A bűvésztrükk definíciójába belefér, hogy a bűvész (fotóművész) lefényképezi azt amit mi is látunk, de a kép olyan, amit addig nem láttunk. Ilyenek például Juhász László velencei képei. Jó, láttuk a vizet és láttuk a gondolákat is. Ki is pipáltuk a látványt azzal, hogy felcimkéztük a közhellyel: laguna, gondola, romantika, japán turista és mentünk tovább galambot nézni a Szent Márk téren. A "képet" meg akkor látjuk meg, amkor Laci megmutatja egy bekeretezett fényképen a falon.
De most nem erről a trükkről van szó, és hogy tovább csigázzam, nem is arról, ahogy egy kép előhív (passzol a fotókiállításhoz a szó) egy érzést, elmosódott, feje sincs nő a lépcsőn, de ha ránézünk a képre, zúdul ránk az életkedv, emlékek. (Ellenőriztem, nem csak a férfiaknak tetszik a kép).
De van egy kép a kiállításon, ami elsőre semmi "művészi" érzést nem kelt. Ha alaposabban, közelről megnézzük, háromszáz hasonló szivet látunk. Egy meditációs gyakorlat fogalmazódik meg bennünk: egyenként nézzük meg őket. Persze hamar elszóródik a figyelmünk. A kép történetére ugrunk: a QR kód 300 apró fotóból áll össze. Laci a házában, a gang korlátjának évtizedek alatt elrozsdásodott fém díszítőelmeit egyenként lefotózta, aztán hosszan elszöszmötölt a képekkel. Így lett belőlük ez a QR kód. A trükk a huszonegyedik század csodája: a telefonomnak megmutatom a kódot, és a buta okostelefon reagál, egy csomó másik Juhász képet mutat. Bárki kipróbálhatja itt is (persze a QR kód olvasó appot előtte el kell indítani). Nem győzök betelni vele, újra és újra megnézem: működik.
Gyertek az iFbe, megint egy csodás kiállítás, és a szokásos: étel-ital, zene.
_
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése