2012. május 15.

Les toits de Paris

Hogyan lesz a pesti francophil
? Az egyik módja, (ismerek ilyet is), hogy gyerekkorunkat Franciaországban töltjük, a papánk elvisz mindenféle jó helyekre, eszünk-iszunk finomakat és az iskolában nem sújt minket 400 csapás. Javít a kötődésen, ha otthon sújt.

A másik módja, ahogy velem történt. Az alsó tagozatban (épülő szocializmus) a munkásmozgalmi dalok között gyakran és lelkesen énekeltük a Marseillaise-t, jobban szólt mint "az amúri partizánok" (azért az is lelkes). A 20 óra című filmben (kötelezően néztük) Edit Piaf énekelt és az valami titkos célzás is volt, amit ugyan nem értettem de nem is kellett ahhoz, hogy szeressem.

A legnagyobb élmény gimnáziumi: Radnóti Miklós. "Két napja így zuhog, s hogy ablakom nyitom, Párizs tetői fénylenek.." Nem csoda, hogy ellenőriztem
"a Boulevard St Michel s a Rue Cujas sarkán" valóban "egy kissé lejt a járda".

Ça Va. Holnap az iFben francia sanzonok: Brel, Brassens, Vian...Tessék jönni, egy kis Párizs...
_

Nincsenek megjegyzések: