Április 10-11. Kampánycsend. Jó volt hallgatni. A kampány hallatszott az Hármashatár hegyen az erdőben, érdekes módon a csend is. Vége. Reggel is szólt a Tavaszi Szonáta, most is, és bár deklarálták, hogy még csend van, de már a deklaráció is szétveri a csendet, ráadásul mindezt olyan hangosan, hogy most Ojsztrah csendjei nem tudják túlharsogni.
A következő szám (i-tunes-emben) az "Il Sogno" Caruso-val. Neki sikerül csendbe tenni. Ide teszem a képét, egy kattintás rá... ki kell próbálni! Nagy varázsló, gramafonon keresztül is békét szerez, akár az operát nem beszélő harcias indiánokkal is.
Bujtatott kampányra gondoltam ezzel a bejegyzéssel. Az iFnek kampányoltam volna. Hogy:
"Csak az iF." "Itt az idő: Orbán Roza szaxofonozik április 11-én este". "A kampánycsend utolsó hangjai." "Új kvartet, új zene, régi étlap"
Helyette ez a nosztalgia lett. Meggondolódott. (Vagy mégse? Még én se?)
_
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése