2012. április 4.

Miért lett Berki Tamás (csak) második Szocsiban?

Nem ma volt, 77-ben. Kellett vinni a versenybe egy orosz dalt, oroszul. Az Astoria szállóval szemben volt a Szovjet Kultúra háza, oda ment be ifjú énekesünk egy autentikus szovjet dalért. (Ki volt akkor az Astoria igazgatóhelyettes elvtársa?) A portás leültette (szagyissz, szijcsasz) és böngészni kezdte a telefonkönyvet, hogy találjon egy megfelelő elvtársat a művész elvtárs számára. A művész elvtárs ezalatt a váróban az orosz nyelvű brossúrákat tanulmányozta (nem volt jó jegye oroszból, inkább csak a képeket). Szerencséje (jó vagy rossz?) úgy hozta, talált egy dalt: kottát szöveggel, pont ezt kereste. Da szvidányja, mondta, nem várta meg az elvtársakat, ment egyenesen Szocsiba, a vonaton magolta a szöveget.

Az orosz dalok, a verseny fő attrakciója, a harmadik, utolsó napra maradt. Első nap óriási siker Berki vezet, közönség tombol. Második nap: még nagyobb Berki siker, Szocsiban szobrot készülnek állítani Tamásnak. Harmadik nap önbizalommal tele, már csak a koronát kell feltenni a hosszú í-re. Szép oroszsággal, remek előadásban elhangzik Boulat Okudzsava egyik dekadensnek, a szocialista művészet felfogással ellentétesnek ítélt és elrettentő példaként a brossúrába bekerült dala (gondolom a szamizdatosok kedvence). Fagyos csend, bilincscsörgés.

Berki Tamás kimagyarázta: szerencsétlen(?) véletlen. Nem vitték el, de aznap nulla pontot kapott. Így lett második Berki Tamás Szocsiban, a nemzetközi énekversenyen 77-ben.

A történetet 35 évvel később, az iF étlap eléneklését követően, maga Berki Tamás mesélte nekem. Viccesebben mint ahogy leírtam, de GYERTEK az iFbe! (fotó Oszkó Péter, Berki rajongó)
_

Nincsenek megjegyzések: