A játékosság nevében

képek

“A játékosság nevében Eifert János kiállítását megnyitom.” 

Ezzel a mondattal kezdte (és fejezte is be Lőrinc Katalin) rövid megnyitó beszédét. A beszéd másik, nagyobbik részét táncolta. Eifert Jánossal (a továbbiakban E.J. és egyszer Jancsi) kapcsolatos élményeim kusza képe hirtelen összeállt: a Jancsi egy játékos elme.

Legyünk hát játékosak: pontokba szedem a szálakat (E.J. harmadszor lépett az iF "színpadára").

1. E.J. Juhász László kiállításának beugró szónoka, egy sör és egy ázott plakát segítségével  megnyitja a kiállítást, egyben megtáncoltatja a fantáziánkat és a megjelent lányokat.

2. E.J.  a sok szereplős iF közös kiállítás szónoka táncrendbe szedi a művészeket és majdnem sikerül levezényelni egy csoportkép performance-t. 

3. E.J. kiállításának rendezője, E.J. kezében egy a falakon már elhelyezhetetlen E.J. vászonnal  így szól a megilletődött kávézósnak: “Vállaljuk a lehetetlent?” és hat méter magasba, két, kétméteres seprűnyéllel, táncolva odaakasztja, ahova csak egy elfogulatlan játékos elme képzelhet képet (az ablak elé). A lány a vászonra nyomott fotón játékos pózt mutat éppen.

4. E.J. saját kiállításának megnyitó szónokát a vállán hozza fel a lépcsőn, és persze a beszéd: tánc. Szerencse, hogy a Gyafi gitározott, ki más tudná ezt a képes beszédet elgitározni? (Három zseni egy kocsmában, van ez így az iFben).

5. Ha kevés ennyi bizonyiték, beszélgessetek E.J.-vel. Kétség nem marad, az biztos.

Gyertek az iFbe, nézzetek fotókat, amiken abszulút elfogulatlanul táncolnak a lányok, kortárs geométereket is találhattok olykor. A közelben kézműves söröket árulnak!

_