amerikai számokat fognak játszani.

December 28-án olyan zene fog szólni az iFben, amiért az UFO-k a Sirius Bétájától, a jazz kedvelők akár Buenos Airesből is ideutaznának. De nem fognak beférni, csak ha időben foglalnak asztalt.
_

2011. november 4.

Canarro és sült kakukkfű

István szakács (akivel a konyhai szakács-csatársor Attila-Endre-István az iF történetének és egyben a Ráday utca-Pest-Nagyvilág vendéglő-pálya legerősebbike lett (na jó második, hogy senki meg ne sértődjön) azt az elvet (is) zászlajára tűzte, hogy csak ehető dolgokkal díszitjük az ételeket.

Meglehetős kételkedéssel fogadom a kategorikus szabályokat, ezért némi önelégültséggel fedeztem fel excelenciás musicdirector vendégünk csirkesültje mellett egy mutatós kakukkfűszálat, amit István helyezett el a tányéron. Szára-levele. Dísz, de vissza kell küldeni. Magas lóról rákérdeztem a konyhán, de..: a csirkével együtt meg volt sütve a dísz is, szép is, jó is. Tessék megpróbálni otthon vagy inkább itt az iFben, finom,

Jó a konyha az iFben a képen az elégedett vedégek: jobboldalt a hajós musicdirector tengerész Szakál Laci, az asztalnál a Canarro zenekar, kisér a kakukkfüves csirkesült lecsós tócsnival.

Jövő vasárnaptól újra vasárnapi swing a Canarróval, Szakál Tomi és Pagonyi Andris.
_

2011. október 27.

Dresch and Maloschik for president!

Maloschik Róbert hiánypótló, izgalmas jazz folyóiratának (portáljának) felhívásához már a múlt héten csatlakoztam, és holnap az október 27-i Tariqa koncert után nyilván meg fogom erősíteni csatlakozásomat. Népi kezdeményezést indított a Jazzma: Kossuth díjat Dresch Misinek.

Kossuth díjat osztani jó érzés. Hrabal úr hőse, aki egy időben útlevél kérelmeket bírált (a szocializmusban útlevelet az kapott aki a hivatal szerint megérdemelte) Burytek úr (nem emlékszem a nevére) később már az utcán is mutogatott: ennek adnék útlevelet, ennek is, na ennek aztán nem...

Ismerek jó pár embert akinek adnék Kossuth díjat. Akiket a tudomány-művészet templomába nem becsvágyuk hajtott, akiknek nem erőmutatvány a művészet. "Napi igyekezetében nem megfontolt szándék vezeti, hanem a szíve szava." Kossuth díjat Dresch Misinek, Darvas Ferinek és természetesem Maloschik Robinak.

Azért van akinek nem adnék Kossuth díjat. A szóvivőt a becsvágy hajtja, erőmutatvány neki a szóvivés. A visszavonóknak, kirugóknak sem adnék. Erőmutatvány.

*Robert M. Pirsing: A zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete
_

2011. szeptember 22.

Kis hely, nagy zene: Dresch-Lukács in iF

Ellentétben a continent of Europe-pal, amely wide, not only up and down, but side to side, mein herr, az iF kávézó kis hely, az biztos. Akárhányszor lelépem, széltében, hosszában ez jön ki. De, mein herr, in iF cafe (ahogy a Conférencier mondja): life is beautiful, akárhányszor (például) Dresch Misi és Lukács Miki zenél!

Kérdés, hogy miért vállalják, (és persze a Többiek), hogy ilyen (kis) helyen muzsikáljanak. Talán, mert idebenn (az ő muzsikájuk miatt) az élet szép. Ez nem paradoxon, zenét hallgatni is, de zenélni is: jó.

Tanulság:
What good is sitting alone in your room?
Come, hear the music play!
Minek ülni otthon egyedül? Gyere, hallgass zenét!

Come here to iF Cafe!
_

2011. augusztus 29.

Albireo és csillagász jazz

Az Albireo az egyik legszebb könnyen megtalálható amatőr csillagász célpont a nyári égen. Nekem egy húszéves félrehallás miatt csak csalódás volt, amíg aztán a múlt héten egy Sabar hegyi holdtalan csillagos éjszakán ráböktem a Hattyú (Cygnus) nyakán halványan látható csillagra és annak rendje szerint (50 év felett hiszen) elakadt a mondat, nem jutott eszembe a név. Az a szépnevű kettős csillag (amit én még saját távcsövemmel addig nem találtam. Egyszer a Gábor megmutatta, de..). A másik szépnevű, a Vindemiatrix eszembe jutott, de az most a Napé, nem látszik.

Így történt, hogy internetes segítséggel megtaláltam a nevet is, meg a félreértést, az Albireo a Hattyú feje, (béta, nem éta cygni) egyáltalán nem halvány. Így végre megláttam, meg is mutattam, egy fényesebb vöröses és egy halványabb kékes pötty a távcsőben. A fényképezőgép szeműek olyannak láthatják, mint a kép.

A nyárból lassan kimegyünk, (az Albireo még sokáig látszik az esti égen). Az iF-et, ahol összel is szól a jazz, és szeptembertől még jobb lesz a konyha (Marton Endre szakács jóvoltából), szintén könnyű megtalálni, a Pink Cadillac-kel szemben a Ráday utcában, már kisebb nagyítással észrevehető, de jó helyen kell keresni. Gyertek! Szeptember 2. csillagász jazz: Szapudi István honulului asztrofizikus gitározik fizikus barátaival, Nagy Péterrel és Gavallér Csabával! (És még: 8-9-10 Jazzfórum, 15. Dresch-Lukács és a többiek ld itt. Almamustban pácolt kacsamell és Vesztergombi Vikárius természetesen lesz).
_

2011. augusztus 23.

Művészeti olvasztótégely

Kalocsai Ricsi azt vette észre, ami tulajdonképpen csak azóta van, hogy észrevette, és a tőle megszokott finomsággal lefényképezte: Miles Davis fújja trombitáján (túlvilági harsonáján) Tim Ries fülébe, Tim pedig mély átéléssel szólaltatja meg 'odaátról' a dszezzt.

Vojnits Attila -képzőművész, blues zenész, dzsezzrajongó régi jóbarát a hegymászó klubból- festette meg Miles fényképszerű portréját és állította ki Perei Gabival közös kiállításán (Kontrasztok2) az iFben. A dzsezzfalra felkerült még Kenny Clark, Frank Zappa és Jimi Hendrix képe is.

Olvasztótégely. Mindenféle dolgot beledobálnak és a hő hatására valami új keletkezik. Esetleg olyan, amire nem is számítottak. Mindenesetre a Rolling Stones szaxofonosa Tim Ries, Balázs Elemér, Balázs Józsi, Lakatos Pecek Krisztián fenomenális koncertet adott, rá kell csak nézni a képre (képekre) megkérdezni Bocsikát, Fodor Pétert vagy azt a sok embert aki ott volt Tim-Elemér szülinapon Vojnits Attila képei, Vesztergombi Józsi borai...

Szóval az iF egy jó hely. egyre többen szeretik.
_

2011. július 11.

Fügedi Gyuri, hegedűkészítő

Gyuri először mint közönség jelent meg: a szaxofonos zene és a dörgicsei olaszrizling miatt jött. -Gyurikám- magyarázta Gyuri - bejövök szerdán (Dreschre, Tóth Viktorra, Brandonra stb.) és fogok inni két deci dörgicseit, tudod az olaszrizlinget az marha jó bor. Ilyet nem adnak máshol a Rádayban. Értek a borhoz a neszmélyieknél dolgozom. A kormányváró bor is csopaki olaszrizlig.- És jön is szorgalmasan, szereti a zenét, és Oláh Dezsőkét -Te, ez a Dezső ez mindent tud, a Christiana meg úgy fúj mint Paul Desmond- (csalok, utóbbit Gyárfás Pista mondta).

Egyszer témát váltott, -a Sohóban vettem lakkot 69-ben, marha olcsó volt, Németországban háromszor annyi lett volna, azóta is azt használom. Megcsinálok tudod egy hegedűt és nyugdíjas vagyok, olcsóbban is adhatom de megéri.- Ez a két téma ment, a zene meg a hegedűkészítés. -Volt a kezemben az Ojsztrah két hegedűje, dupla tokban hordta, két Sztradivári. Az orgona alatt volt a műhelyünk, a lelkét kellett igazítani ( a hegedűnek).- (Sajnos nem tudom szó szerint idézni, mint a Laci, de valahogy így).

