Az idei a negyedik nyár azóta, hogy nagy reményekkel megnyitottuk az iF kávézót a Pink Cadillac-kel szemben. A kavicsot sem vesszük észre azonnal a cipőnkben, a pizza probléma is lassan körvonalazódik. Van ugyanis az a rossz érzés, hogy odaát folyton tele vannak: és ez nem igazság. (Részben azért is, mert ők sincsenek folyton tele (sorban állási paradoxon: a két pénztár közül mindig az lassúbb, amelyiknél mi állunk)).
Cesanaticoban, Pataki tanár úrral terelgetjük a Budapest Fazekas nevű csapatot a matekversenyen, közben nyomozom a Ráday utca és az olasz kultúra kapcsolatát. Az első amire rádöbbenek, hogy a deákné olasz espresso-val, olasz kávégéppel felszerelkezve indult a csatába. Ez a felfedezés nem tesz jót önérzetemnek. Igaz, az almás pitét, a sóletet is bevetettük, de a hazai pálya ellenére délben kikapunk a pizzától. Sajnálatunkra egyedül a négysajtos leves bírja a versenyt, amiben viszont nem látjuk az (i)Fantáziát. Akkor miért az olasz cadillacre buknak a Rádayban?
Két észrevétel Cesenaticóból. Szobrot állítottak a város szülöttének, Marco Pantaninak. Marco nagy kerékpáros volt, sok Giro-t nyert. Nálunk egy országúti kerékpárost a szobrával együtt ledudálnának az összkerékmeghajtású benzinfaló szörnyetegek frusztrált vezetői (sőt). (Ez igazságtalan az összes többi gépjárművel és a kerékpárbarát vezetőkkel szemben, de hazai pályán ragadós a lekezelő stílus. Visszavonom a terepjárót). A másik vonzó olasz sajátosságra Pataki tanár úr hívta fel a figyelmet, a rivalizálás nem a focipályáinkról (sajnos egyáltalán nem csak onnan) ismert módon zajlik, Errefelé a campanilizmus járja: a mi falunkban magasabb templomtornyot építünk, mint a Tiétek. Gyertek az iFbe és a Pinkbe, (De nálunk magasabb a.. bejárat).
_
Cesanaticoban, Pataki tanár úrral terelgetjük a Budapest Fazekas nevű csapatot a matekversenyen, közben nyomozom a Ráday utca és az olasz kultúra kapcsolatát. Az első amire rádöbbenek, hogy a deákné olasz espresso-val, olasz kávégéppel felszerelkezve indult a csatába. Ez a felfedezés nem tesz jót önérzetemnek. Igaz, az almás pitét, a sóletet is bevetettük, de a hazai pálya ellenére délben kikapunk a pizzától. Sajnálatunkra egyedül a négysajtos leves bírja a versenyt, amiben viszont nem látjuk az (i)Fantáziát. Akkor miért az olasz cadillacre buknak a Rádayban?
Két észrevétel Cesenaticóból. Szobrot állítottak a város szülöttének, Marco Pantaninak. Marco nagy kerékpáros volt, sok Giro-t nyert. Nálunk egy országúti kerékpárost a szobrával együtt ledudálnának az összkerékmeghajtású benzinfaló szörnyetegek frusztrált vezetői (sőt). (Ez igazságtalan az összes többi gépjárművel és a kerékpárbarát vezetőkkel szemben, de hazai pályán ragadós a lekezelő stílus. Visszavonom a terepjárót). A másik vonzó olasz sajátosságra Pataki tanár úr hívta fel a figyelmet, a rivalizálás nem a focipályáinkról (sajnos egyáltalán nem csak onnan) ismert módon zajlik, Errefelé a campanilizmus járja: a mi falunkban magasabb templomtornyot építünk, mint a Tiétek. Gyertek az iFbe és a Pinkbe, (De nálunk magasabb a.. bejárat).
_
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése