A szocialista tervgazdálkodás tervszámai az úrhatnám borkészítést az asztali kadarka és a mennyiségi bikavér szakadékába sodorták. (Emlékezetes márkanevek még a hubertus, kőbányai vagy a dörgicsei). Nehéz (sőt úttörő) feladatot vállalt magára a két Vesztergombi testvér, József és Ferenc amikor nekilátott, hogy feltámassza a Szekszárdi Kadarkát és visszategye az őt megillető helyre a hazai borkínálatban. (Nem voltak egyedül de vagyunk iFfogultak).
A tegnapi borkóstoló második tételénél a Vesztergombi József 2007-es iFválogatás melléknevű Szekszárdi Kadarkájánál sokáig elidőztünk, szagolgattuk a kerti virágokat, ízlelgettük a gyümölcsöket és az utolsó sós-keserű hatást amit az öreg, százéves tőkékről származó borok produkálnak. A világ legszebb helye, mutatta nemrég Vesztergombi József a zárt Szekszárd feletti völgyben szertenézve, ahol az egyik birtoka elterül. Az, tényleg.
A kóstolásnál a kadarka előtt volt siller 2009-ből utána jött a 2007-es kékfrankos, a Cabernet Franc végül pedig összehasonlítottuk a 2006-os Vicarius (helynök) Cuvéet és Thumerer 1999-ből való Vili Papa díjnyertes Cuvéejét. Díjnyertes hasonlítás adódott.
Azt, hogy miért volt ilyen kevés vendég egy ilyen rangú eseményen csak a ragályosan terjedő érdektelenséggel tudom magyarázni, amit elehetne innen a jókedvünk.
_
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése