Rozi és a gorilla

A minap bejött a gorilla az iFbe. Nem a kedves, vakaródzós, banáneszegető, hanem a részeg, agresszív fajta. A zenekarba kötött bele, üvöltözve közölte lesújtó véleményét a zongorista koráról és játékáról. Pisszegve mutogattuk Gyuri friss Kossuth díját, nem respektálta. Krisztián is kritikája tárgya lett, pedig ő kor szempontjából a másik végletet képviseli. Nyelvi, tartalmi és előadásmód szempontból is csak kifogás érhette közléseit, de mérete, testi adottságai és agresszív fellépése miatt senki nem merte ezt szóvá tenni. Még hasonló méretű vendégeink sem, pedig látszott, hogy a fenébe kívánják a gorillát.

És akkor jött a Rozi, a legkisebb pincérlány, (azóta már) filozófia szakos egyetemi hallgató! Villogó szemekkel eléállt és felkiabált a gorillának: "itt nem lehet így viselkedni, azonnal menjen el"! A gorilla elhallgatott és eloldalgott. "Látta a szememen, hogy ha nem hallgat el, megölöm", így kommentálta az esetet a Rozi. Köszönjük.

Gyertek az iFbe, Rozi vidáman felszolgál és megvéd.
_

Az Apa Árnyéka

Csattintottam egy fényképet a kisunokámról. A fotó, mint Tuck barát intései a jó modorról, túlmutatnak a pillanaton. Tuck barátról sört neveztek el Győrzámolyban, a fotóból meg blogbejegyzés készül éppen.

Nehéz élet a gyerekeké. Semmi sem sikerül, apa egy kalapácsütéssel beverte a szöget, nekem folyton elgörbült, apa kihuzigálta, kiegyenesítgette aztán jött újra a megalázó csalódás. Rezsőnek sem úgy szólt a zongora, ahogy apának, de ezúttal megúszta a hangszer a csalódást. Boriszkának sikerül(?) Tarkovszkj filmjében, apja titkára hivatkozva elkészíti a hercegnek (és az embereknek) a hétmérföldre hangzó harangot, de Rubljovnak zokogva bevallja, apja nem hagyta rá a harangöntés titkát.

Az élet paradoxona felodhatatlan (persze, paradoxon) hogy az apák is egy apa árnyékából próbálnak kibújni, ez így megy egy ideje. Gyertek, az iFben jazz- és alkoholmámorban vidáman feloldjuk. Csak el ne vigyen a rendőr a zajbejelentés okán.
_

Erős vezetők

Tanulmányúton voltam Izraelben. Milyen tanulságot oszthatnék meg ezen a blogon, a hazai jazz kávézás fontos fórumán? A humusz, knafe és a tahini szósz témában majd később írok, most a kibuc tapasztalat az első.

A tanulsággal kezdem: az uttörők ovódások (is) voltak. A kibuc törvénye pl. kimondta, hogy az ebédlőben érkezési sorrendben kell leülni az asztalhoz, így fejlődik a közösség. A szép fejőlány mellé kerülni szerencse dolga volt, ha nem közvetlenül előtte vagy után érkezett az éhes uttörő maradt a szuszogó takarító a tehenektől.

Az ételt felszolgálták, akire aznap ez a munka jutott, lett légyen az illető költő vagy professzor. Ahogy változtak az idők modernizálós szelek fújtak, de évekig vitatkoztak a kibucnyikok, hogy kibuc-filozófiailag elfogadható-e az önkiszolgálás mint újítás? "Ez a kibuc vége", jósolták sokan, de nem volt igazuk.

Szóval él bennünk az ovódás: szabályozni kell a dolgokat (folyókat és folyamatokat) és akkor egyenlőség lesz meg minden. Ha egy párttitkár koknkrét kérdésünkre általános közhelyeket puffogtat, akkor legjobb... sajnos fogalmam sincs, mit lehet. El-gondolkodni talán.

Gyertek az iFbe, ha nem is olvassátok a blogot.
_

Nyitott agy és a jazz pl.

Erdős Pál hajnali motoszkálásával felébreszti házigazdáját és a kávé elfogyasztása után az "agyam nyitva áll" felkiáltással belefog a napi közös matekozásba, -vegyünk egy véletlen gráfot- vagy -legyen epszilon pozítiv valós, n pedig természetes szám-. Máskor a munka előtt rákérdez: Hajnala (Hajnal András matematikus) , is your mighty brain open?

Erdős Pali bácsi állapot meghatározása a nyitott agyról gyakran jut eszembe, részint amikor csalódottan tapasztalom, hogy az én agyam nem nyitott, másrészt ha nem nyitott agy(ak) által vezérelt tevékenység hatókörébe kerülök. (A lakógyűlések és munkahelyi értekezletek fullasztó sötétje. A lakógyűlés szinvonal elfoglalta amit csak lehetett, kicsiny szigetekre szorulunk ahol pl. szól a jazz, bridzselnek vagy sör-étel párosításokon törjük a fejünket.

Hogy miért pont a jazz? Halper Laciék Jimmy Hendrix jazz feldolgozás műsora miatt keresgéltem Frank Zappa képei között (!). Így akadtam a csatolt képre és Frank mondására: "A mind is like a parachute. It doesn't work, if it isn't open". (Az elme hasonlít az ejtőernyőre. Ha nincs nyitva, nem működik.) Ő is tudja, a zene (nyelv, matematika, foci és bármilyen emberi tevékenység, a gazdaságpolitika, a diplomácia és az ország vezetése) csak nyitott aggyal űzhető. Nyissunk!

Segít ha bejöttök Oláh Kálcsit és Bódis Zsuzsát meg a többieket hallgatni az iFbe. Van kézműves sör és bor, azok is nyitott aggyal készültek. A hatás kellemes, és másnap újra lehet nyitni.
_

Levegő

Volt (és van) úgy, hogy a levegővel szívjuk a hazugságot. Üdítő találkozás ilyenkor a sátán és pepita segédje. aki (mint a bátyám, és Bulgakov) a frappáns válaszok nagymestere:

"- A külföldi művész elragadtatását fejezi ki afölött, hogy Moszkva technikai szempontból mennyit fejlődött...
- Valóban elragadtatásomat fejeztem volna ki? -kérdezte a mágus Fagóttól.
- Ó, nem, Messire, semmiféle elragadtatást nem méltóztatott kifejezni- válaszolta emez.
- Hát akkor mit beszél ez az ember?
- Ez az ember hazudik! - jelentette ki jó hangosan a pepita segéd, hogy a színházban mindenki meghallotta, majd Bengalszkijhoz fordult:

- GRATULÁLOK POLGÁRTÁRS A JÓL SIKERÜLT HAZUGSÁGHOZ!"

Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita (Szőllősy Klára fordítása)

Gyertek az iFbe: a jó jazz szellőztet.
_

A félelem megeszi a lelket

Ahogy elkezdtünk élőzenélni az iFben, azonnal indultak a feljelentések. Jött az URH-s rendőr, a közterületes, az Önkormánzat képviselője, de a legfélelmetesebbek a kedves szomszédok Julikával az élen. Egy másik kedves szomszéd (nem a Julika)pl. fenyegetően közölte, hogy ő vadász... Órákig beszélgettünk még, kóstolgattuk a Szentgyörgyhegyit, de a félelem beköltözött a lelkembe. Valahogy úgy képzeltem, hogy az anyagyilkos után a bűn sulyosságát tekintve közvetlenül a zenész következik. Behúzott nyakkal hallgattam a jazzt az iFben. (Az igazság, hogy most is). Hétvégén hosszú idő után újra kezdődtek a telefonok, rendőrök, de nem ez a lényeg.

Rájöttem, hogy félni rossz és baromi fölösleges. Egyrészt a baj úgyis jön, de máshonnan és váratlanul. Másrészt azt mondja az abesszín császár pincére Jan Dite, hogy vele minden jó az életben egy rossz dologgal kezdődött. Egy másik mozi példakép, Burt Munro, a leggyorsabb indán, (Anthony Hopkins) is azt mondja, hogy félni rossz és egész életében próbált nem félni. Szóval erőltetni kell, és akkor meg lehet tanulni (nem félni).

Mint jazzkávézós tudom ajánlani Vesztergombi Józsi borait, (még mielőtt az alkohollal hatna, már szépségével oldja a szorongást), és tudom ajánlani a DZSEZZt.

Holnap ünnep március 15, nem fogok félni. (Akármilyen hangosan dobol este Elemér), Vukánt hallgatok pl. Gyertek minél többen.
_

Egy gonddal kevesebb

Januártól törvény szabályozza a cigizést. Vagyis törvény védi a nem cigizőket. A dohányfüsttől. Ha dohányfüstöt észlel egy nem dohányzó, rendőrt hívhat. Megkérhetné a cigizőt, ne úgy fújja, hogy ő szívja, de jobb ha rendőrt hív, ügyvédet fogad, bíróságra megy. Az nagyon szórakoztató. Összezavarodtam. Most megoldódott vagy nem? Ha igen, mi?

Mindenestre egy gonddal kevesebb. Megengedjük az iFben vagy ne, ez volt a bökkenő eddig. Ha igen, hol: lent, fent, kint? Ha nem, ki a franc jön majd kávézni? Mostantól no problem: a cigi illegális. (Azért a mieink (övéik) árulhatják.)

Van (volt) két tábor, az egyik a kávéhoz cigarettát szív, így vidul. A másik nem szereti ha a erdei gyümölcsök helyett cigifüstöt érez a kadarka gusztálásnál. Szerinte a rockfortnak sem áll jól a cigifüst. A nem cigizős tábornak az a véleménye, hogy az étteremben dohányzásra helyet kijelölni ugyanaz, mintha az uszodában bizonyos helyen megengednék a vízbepisilést. Győztek.

Azért a cigiseknek van hova nyúlni. Virtuális "e" világ. E-cigi. Villanyt vezetnek a nikotinba, ettől elpárolog, ezt szabad szívni, ez ellen nem lehet kifogás. Tilos a kifogás. Gyertek az iFbe, hozzatok e-cigit, egyetek, igyatok, hallgassatok jazzt. E mint Elemér pl.
_

Nyár, piac, optimizmus

Amikor megláttam Kalocsai Ricsi lesifotóját Vikiről (aki a világ második legjobb kecskesajtjait gyártja a Bácshegyen) arra gondoltam, hogy télen lesz igazán ütős ez a kép. Hát itt van(nak).

A történet: Mire Ricsivel kiértünk a piacra Vikisajt már kevés volt. Szokás szerint Viki hamar eladta a sajtokat (40 kecske egy heti termését elkapkodja az egészségesre vágyó közönség, de marad azoknak is akik a jót szeretik és korán kelnek). A boltot tehát bezárta Viki és a fiúkkal rágyújtott egy sörre. Fáradtan is kecsesen tartja a sörösüveget, ezt Barna taníthatta, aki sokáig egyik reklámarca volt a Borsodinak. De dreherrel is tudja.

Tanulság: A piacot szeretjük, mondjuk a sok ökörséget de közben süt a nap, szól a zene, a gyerek hintázik, a kecske napozik, méregetjük vásároljuk az egyetlen jó, sőt legjobb, eredeti, házi-kézi, magyar, ős egészséges, bio... dolgot, bosszankodunk a bosszankodni valón, de béke van. Nem is lenne semmi baj, csak a piacvezetők ne akarnák önzően (ránk) kényszeríteni a tutit. A tutit ugyanis senki sem tudja, de inkább lesz, ha hagyják menni dolgokat.

Fontos: Az iFben (télen) Ricsi fotók, kecskesajt, zene, optimizmus ha (iff) bejöttök.

_

Hihetetlen

Azt hiszem, hogy az utóbbi időben a leggyakrabban használt szavunk a hihetetlen. Jó napot kívánok, hihetetlen...

A beszélgetésben később ismétlődik a hihetetlen, ugyanis a paradoxonok nem hagynak nyugtot. A hihetetlen (önmagára (is) utaló kifejezés) paradox. Ha pl. akit meg akarunk győzni nem hiszi, akkor nem arra gondolunk, már hiszi, mert ami hihetetlen azt persze nem lehet elhinni, hanem arra, hogy jobban meg kell győzni, higgye, hogy nem hiszi (és majd ha akkor nem hiszi akkor már hiszi?)

Szóval a hihetetlen inkább érzelmi közlés, kényelmetlenül érint a szokatlan. Nem tudunk mit kezdeni vele. A szokatlan nem hihetetlen, a tényeknek ugyanis hinni kell. A relativitás elmélet eleinte hihetetlen volt, mostanra megszoktuk. Hiszünk benne, ami nem jelenti azt, hogy tudjuk miről beszélünk. Mert azt, hogy nincs (abszolút) idő, meg az egyenes görbe, azt azért nem hisszük. A kvantumok meg aztán már annyira hihetetlenek, hogy szavunk sincs rá, a kvantum ugyanis semmire sem hasonlít amit tapasztalunk. Még az MTV hiradójára sem, pedig az sem hasonlít semmire, ami a valóságban létezik.

A legjobb amit a hihetetlennel kezdhetünk, hogy gondolkozunk. A hihetetlen megfutamodik a gondolat elől, ezért is utálják ezek(...) azt aki gondolkozik. Egyébként is, gondolkozni jó, és sok drága kávét meg lehet inni közben az iFben.
_

Kávéházi történetek

"Gorcsev Iván, a Rangoon teherhajó matróza még huszonegy éves sem volt, midőn elnyerte a fizikai Nobel-díjat. Ilyen nagy jelentőségű tudományos jutalmat e poétikusan ifjú korban megszerezni példátlan nagyszerű teljesítmény, még akkor is, ha egyesek előtt talán szépséghibának tűnik majd, hogy Gorcsev Iván a fizikai Nobel-díjat a makao nevű kártyajátékon nyerte el, Noah Bertinus professzortól, akinek ezt a kitüntetést Stockholmban, néhány nappal előbb, a svéd király nyújtotta át..." (P. Howard: A tizennégy karátos autó)

Az alkotmánybíróság arra hivatkozva, hogy Gorcsev hamiskártyás, a Nobel díjjal járó dicsőségtől megfosztotta a nyertest. Gorcsev rögtön megváltoztatta a makaó szabályait, keveréskor a lapok sorrendjét az Ő általa megadottak közül tetszőlegesen (demokratikusan) választhatja az ellenfél.
_

Bridzs az iFbe

A bridzsező, a matematikushoz hasonlóan kávéból állít elő hidakat és impasszokat (a matematikus, (Rényi Alfréd) tételeket). A kávéház tehát természetes közege a bridzsezésnek: a vergnano forrás köré telepszenek a bridzsezők. Az iF estében nem egészen így történt, Hofi köré telepszenek. Hofi van kettő is, az újabb, Tamás, szeret és tud bridzsezni, de nem iszik kávét, a régebbi hofi kávégépet üzemeltet a Ráday utcában és szeretné ha tele lenne a kávézó (és a kis hofi (helyette is) tételeket gyártana de lagalábbis kvantumokat szinezne).

Ebből a két törekvésből lett a klub. Hofi, a kisebb odahívta barátait szombat délutánra az iFbe játszani, Hofi meg bosszankodott a tele kávézóban, hogy nem kell ekkora rendetlenséget csinálni és a gépi jazzt néma kártyacsatára és hangos "csere van" felkiálltással kísért szócsatára cserélni. Különben is ezzel a lappal nem lehet három kárót licitálni.

Tény ami tény, az emberek szeretnek bridzsezni (forrás: Kuttner Gyuri, Bridzsélet) és a klub éledezik az iFben: a bridzsklub (és mellesleg a gourmetklub, a jazzklub és képzőművészklub). Ha Bocsikából sok lenne, ráadásul a gazdasági környezet újra kedvezne neki, nem lenne gond az iFben: Bocsika imádja bridzsezést, Dresch Misi zenéjét és a jó konyhát (a sorrend most mindegy). Ez mind van az iFben.

A hét végén tartottuk az ötödik iF Bridzs kupát a bunda jegyében (tél van): nyerte Hofi-Fischer pár. Közönségdíjat (bunda nélkül) a csokitorta nyerte.

_

iF Jazz and Gourmet

Pozicionálás ez itt. Nem elég egy vendéglőben jól főzni, pozicionálni is kell. Ha logikusan gondolkozom, (ez tautológia), igazat kell adnom a Kreater Kft-nek, neki kell állni pozicionálni. Megkóstolták a kaját, meghallgatták a zenét, megnézték a honlapot és a könyvelést és arra jutottak, nem más a baj, mint a pozicionálás.

Pozicionálni marketing módszerekkel lehet, azt eddig hagytuk a fenébe. Gondoltuk, elég ha bejönnek, nyilvánvaló, ha van kávéscsésze, söröskorsó, pálinkásüveg, tányér, evőeszköz, étlap, itallap, szakács, pincér meg ilyenek, akkor pozicionálás nélkül is világos, hogy itt enni, inni lehet, sőt kell. Ha izlik, akkor jó a hely, idejövünk mindig. A zene, kiállítás ráadás. Gyanakodhattam volna, sokan csodálkoztak, ha mondtam, itt bizony enni is lehet, bár már sokadszor jártak az iFben. "Olvastuk az étlapot, de nem gondoltuk, olyan izé, szóval ha rendelünk, akkor azt idehozzátok, meg el is fogyaszthatjuk, nem csak az ismerősöknek adtok?"

Szóval, a jelszó pozicionál. iF Jazz and Gourmet. A gourmet a konyhaművészetre utal, hogy jó alapanyagokból, igényesen készítünk különleges fogásokat és azokat szépen tálalva adjuk a vendégeinknek. Azoknak pozicionáljuk az iFet, akik értékelik a jó bort, a finom ételeket, a jó kávét és a kitűnő élőzenét.

Gyertek az iFbe, legyetek jók, egyetek jót.
_

Még Kossuth díj

Lehet, hogy Kossuth díj osztogató hangulatom nem is Hrabal úrra vezethető vissza, hanem menekülés a harsogó ovódás társaság zűrzavarából. Vannak az ovódában a büdös kölykök akik rettentő zajosak, csónyán beszélnek és össze-vissza hazudoznak, "igen ovó néni, de megmostam a kezem", aztán titokban belekenik kakis kezüket a gyorsnaszád fényes rézkorlátjába. Zeng tőlük az utca. Ne ők kapják a sok Kossuth díjat.

Menjünk (mentünk is, az iF vezetőség) jazzt hallgatni az alternatív ovódába, (ahol az egyik fal tele van az ovó nénit (Finta Lacit) éltető szeretetteljes feliratokkal), a jazz olyan finom, csendes, elragadó, hogy teljesen elnyomja a kinti harsogást. Tim Ries és Oláh Kálmán triója igazi élmény volt. Közben nekem sajnos néha bezakatolt a mókuskerék, jöttek az iF Kávézós gondolatok. Ez a Kossuth díjas például. A Nyitott Műhelyben kéne átadni a Kossuth díjakat, Timnek, Kálmánéknak, Lacinak, a műhelyes művészeknek. Elég lenne egy dupla díjat feltenni a falra, nézegessék, osztozzanak akik odajárnak.

Azért gyertek az iFbe is, (ne legyen nekem olcsóbb a Ráth György utcában jazzt hallgatni).
_

Szürrealizmus

A Magritte múzeum Magritte kiállítása hatása alatt újra rájöttem, hogy ez mi (racionális) világunk, mélységesen, jobban szólva magasságosan, szürreális. A múzeumi séta elementáris hatását részben a múzeumba érkezés szürreális volta okozta, földalatti folyosókon bolyongsz, szürreálisan barátságos őrök szólnak hozzád, végül egy szürreális lift teremmel felvisznek a legfelső emeletre. A lift terem ablakai előtt egy festmény részletei suhannak el. Aztán jönnek "a" képek. Nehéz megállni, hogy ne a múzeumi gondolatokkal próbáljak az iF kávézóhoz kedvet csinálni. Szóval itt a mélységes tanulság:

A szürreális nagyonis része a mindennapoknak. A mondva- (festve) csinált dolgokra használjuk a szürreális szót, viszont a csinált dolgok mondva többnyire szürreálisak. Szürreális, hogy azért csináljuk amit csinálunk (tanulunk, dolgozunk, politizálunk), hogy majd azt csinálhassuk amit akarunk. A meditáció különböző típusai kivételek, festés, matematika, zene, elmélkedés stb.

Nagyon nekem szól a Magritte féle szüreális látásmód. Matematikában a szokatlan, egyszerű, jó ötletek mutatnak a legmélyebbre és lám, Magritte szokatlan ötletei mély értelmeket, összefüggéseket mutatnak meg. Azért ez a blog írás dolog is szürreális, abba is hagyom, a szürreál René asztala, rajta a dollárokkal..
_

(Egy mindenkiért!)

Csodás park, virágok, ameddig a szem ellát… malomkerék, szökőkút, hatalmas halastó, vízesés, vadkacsák, andalgó szerelmespárok, babakocsit tologató mamák-papák… béke. Benne egy biztonságosan elkerített gyerekparadicsom. Anyukák hintáztatják az apróbbakat, az ovisokhoz tartozó mamák és nagymamák a padokon trécselnek, néha odapillantanak játszadozó csemetéikre, minden rendben…

Három kislányra figyeltem fel, barátnők, együtt rohangáltak csúzdáról hintára, mászókáról rugós lovacskára. Valami egereset játszottak. Senkit nem engedtek beállni. Egy szelíd kisfiú is próbálkozott, egy fejjel magasabb náluk, de a leghatározottab leányzó - láthatóan ő irányította a történetet – színpadiasan rákiáltott:

-EZÉRT MÉG MEGLAKOLSZ!-

A kisfiú eloldalgott anyukája padjához kavicsokat gyűjteni. Közben a lányok elszáguldottak a háromszemélyes falovon. Egy pillanat múlva bőszen válogatták ők is a kavicsokat. A kisfiú újra próbálkozott, átnyújtotta a markában lévő kincseket: Drágaköveket hoztam nektek, kéritek? -Á, kinek kell ez a vacak, és különben is, mit utánozol minket?--

Szélsebesen felkerekedtek egy újabb hinta irányába, három torokból egyszerre harsant újra a csatakiáltás:

-MINDENKI EGÉR!!!

Aha, hiszen ez a Három Testőr…

kj (mindenki az iFért)

_

Arts & Spectacles, Paris

A sznob túrista, jelen esetben a kávézós, fényképezőgépét szorongatva járja Párizst, hogy fontos megfigyeléseket tegyen. Ezeket később megosztja a blogon, ettől dől a kávéra, borvacsorára és élő zenére éhes közönség az iFbe. Ilyeneket gondol majd írni: füstölt fokhagyma, calvadosos camembert, Mnt St Emilion...

Közben antikváriumot keres a barátjával, üzleti ügyben. Arts & Spectacles a felirat. A nyitvatartási cédulán ez áll: nyitás nem korábban mint 11, zárás semmiképpen sem 8 előtt. A bolt maga tökéletesen alkalmatlannak látszik könyvek eladására, ha csak nincs annyi megszállott, aki valami jóra vágyik, (ami nincs az auchan-ban). Jelentem, megszállottból jó a felhozatal.. Párizsban. Kéne a Ráday utcai iFbe is még néhány.

Tanulmányút PÁRIZS

Francia piac, francia sajt, calvados, francia chanson... közhelyekben gondolkozik a túrista. Mi lenne személyes?

"A Boulevard St Michel s a Rue
Cujas sarkán egy kissé lejt a járda.
Nem hagytalak el gyönyörű
vad ifjúságom, hangod mintha tárna
visszhangzana, szívemben szól ma még.
A Rue Monsieur le Prince sarkán lakott a pék.

Radnótinak ez fontos. A pék kissé messze volt a Rue Cujas-ban lévő szállodától: aki diák módra odahaza akart hideget ebédelni vagy vacsorázni, annak néhány utcát kellett gyalogolnia. (Baróti Dezső írja). Aki meg egyszer-egyszer megengedheti magának (hetven évvel később), hogy diák vagy nem diák létére, ne diákmódra vacsorázzon, esetleg valami franciás finomságot kóstoljon, utána, előtte (közben) még finomabb zenét hallgasson, jöjjön már az iFbe!
_

Helka, a Holló és Román

Balatonfüred ideális hely, hogy optimistább színben lássa a kávézós az iF Kávézó jövőjét. Füred majdnem kétszáz éve a nyári kulturális élet fürdővárosa, a újra szépül, fejlődik, tele sétálgató, beszélgető emberekkel. Azt gondolhatnám, hogy a korzózó, nyitott, kávé- vacsora- és jazzéhes tömeg hamarosan elárasztja a pesti Ráday utcát is. Van pesszimistább változatom is a látottakra, de ezt most csak jelzem, és örülök, hogy költőről és nem miniszterről nevezték el a legszebb balatoni sétányt.

A Kiserdőt idén hozták rendbe. Itt épült az a játszótér amelynek bejáratánál Gerstenkorn Román barátunk fából faragott szobrai vigyáznak. Helka és Kelén szerelmének története olyan kedves helyeken játszódik, mint a Tihanyi félsziget, a Bakonynak hajdan a partig lenyúló erdei és maga a hullámzó, zöld Balaton. A szobor alakok óvódásnak és felnőttnek is sokat mondóak, szerelemről, vágyakozásról, életről, halászatról, vadászatról szólnak, (és ha Kelén tudott volna szörfözni, Románnak az sem jelentett volna gondot. Szoborni, szörfözni, szörföst szobrozni.) A másik két alak, Sió tündér és Kamor varázsló, a bakonyi szelek ura. (Egy szubjektív megjegyzés link Román javára, az ő mesevilága közelebb áll hozzám, mint Mátrai Lajos Györgyé).

Az egész úgy jön ide, hogy a hollót az iFben szintén Román faragta, én meg négy napot töltöttem Füreden. Ha jártok arra, nézzétek meg a reformkori Füredet, a játszóteret, mellette az ország harmadik kőszínházának homlokzatát, a városi múzeumot, a Vaszary galériát és "a mindig szép Balaton"-t. Ha meg Pesten lennétek gyertek az iFbe!
_

Malgot István szobrai a Ráday Képesházban

Ez a blog azért van, hogy kedvet csináljon a Ráday utcához. Ha van kedv van egészség. A globális rosszkedv ellen küzdjünk lokálisan. Kultucca, kultkávéház, kultszínház, és persze könyvesház.

A könyvesház galériájában állította ki Malgot István tizenkét év szobrászkodásának termését.

Nem szeretnék tudálékos lenni. Akinek internetje és blogspotja, netán két harmada van, könnyen esik abba a hibába, hogy olyasmihez is hozzászól (sőt beleszól, belezavar, felforgat stb.) amihez nem ért és nem kéne. A bejegyzés lényege, hogy nekem nagy élmény volt a kiállítás. Elsőre a kőműves maradt meg legjobban, talán mert Pogácsás Pisti-re emlékeztet, soványan, enyhén mészporos nadrágban (az bizalmat kelt a megrendelőben mondta akkoriban, nem a szobor, a Pisti.)

Ott áll az egyik főhelyen a táncos lány, akit Kambodzsában a holdfényben egyszer látott a művész. A szobor olyan, hogy látom magam előtt a holdfényt és táncot. Mellette vak angyal áll a művész tenyerén és nem tudja menjen vagy maradjon. A pillanat maradt...

Gyertek a Ráday utcába és persze az iFbe!
_

Vasárnapi sakkparti

Vasárnap van és megint kikaptam sakkban a szomszédtól. Gyerekkoromban a francia sakkot tudtam jól játszani. Kicsit szégyelltem a dolgot, nagyobb dolognak éreztem volna a rendes sakkot, de legszebb kombinációimat folyton megzavarta egy kapott matt, vagy vezérvesztés.

Az OHZ-kon, (fiatal matematikusok találkozói) aztán egy csomó extrém sakkot megismertem. Például lehet a szabályokhoz egyet hozzátenni: egyszer a parti során a játékosoknak joga van kettőt lépni egymásután. Egy ilyen szabály kellemes bizsergéssel tölti el a játékosokat. Ha a bizsergésre megyünk, lehet kitalálni szabályokat. Az előző szabályt módosíthatjuk, az ellenfél csak akkor léphet kettőt, ha három lépéssel előbb bejelenti. Vagy akkor, ha megengedjük, vagy oda-visszát léphet csak. Vagy lehessen visszamenőlegesen megváltoztatni a lépéseket (megfelelő indoklással). Az indoklás megfelelőségét egy általunk kijelölt egytagú bizottság bírálja el. Ne felejtsük ki a szabályok közül, hogy vesztes köteles a élete során naponta gratulálni a nyertesnek.

Ha megvannak a szabályok, csak partnert kell találni a játékhoz. Szégyen, ha így sem sikerül nyerni, de akkor még letagadhatjuk az egészet.
_