
A szőlőbe kiérve megcsodáltuk a csodálatos tájat és a százévesnél is öregebb kadarka töveket. Az vén tövekről szüretelt szőlő borának sós az utóíze. Mint a humornak Garay elbeszélésében vagy Háry János szakszárdi szobrán.
«Nem addig van - kiált most a furfangos diák,
A legjavát elhagyta - és most őt hallgaták -
Kendtek még mit sem tudnak, ha egyet el nem mond,
Hogyan fogá el bátyó a nagy Napoleont.»
«Hm! mond az obsitos hős, - a nagy Napoleon!
Nagy ő a francziák közt - és vállán egyet von,
De engem ugy segéljen, nem a magyar között,
S hát még - veté utána - magyar huszár előtt!»
_
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése