Tanulmányúton voltam Izraelben. Milyen tanulságot oszthatnék meg ezen a blogon, a hazai jazz kávézás fontos fórumán? A humusz, knafe és a tahini szósz témában majd később írok, most a kibuc tapasztalat az első.
A tanulsággal kezdem: az uttörők ovódások (is) voltak. A kibuc törvénye pl. kimondta, hogy az ebédlőben érkezési sorrendben kell leülni az asztalhoz, így fejlődik a közösség. A szép fejőlány mellé kerülni szerencse dolga volt, ha nem közvetlenül előtte vagy után érkezett az éhes uttörő maradt a szuszogó takarító a tehenektől.
Az ételt felszolgálták, akire aznap ez a munka jutott, lett légyen az illető költő vagy professzor. Ahogy változtak az idők modernizálós szelek fújtak, de évekig vitatkoztak a kibucnyikok, hogy kibuc-filozófiailag elfogadható-e az önkiszolgálás mint újítás? "Ez a kibuc vége", jósolták sokan, de nem volt igazuk.
Szóval él bennünk az ovódás: szabályozni kell a dolgokat (folyókat és folyamatokat) és akkor egyenlőség lesz meg minden. Ha egy párttitkár koknkrét kérdésünkre általános közhelyeket puffogtat, akkor legjobb... sajnos fogalmam sincs, mit lehet. El-gondolkodni talán.
Gyertek az iFbe, ha nem is olvassátok a blogot.
_
1 megjegyzés:
De, én olvasom mindig :)
Megjegyzés küldése