A múlt héten szólt, hogy mert segítettem a hígító beszerzésben -szeretném bemutatni amit csinálok.- Egy nagy táskával érkezett szagolgattam a levendula olajat, a 97%-os szeszt -a patikai csak 70%-os, vizes, azzal nem terül és foltos is lesz, vettem két litert 3000-ért megkaptam literét, rajta még a felirat hogy 2600 dinar - a velencei terpentint -ez az egyetlen amit a patikában lehet megvenni.-

Megcsodáltam a habos jávort, -negyven éve vettem egy köbmétert, azt használom. Találtam egy cimbalom készítőt a közelben, felvágta 4 mm-es lapokra az oldalát.
Amati a börtönben kézzel rajzolt, nem is szimmetrikus a hegedű. A fedőlap fenyő, a nyak a jávor, meg még a hátlap. A fényben látszanak a hullámok, lakkozás után megfordul, a sötét lesz a világos. A borostyán pipaszárat meg kell őrölni és feloldani.-

Ennyit nem lehet elolvasni, nézzétek a képeket! Gyuri már csak alkoholmentes sört iszik -a tietek marha jó. Jövök a Tim Riest meghallgatni, foglaljatok egy széket, iszom majd két kólát, tudod alkoholt nem iszom, azóta lefogytam 30 kilót, marha jól érzem magam. A két koncert brácsa ősszel elkészül, négyet csinálok, kettő biztos jól is fog szólni. Behozom megmutatom, meg a törött hegedűt is, mi lett belőle-.
_

2011. július 8.

Miami-Técső express

Van néhány állandó témám a pl. Vesztergombi bor vagy a Técsöi Banda. Ezekhez most hozzáveszem a Miami Bandát, aki(k) pesti jóbarátaimból alakultak. Az akkor szomorúnak tetsző boldog 80-as években az illegális nyugatot választották, Zoli barátom vezérletével a leningrádi és pesti lányok valamint a fiuk letelepedtek Miamiban és... egy pár év elteltével felnőttek sőt lassan annál is fiatalabbak lettek a világ meg megöregedett.

Szőval hétfőn a két Banda véletlenül(?) találkozott. Az írás veleje az öröm, ami a zene hatására sugárzott a Maimi Bandából és az erre mindig fogékony Técsőieket alaposan felvillanyozta. Ahogy aztán szóbajött Leningrád, ahova a lányok valók, oroszra váltott a harmónika a hegedű és a dob, Csernovecz Jóska énekre fakadt, kíséri Keszthelyi Imre és a Miami Banda.

Lali, aki maga is zenész, ennyit mondott: élő zene. Másszóval: ÉLŐ. Reméljük, még soká él a Técsői Banda (is).
_

2011. június 15.

Kultúrséták

"Idehallgasson Marija Vasziljevna, és hol vannak itt egyáltalán intelligens emberek?" kérdezi Szimka, miután be-ki telepítése során megérkezik a sok udvaros moszkvai nyomorházba. A Ráday utcába történő betelepülésünkkor ezt a csavaros kérdést nem tettük fel. Van-e itt fizetőképes, de hiányérzettel küzdő, emiatt a lecsúszott, de jobb sorsra érdemes betelepítetteket és kultúr-kávéházakat támogató közönség? Ellentétben Szimkával, akit rögvest Anna Markovnához irányított Marija Vasziljevna, (nem is kellett csalódnia), mi még várjuk a magunk Anna Markovnáit, akik sikerélményessé tennék próbálkozásunkat az iF-fel.

A minap megjelentek az utcán a gólyalábúak és a brazil hangulatot árasztó dobosok. Talán a nyomukba szegődik Anna Markovna, iszik egy teát, meghallgatja mp3 Okudzsvát. És borvacsorázik népes rokonságával.

Csütörtökönként az FMK kultúrsétákat rendez a Ráday utcában, annak egy állomása lesz az iF kávézó. Gyertek!
_

2011. május 30.

Echte Hungarian Dzsezz

Azt mondja a barátom, az iF célközönsége legyen a külföldi turista, ebben az irányban kell a kávézó marketingjét szervezni. Azt kell a flyer-re írni, hogy magyar jazz, magyar bor, magyar pálinka, magyar étel. Hungarian. Ungarische. Sőt echt Hongaars.

Magyarország a britt tudósok szerint a legrosszkedvűbb Európában. Nem is értem minek jön ide egy holland turista, ha mehet helyette mondjuk Portugáliába, vagy Toszkánába. Az átlag turista felteszem az átlagnál olcsóbb élményt keresi. Nem felkészületlen teljesen, ilyen beszélgetéseket vizionálok (sőt tapasztalok).

-Van maguknál valami speciális magyar ennivaló?
-Hogyne lenne,jó kis ebéd lehetne pl. körözöttes palacsinta, lassan párolt marhaszeletek vargánya mártással és puliszkával, rózsaolajos eperrel töltött túrógombóc, válogatunk szekszárdi, balatoni és alföldi borokat hozzá.
-Nem erre gondoltam, valami igazi magyarosra, tudja, a magyar konyha!
-Van kacsaleves...
-Nem, nem...valami echte
-Goulasch, hortobágyi palacsinken?
-Yes,yes. De ugye tudnak igazit főzni? Amilyet legutóbb Detroitban ettem, téli szalámival. (És olcsóbb mint a Vörös Postakocsiban).

Detroiti gulyás mellé Rieger Attila-Weisz Gábor duó. Tehénen a gatya. Öltözzünk inkább igényesen,
_

2011. május 27.

Itt volt a banda!

Imre szorgalmasan terítí a Técsői Bandát, vasárnapra jutottak el az iFbe. A szomszéd néni, aki hétfőn, a lakóközösség nevében járt az iFben a zene (mint élő esemény) ellen tiltakozni, a svájci dobossal (Christian Bücher) szemben jó példaként emelte ki a vasárnapi muzsikát: amellett ugyan szintén nem lehet telefonálni a nyitott ablaknál, de nem is akaródzik. Táncolhatnék miatt. Viszont Christian mutatványa közben a rendőrségi diszpécser a feljelentő telefonokba csak annyit mond állítólag, hogy nem értem, mert (banán) dobszóló van a fülemben.

Egy másik megjegyzés a teraszon hangzott el, keskenyre összeszorított szájjal: ez nem máramarosi népzene, hanem klezmer, tessék azt kiírni! Hiába érveltem Imrétől szerzett tudásommal: a zenészek a Kárpát alján hagyományból játszanak nem kottából. És még él a zsidó zenei hagyomány. Amíg a vonatok el nem indultak, sok mélyen vallásos zsidó is élt a vidéken. Befejezésül a bevezető vers, -szerezte és a műsorban előadta: Keszthelyi Imre:

Újra itt van a Banda,
ruszin, román, magyar,
mind magáénak vallja.
Ruszinul s magyarul hangzik az ének,
csúcsa a népi zenének,
csak a Kárpátoknak az alja.

Táncra áll lába mindnek, aki hallja,
és ropogtatja, mint francia az er-et,
vagy perecet a gyermek,
bréclt
ha német.

E zene táncra perdíti a medvét,
és a zsidónak sem szegi kedvét,
és jön a csingerálás, a cigány,
mert arra mindig van igény.

Táncol a bojkó , a lemkó, a tót,
e banda nem üt, húz alávalót,
csak a talpnak,

no persze nem mondható halknak.
_

2011. április 8.

Testvérkocsmánk az African Queen

Bárkay Ági főiskolás korában kezdett a Riviérán hegedülni, nyolc évig volt francia-magyar kultúrkapcsolat: zenélt, pénzt keresett, tanult. Egyik este műsoruk végén kérték, hogy játsszák el a Happy Birthday-t annak a bácsinak a tiszteletére aki Beaulieu sur Mer-ben töltötte a szabadságát és az African Queen-ben szülinapozott. Kedves bácsi volt, még játszottak neki néhány régi tangót is. Civil foglalkozása király, Belgiumban dolgozott.

Ugyanitt játszott Ági Bononak a U2-ból. 50-50 frankot adtak. Ez már az új frank, akkor történt amikor az új frankot már feltalálták, de az eurót még nem. Azt sokkal nehezebb volt feltalálni. Arra emlékszik Ágink, hogy zsebre tette a pénzt de hogy mire költötte, arra már nem.

Ma este Bárkay Ági hegedül az iFben, Megyasszai-Makó-Czibere a jazz kar. Gyertek ma és mindig. Talán lesz nálunk is király, lehet már van is. Gyorsan változnak a dolgok.
_

2011. április 6.

Az iFben mesélik

Christina von Bülow nem bízta a véletlenre, a Dánia-Kalifornia távolság miatt a véletlen találkozás p valószínűsége kicsi, megszerezte Stan Getz telefonszámát. Felhívta, mert tanulni szeretett volna, bemutatkozott szépen. A mester ennyit mondott, "hívjon pontosan egy hónap múlva". Sokszor nézte meg az óráját Christina egy hónap alatt, el ne mulassza az időpontot. A következő beszélgetés eredményesebb volt. "Legalább egy órát adjon mester, megyek". Több hónap lett az egy óra, rengeteg közös munkával. (Ezt Juhász Gábor mesélte).

A Gyárfás Attila trió (ápr. 26. in iF) gitárosa, István mondta, sajnálhatom, hogy nem hallottam ezt a koncertjüket (Gyárfás István trió és Christina von Bülow live in iF). "A csaj úgy fúj, mintha Paul Desmondot hallanád". Paul a Dave Brubeck Quartetből vicces ember volt. Megkapta a világ leglassúbb szaxofon játékosa díjat, 1961-ben pedig csendes játékáért tüntették ki (ezeket maga a kitüntetett terjesztette). Amikor a láncdohányos és megrögzött Dewar's whisky fogyasztó Desmond megtudta, hogy tüdőrákja van megörült: "De a májam, mint az új, a kor legjobb mája! Dewar's-ban úszik, mégis makk egészséges".

Gyertek az iFbe hallgassatok zenét és adjatok munkát a szakácsoknak, akik még szeretnének fejlődni.
_

2011. március 7.

Ne lőjj zongoristára!

"...", ez a bulvár hír. Az érzéketlenség olvastán némi magyarázatot kapunk a megmagyarázhatatlanra is. Az embert az együttérzés különbözteti meg az állattól, (hatásvadász és hamis hozzátenni: hiszen az állatokban több van ebből az érzésből- de azt üzeni amit mondani akarok). Jó: az együttérzés felébresztése és ébren tartása. Rossz: az önzés, a kíméletlenség és a szeretet nélküliség.

A művészek, Pleszkán Frici is, jót (és jól) akart, "a szellem világosságát" mutatta. Aki hallotta-látta játszani, emlékszik játékára. Vannak (Császi Gyuri pl.), akik szerint a világ egyik legjobb jazz zongoristája. De (buta közhely következik) a lét elviselhetetlen könnyűsége számára is elviselhetetlen. Mondanivalóm lényege: semmiképp se a bulvárcím szerint emlékezzünk rá, hanem így: nem közhely. "Pillanatnyi kijózanodásában" veti oda Ottlik, és végleg otthagyja a szerkesztőséget.


"- Hát hozzáfűzöm - mondta Tószt -: "A körülmények arra vallanak, hogy valószínűleg pillanatnyi elmezavarában követte el tettét", jó? Jó?

- Jó - feleltem. - Vagy még jobb: pillanatnyi kijózanodásában! - Meguntam őt. Meguntam a saját bamba szerepemet itt. De amit mérgemben odavágtam, a keserű nyegleség, majdnem telibe találta az igazságot.
" Ottlik Géza: Próza

"A Pleszkán Frigyesről szóló visszaemlékezések visszatérő motívuma, hogy tehetsége feljogosította volna arra, hogy a legnagyobbak között tartsák számon - ha nem Magyarországra születik. Méltatásai kiemelik virtuozitását, stílusérzékét és - az életben és zenéjében is megnyilvánuló - humorérzékét, valamint azt, hogy "mindig és mindenkit el akart kápráztatni."

egy 2008-as interjú

_