A LEGJOBB JAZZ SZÓL A KRIMÓBAN

Annyira tetszett ez a mondás, hogy ezzel kezdem, meg azzal, hogy ki mondta és hol.

"A legjobb jazz szól a krimóban! -Mondd mégegyszer lsz! - A legjobb jazz szól a krimóban!" Vincze Pali tanár úr a Relax zenekarcsalád front billentyűse súgta oda nekem a könyöklőnél, (mint "krimó" említődik a helyszin, de értitek!) azon az estén, amikor Juhász Gábor tanár úr gitározott, Csuhaj Barna Tibor tanár úr bőgőzött és Geröly Tamás tanár bácsi  (ha én Gyuri bácsi vagyok neki, ő Tomi bácsi a blognak: nna) dobolt az iF "szinpadán". Olyan elégedett arccal súgta ezt a Pali, amit nem tudok leírni, inkább ide biggyesztek egy fényképet. 

"Ez a Giant Steps Coltrane-től. Nagyon nehéz játszani, olyan akkord átmenetek vannak benne. (Ezt nem értem, de bólogatok nagyokat és a poliéderek Betti számaira gondolok, azokkal sem könnyű improvizálni). Fantasztikus a Gábor szólója. Ezt tanítják a tanár urak, jól esik itt szabadon szárnyalni". 

Tegnap Tomi bácsi ugyanígy mondta egy sör és Ajtai Peti (még nem tanár úr) mellett: "tanítjuk, kell hogy formában legyünk. Nagy érzés így játszani, a Gabi brillírozik, a Tibi tökéletesen hozza amit hozni kell..."

Azt figyeltem meg, hogy amikor egy-egy "habkönnyű sztenderd" (Gadó Gábor meghatározása) kerül sorra a műsorban akkor lesz igazán felszabadult a hangulat és árad az iFben a boldogsághormon. Javítok, akkor is, meg máskor, amikor "úgy" jön össze, amikor a jazz angyal száll a zenekar felett. Mégegyszer hivatkozok a képre. Köszönjük Juhász-Csuhaj-Geröly trió!

Gyertek az iFbe, mindennap élő zene, sörrel-borral, jó vacsorával!

(A képeken Vincze Pál, Juhász Gábor, Geröly Tamás és Csuhaj Barna Tibor, őt a kivetítön lehet csak látni és az iF)

_

Téli Utazás

Egy 19. századi vándor trombitás jegyzetfüzete az utazás első állomása. Ha hinni kell egy versciklus címének, a trombitás halála után előkerült füzet feljegyzéseiből születtek a költő, Wilhelm Müller versei. Az utazás következő nagyállomása Franz Schubert dalciklusa, aki 27 évesen, halálos betegen írta át énekhangra és zongorára a verseket. Ekkor már végleg tél volt Franz lelkében. 

De ki utazik itt? Talán maga a tél, lélektől lélekig. Télen sokan Schubert dalait hallgatják.  Beleszövik saját zenéjükbe, Mahler és Britten például, éneklik, mint Dieskau egész életében, vagy áthangszerelik saját világukba, mint Juhász Gábor.  Mindannyiunkhoz betér a tél, ezért ismerősek a dalok. Ismerősek annak aki hallotta a dalokat, de még annak is aki csak találkozott olyannal, aki hallotta őket. 

A jazz legfontosabb alapanyaga a dal, mondja Juhász Gábor. Stílusosan Schubert Songbook-nak nevezi ezt az alapanyagot és átemel néhányat a jazz világába. Az elkészülteket két változatban meg is hangszerelte:  trióra és szóló gitárra. Mind a két változatból meghallgathatjuk az eddig elkészülteket az iFben: július 15-én a triót Szalai Péterrel és Kovács Zoltánnal, két hét múlva pedig a szóló változatot looperes gitáron a szerző előadásban.

Gyertek meghallgatni!

Bús, holdfényszõtte árnyék,
Mely mindig vélem jön
Csak hómezõkön járnék,
Ott messze, messze fönn.

Závodszky Zoltán fordítása

_