2011. október 4.

Szentgyörgy-hegyi Verjus az iFben

Ez a történetem is Káptalantótiból indul. Román barátom, még piacpárti volt, (a piac polgári önkénye még nem szüntette meg opportunista szemléletű kifőzdéjét), kitalálta a Verjus-t, mint meghonosítandó terméket. Savanyításra a spájzban ecetet tartunk, igényesebb esetekben spéci ecet, citrom, tejföl lehetséges, de a franciák már rég feltalálták a verjus-t is, finom, nem ecetes, meg jól is hangzik.

A nevet nehéz megjegyezni, meg is
googliztam párszor , hogy ne kelljen ötödjére is megkérdeznem Románt. A lényeget megértettem, az éretlen szőlő mustja a verjus. A terméskorlátozáskor leszedett szemeket lehet például kipréselni, de Tóti környékén nehezen tudják eladni a sok szép olaszrizlinget, a Verjus-n viszont meg lehetne gazdagodni. Meg a bécsi lottón.

Az ötlet halála az lett, hogy tavaly rengeteg vargánya termett a Tóti-hegyen, elfelejtődött a projekt. Viszont a Tóti piacon (számomra is) feltűnt a Caspar, a standján ott mosolyognak a verjus-s üvegek. Tesszük is az iF salátákra. A svájci csokitortát és az almás tortát (szintén Caspartól) helyben fogyasztjuk, legfeljebb hazáig jutunk vele. Zseniális ugyanis. Meg a friss füge, emlékezzek az Adriára.

Gyertek az iFbe! Bezárunk különben, és a blog is megszűnik.
_

Nincsenek megjegyzések: