Mindannyiunk Budapestje. Azoké akik itt vannak és azoké akiknek már csak a lábanyoma van az aszfaltba, macskakőbe, kutyaszaros járdára álmodva. Nyíri Zsolt kameraszemén keresztül az otthont látjuk, akit szeretünk, nem szeretünk, aki által hol szeretve, hol nem szeretve érezzük magunkat. A neon reklám a kapu fölött annyit mond: Budapseti AU. Nagyvárosunkat Nyíri Zsolt úgy láttatja, hogy Petri György, Cseh Tamás, Bereményi Géza jut a megnyitó beszélő eszébe. Budapest, ha nő lenne, mondja, meghatározhatatlan korú, de több mint ötvenes asszony, aki csehó pultja mögül ránk köszön: mit kérsz aranyoskám?
A kiállítás egy, egyelőre szponzorra (mecénásra) váró könyv anyaga. A négy író-költő Sausic Attila, Zalai Károly, Horváth László Imre és Mezei Gábor sorai és Nyíri Zsolt képei júliusban ott vannak az iFben. Remélem, hogy a budapesti zerencse úgy hozza, hogy a könyvet is kézbe lehet venni hamarosan. Addig elsétálok a Práter utcába, ott esik az eső.
Horváth László Imre a megnyitón Petri György "Mosoly" c. verséből idézett:
De az igen, Istennek hála érte!
A szem mohó, éhes kíváncsisága,
A nézés gyönyöre, hogy minden látvány
A maga más-más módján színöröm:
Egyforma szép a szurok és csurgatott méz,
És egy kazánház tekergő csövei
Burkolva üveggyapottal és sztaniollal..
Pesten sok jó van: Fábián Juli-Sárik Péter duó, vagy az Oláh Kálmán trió a fényképek között pl.
_
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése