Zenész rabszolgaság, vándorélet, elsőre nem is hangzik rosszul: Barcelonából indul a hajó és járja a Földközi tengert, Korzika, Málta, Görögország, Tunisz... Másodszorra: megint jól hangzik. De hagyjuk ezt, szomorú az elválás, hacsak néhány hónapra is. Másrészt alkalom a zenélésre, szomorúságunkban, hogy zenélni megyünk Nino Rotát húzunk, az elérzékenyülő kávézós könnyeivel küszködik, óbort tölt a poharakba.
Elbúcsuztattuk a Pagonyi Andrist, már másodszor viszi el a hajó egy éven belül. Varrt anyukája tokot a tangó-accordionnak. Andris hátára vette, rá a kabátot, ami akkora, hogy megvédi a tokos hangszert is az esőtöl és irány, az iF: búcsúest Szakálékkal és a barátokkal. Utána, kedd reggel jön a feketeleves: Ferihegy, Barcelona, kikötő, tengeri szél, szalon zene napi három órában, hetekig. Egyébként pedig utasélet, kikötők, delfinek a hajó mögött. De elszáll a nyár, tengerbe bukik a naplemente, utolsót pöffen a vulkán is és: megint lesz Canarro az iFben.
Addig szombaton május 8-án, David Yengibarjan: accordion!
_
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése