2012. december 30.

Szolidaritás most

Fotó: Kalocsai Richárd, a képen Hirschberg Judit, egy Raffay Zsófi fotó előtt

Még idén ki kell adni a keserűséget, nem szabad átvinni a (boldog) újévbe. Viszont ígérem az iFben a jót átvisszük, maradnak a finom ételek, a jó sörök, borok, kávék, a JAZZ, a szép képek, kedves kiszolgálás. A kiénekelendő keserűség onnan jön, hogy a csóró világban nem vagyunk szolidárisak egymással.

A barátom egyik kedvenc példázata a sztálinizmus idejéből való. Csomó ember (ha nem mindenki) azt gondolta, hogy Őt nem vihetik el, róla TUDJÁK, hogy jó kommunista, de legalábbis nem ellenség, nem kém. Ha rá kerülne a sor, ami lehetetlen, akkor is ezrek is állnak majd ki mellette. (Jó, a barátjáról tegnapig senki sem gondolta volna, hogy titokban kém, de hát az élet igazi meglepetéseket tartogat. De róla magáról ezt már senki sem hinné el...) Aztán másnap, vagy még aznap éjjel elvitték, és csalódnia kellett, mondhatni annyi szolidaritást kapott, mint adott. Matematikailag, (hihi) ugyanis pontosan annyi szolidaritást adnak a világon, mint amennyit kapnak. Ha aztán hazakerült egyáltalán, már csak azt mondta: "mindenkinek IGAZA van".
 
Vissza a mához: sokszor hallom a (jogos) méltatatlankodást, hogy a zenész nem tud megélni, hiába tanult rengeteget, dolgozott, kisérletezett, fejlődött, mester lett, drága eszközöket vásárolt, folyamatosan befektet: a zenéit ingyen fel-le töltik az internetre-ről, a minőséget nem fizeti meg senki.
 
De azt is látom, hogy a honlapunk zenész portréi itt-ott megjelennek az interneten (eredet megjelölés nélkül), és olykor a szereplők kérnek nagy felbontású képet is, talán mert a kép azé aki felhasználja. A fotós nem kapja meg a munkájáért a megbecsülést (a zenésztől sem) pedig (kis módosításokkal) ide másolhatnám az előző-előző mondatot: a fotós és a zenész munkájának ugyanúgy kevés becsülete. A jazz kávézós (jogos! (hihi)) panaszához  is csak másolnom kell a fenti ugyanazt. Kukorelli Endre egyik parlamenti felszólalásában azt hiányolta, hogy a kiállítás megnyitókon, nincsenek ott írók például, a színház bezárásoknál nem tüntet a közönség vagy a kollégák stb.

A szolidarítás aktívabb dolog mint az együttérzés például. Nem akkor vagyunk szolidárisak, ha sajnáljuk magunkat sérelmeinkért, fagylalttal vigasztaljuk magukat, hanem, ha a fagyival más sértetteknek kedveskedünk. Gyertek az iFbe, megdumáljuk a problémát. Az igazgató bácsi kénytelen lesz engedni iskolaköpeny ügyben.
_

Nincsenek megjegyzések: