Csodás park, virágok, ameddig a szem ellát… malomkerék, szökőkút, hatalmas halastó, vízesés, vadkacsák, andalgó szerelmespárok, babakocsit tologató mamák-papák… béke. Benne egy biztonságosan elkerített gyerekparadicsom. Anyukák hintáztatják az apróbbakat, az ovisokhoz tartozó mamák és nagymamák a padokon trécselnek, néha odapillantanak játszadozó csemetéikre, minden rendben…
Három kislányra figyeltem fel, barátnők, együtt rohangáltak csúzdáról hintára, mászókáról rugós lovacskára. Valami egereset játszottak. Senkit nem engedtek beállni. Egy szelíd kisfiú is próbálkozott, egy fejjel magasabb náluk, de a leghatározottab leányzó - láthatóan ő irányította a történetet – színpadiasan rákiáltott:
-EZÉRT MÉG MEGLAKOLSZ!-
A kisfiú eloldalgott anyukája padjához kavicsokat gyűjteni. Közben a lányok elszáguldottak a háromszemélyes falovon. Egy pillanat múlva bőszen válogatták ők is a kavicsokat. A kisfiú újra próbálkozott, átnyújtotta a markában lévő kincseket: Drágaköveket hoztam nektek, kéritek? -Á, kinek kell ez a vacak, és különben is, mit utánozol minket?--
Szélsebesen felkerekedtek egy újabb hinta irányába, három torokból egyszerre harsant újra a csatakiáltás:
-MINDENKI EGÉR!!!
Aha, hiszen ez a Három Testőr…
kj (mindenki az iFért)
_
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése