Dresch and Maloschik for president!

Maloschik Róbert hiánypótló, izgalmas jazz folyóiratának (portáljának) felhívásához már a múlt héten csatlakoztam, és holnap az október 27-i Tariqa koncert után nyilván meg fogom erősíteni csatlakozásomat. Népi kezdeményezést indított a Jazzma: Kossuth díjat Dresch Misinek.

Kossuth díjat osztani jó érzés. Hrabal úr hőse, aki egy időben útlevél kérelmeket bírált (a szocializmusban útlevelet az kapott aki a hivatal szerint megérdemelte) Burytek úr (nem emlékszem a nevére) később már az utcán is mutogatott: ennek adnék útlevelet, ennek is, na ennek aztán nem...

Ismerek jó pár embert akinek adnék Kossuth díjat. Akiket a tudomány-művészet templomába nem becsvágyuk hajtott, akiknek nem erőmutatvány a művészet. "Napi igyekezetében nem megfontolt szándék vezeti, hanem a szíve szava." Kossuth díjat Dresch Misinek, Darvas Ferinek és természetesem Maloschik Robinak.

Azért van akinek nem adnék Kossuth díjat. A szóvivőt a becsvágy hajtja, erőmutatvány neki a szóvivés. A visszavonóknak, kirugóknak sem adnék. Erőmutatvány.

*Robert M. Pirsing: A zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete
_

Hét pont a Remete Kadarkának

A művelt alkoholista így kezdi a dicshimnuszt a barátom 2008-as Kadarkájáról: "A megszokottnál sötétebb rubin szín után intenzív, tipikus és szerintem tökéletes kadarkaillat fogad. Szamócalé és cseresznye érkezik édesen, áradón, kedveskedve. Aztán egy kis földesség, hogy mélysége és komolysága is legyen, végül pedig nem is kevés édes fűszeresség az izgalom kedvéért."

A kóstolás után hét pontot oszt ki a szerző (aki nem olvassa azt a blogot, annak azért megsúgom: ez komoly elismerés). A maradék hármat talán a 2009-es Vesztergombi Vikáriusra, de lehet, hogy a 1996-os Coche-Dury Corton-Charlemagne-ra tartogatja a szerző.

Nagy marhaság a közgondolkodásban, hogy a minőség számokkal mérhető, a nagyobb a szám a jobb. A molnárfecske röpte 9,8 az akác illata négyzetgyök 20. A mostani őrület az Aczél korszak négyzete. Mindenesetre a Ferencvárosi Bor- és Humorfesztivál legsikerültebb estje a Vesztergombi József iFbeli hangulatos borkóstoló vacsorája volt, a 2008-as és 2007-es Kadarka mellett fellépett Jóska kedvenc töltött káposztája, a vörös szőlős mákos rétes és a Violon d'Agnes jazz quartet.

Gyertek az iFbe vacsorázni, élő zenét hallgatni, vagy megvenni az egészet, olcsóért eladjuk.
_

Szürrealizmus

A Magritte múzeum Magritte kiállítása hatása alatt újra rájöttem, hogy ez mi (racionális) világunk, mélységesen, jobban szólva magasságosan, szürreális. A múzeumi séta elementáris hatását részben a múzeumba érkezés szürreális volta okozta, földalatti folyosókon bolyongsz, szürreálisan barátságos őrök szólnak hozzád, végül egy szürreális lift teremmel felvisznek a legfelső emeletre. A lift terem ablakai előtt egy festmény részletei suhannak el. Aztán jönnek "a" képek. Nehéz megállni, hogy ne a múzeumi gondolatokkal próbáljak az iF kávézóhoz kedvet csinálni. Szóval itt a mélységes tanulság:

A szürreális nagyonis része a mindennapoknak. A mondva- (festve) csinált dolgokra használjuk a szürreális szót, viszont a csinált dolgok mondva többnyire szürreálisak. Szürreális, hogy azért csináljuk amit csinálunk (tanulunk, dolgozunk, politizálunk), hogy majd azt csinálhassuk amit akarunk. A meditáció különböző típusai kivételek, festés, matematika, zene, elmélkedés stb.

Nagyon nekem szól a Magritte féle szüreális látásmód. Matematikában a szokatlan, egyszerű, jó ötletek mutatnak a legmélyebbre és lám, Magritte szokatlan ötletei mély értelmeket, összefüggéseket mutatnak meg. Azért ez a blog írás dolog is szürreális, abba is hagyom, a szürreál René asztala, rajta a dollárokkal..
_

Szentgyörgy-hegyi Verjus az iFben

Ez a történetem is Káptalantótiból indul. Román barátom, még piacpárti volt, (a piac polgári önkénye még nem szüntette meg opportunista szemléletű kifőzdéjét), kitalálta a Verjus-t, mint meghonosítandó terméket. Savanyításra a spájzban ecetet tartunk, igényesebb esetekben spéci ecet, citrom, tejföl lehetséges, de a franciák már rég feltalálták a verjus-t is, finom, nem ecetes, meg jól is hangzik.

A nevet nehéz megjegyezni, meg is googliztam párszor , hogy ne kelljen ötödjére is megkérdeznem Románt. A lényeget megértettem, az éretlen szőlő mustja a verjus. A terméskorlátozáskor leszedett szemeket lehet például kipréselni, de Tóti környékén nehezen tudják eladni a sok szép olaszrizlinget, a Verjus-n viszont meg lehetne gazdagodni. Meg a bécsi lottón.

Az ötlet halála az lett, hogy tavaly rengeteg vargánya termett a Tóti-hegyen, elfelejtődött a projekt. Viszont a Tóti piacon (számomra is) feltűnt a Caspar, a standján ott mosolyognak a verjus-s üvegek. Tesszük is az iF salátákra. A svájci csokitortát és az almás tortát (szintén Caspartól) helyben fogyasztjuk, legfeljebb hazáig jutunk vele. Zseniális ugyanis. Meg a friss füge, emlékezzek az Adriára.

Gyertek az iFbe! Bezárunk különben, és a blog is megszűnik.
_