A "Nagy Ember" az iFben

Branford Marsalis (jobbról) Neumann Balázzsal az iFben

Sajnos nem voltam november első hétfőjén a Ray Charles Show-t meghallgatni. Egyik másnap Jász Andris büszkén kért a telefonban, hogy találjam ki, kit hoztak le a testvérével az iFbe. Tudom hiba, nekem rögtön a fiatal Bridgitte Bardot jutott eszembe, de nem talált. Pedig Bardot  Picassohoz is beugrott,  hiszen akkoriban még nem volt iF. Ha lett volna, itt találkoznak. Mindegy is, a mai jazz-istáknak Branford Marsalis a Picasso.

Branford Marsalis-t méltatni egy mondatban lehet, de az egy nagyon hosszú mondat lenne. Elég helyette ránézni a képre, dacára, hogy telefonnal készült, sokat elárul. Balázs nem tudott a vendég érkezéséről. Andris bökte meg, amikor már zongoronál ült, hogy nézzen oda. Balázs (ő maga mondja) lélegzete elállt (majd újraindult egy más tempóban) gondolatai és ujjai összegabalyodtak, mondhatjuk ügy, nagyon
megilletődött. És így is maradt, csak kérdezzétek meg tőle, hogy volt amikor Branford azt mondta neki, hogy ne szabadkozzon, neki semmi baja Ray Charles muzsikájával, sőt! B.M. a képen kedves és közvetlen "my brother", állítólag az autóban elmenetben Ray Charles dalokat énekeltek harsányan a muzsikusokkal és Jász Palival, akivel aztán Bach szonátákat gyakoroltak a szállodában. Ezt is teszi (sokszor) a zene a muzsikusokkal, jó fejek marad(hat)nak a sikerek ellenére is.  

Jász Andris néhány évente beugrik egy "nagy emberrel" az iFbe: pár éve Billy Cobham volt a vendégünk (ugyanakkor jött be először Vukán György is, de régen volt). 

Szóval gyertek az iFbe, lesznek jó fejek, ha jöttök!

_