2008. április 28.

Mégis népszerű a jazz?

Harcsa veronika és Gyémánt Bálint az iF-ben (
képek)
Április 27-én este hatra megtelt a kávézó. Hűvöskés vasárnap délután ez nem a rendes menete a dolgoknak a Ráday utcában. A vendéglősor alkalmazottai ilyenkor fényesítgetik a támaszkodó falakat és állapítják meg, hogy az emberiség a végső pusztulás útjára lépett, közönyös a pesti nép.

Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint koncertje kivétel, van remény. Ezt még a Vörös Postakocsi vörös mellénykés zenészei is megállapítják, amikor átsétálnak ellenőrizni és feltehetőleg új nótákat tanulni az iF-be. Veronika népszerűsége csoda, hiszen jazzt énekel. A csoda magyarázata a részletekben van elrejtve: szép a hangja, jók a dalok és a szövegek -amiket többnyire saját maga ír-, szép, kedves és közvetlen, jól együtt vannak a remek gitárossal. Még annyit tehetek hozzá, hogy mindez nagyon.

Ajánlat jókedvre: ha éppen nincs Harcsa Veronika koncert a környéken, de van internet, írjuk a böngésző címsorába például, hogy:
http://www.youtube.com/watch?v=kOIG7hwb4Cs&feature=related
_

2008. április 27.

Francia sanzon est

A Modigliani című film egyik jelenetében a festő este a macskaköves utcán sétál. Nyitva a kocsmaajtó, bentről zene szól: Piaf énekel "francia sanzonokat".

11-én pénteken az iF -ben Komáromy Éva énekelte a "La vien Rose-t". Tavaszias este, nyitva a portál. A szép múlt-, sőt múlt-múlt századi épületek, kávéházi teraszok között sétálva elvarázsol a zene.

Elmúlik az antifasiszta és talán a magyarság gyűlölet ellenes indulat, és marad a békés városias hangulat. Legtöbbünkben élnek a régi emlékek erről a zenéről, s ilyenkor akaratlanul előbukkannak. Úgy emlékszem, hogy a "Húsz óra" című filmben hallgat valaki Piafot, a szabadság hangja szól a magnóból. Talán Latinovits aki hallgatja. (képek)

Azóta is, most már a nyár végéig nyitva az ajtó, és jobbnál jobb zenék szólnak esténként.
_

2008. április 26.

Születésnap, repülőszőnyeg, szárnyas zene

Szőke Szabolcs és Szalai Péter koncertje 2008. 04. 24.

Levittük a koncertet a pincébe. Bátor ötlet, érti ezt aki mostani állapotában látta a helyet. A papírlámpa, a szőnyegek és a piros kanapé, a hangszerek a földön és néhány várakozó vendég dacára kétséges hangulatú hely.

Nyolc körül Szabolcs bekonferálja az első számokat és megszólal a gadulka. Akusztikusan ami azt jelenti: gyönyörűen. Születnek és elmúlnak a hangok, vonóshangok töltik be a termet, Bekapcsolódik a tabla, akusztisan, kiismerhetetlen természetességgel. Aztán a semmiből, odaátról vagy a lelkünk mélyéből a zene énekelni kezd. Legutóbb, ősszel is így szólalt meg Tóth Evelyn hangja, akkor is, most is újra: csoda.

Szünet után két ajándék palack Simon Merlot látványán ellágyulva Szabolcs beismeri, születésnapi koncert ez: Szalai Péter másnap lesz “húsz”, Szabolcs maga hamarosan hatvan éves. Ünneplés, ováció. Mindenki örömére folytatódik az örömzene, negyediknek bekapcsolódik Kardos Dani kalimbán, négy angyalhangú hangszer vidítja a lelkeket. Ahogy a múlt század közepén dunaúj elvtárs beszédei után itt is hosszan tartó lelkes taps, Ráadás, kibővített ritmus szekcióval.
_

2008. április 24.

Horváth pince, Cabernet sauvignon 2006

Ezt olvastam: A cabernet sauvignon a kékszőlők, ezáltal a vörös borok királya. Illatában a cseresznye és a cédrusfa, ízeiben a fekete ribizli, szeder és eukaliptusz ismerhetők fel. Ezeket nem mind ismerem fel kóstolásakor, bár libanoni cédrust gyakran látok hazafelé a Kondor utcában. (Érdemes felsétálni, biciklizni és elgondolkozni Fedák Sáriról és Csontváryról.)

A Szent-György hegy déli lejtőjén, a Szigliget, Badacsony, Gulács dombjára néző pince előtt szoktam kóstolni, aztán hozom az iF-be. Sokan úgy gondolják, hogy ez a vidék csak fehérbort termel, de ez nem igaz. Horváth Árpád 2006-os új tölgyfa hordóban érlelt cabernet sauvignonja 26 meghívott közül kiérdemelte a Tapolca Város Bora 2008 kitüntetést. Nálunk össze lehet hasonlítani a nem barrikolt változattal, sőt például Simon úr gyönyörű egri borával.
_

2008. április 23.

Forró csokoládé

A forró csokiról az a mozdulat jut eszembe amikor a kisujjunkkal kiszedjük a porcelán kávéscsésze aljáról az ottmaradt sűrű, kávébarna (csoki fekete) krémet. Úgy tartják, téli estéken nincsen párja. Ez formálisan, de tartalmilag sem jelenti azt, hogy nyáron lenne. Vagy tavasszal és ősszel. Az igazság az, ha ilyesmire vagyunk hangolva, és olyan az a csoki, akkor nagyon jól tud esni.

Az iF-ben Valrhona csokit olvasztunk hozzá. A Valhrona egy Lyon közeli kisvároshoz Tain L'Hermitage-hoz kötődik. 1924-ben alapította egy Rhone völgyi cukrász. Mára hatalmas világcég lett, amelytől a legfinomabb cukrászati csokoládé alapanyagokat lehet beszerezni.

Az olvasztott csokihoz adunk barna cukrot, kakaót. Ezt az alapot melegítjük és hígítjuk friss tejszínnel, bolondítjuk naranccsal és chilivel, ha kérik.

_