 | ||
| A Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét keresi Göncz Árpád és a Hofi (Fotó: MTI Archív) |
Kéne egy csapat, mondja Minarik mosodás. Egyetértek, bár esetemben egy helyről (is) szó van. De mi teszi a helyet? Ha izomból nekiugranak, magvalósul a disneylandes őrület, páncélos pincérek szolgálnak fel aluminium kardon nyers húsokat, vagy a helyen, a hely romlására vídia csávót alakító főnökök sármos bohócokkal elnököset játszanak. Egy közhellyel beljebb vagyunk a helyépítés útján (megint: is), ha azt mondjuk: változz meg, légy ami vagy, (a hely legyen az, ami). (Nehéz dolog, paradoxon gyanús: ad 1, ha ez én vagyok, miért gondolom, hogy ez itt nyilván nem én vagyok, ad 2, ha nem én vagyok, akkor ez itt mégis ki)?
Inkább egy példa. Még Morzsi pulival jártuk a Budai hegyeket amikor egy néptelen tavaszi napon a János hegyen idős férfival találkoztunk. A járásán, az arcán... látszott a tény: élvezi a magányos sétát, más nem érdekli. (Ritka az ilyen, a telefonálós, zenehallgatós, gyerekkel-párjával veszekedős-édelgős azonnal kiesik pl.) Ránk köszönt és ment is tovább. Hasonlított az elnökre. Távolabb találkoztunk egy fülhallgatóval telefonáló öltönyössel, még lejjebb egy járó motorú terepjáróval. Összegezve: kedves, természet kedvelő bácsi, természet romboló, mindenbe belerondító üzletemberek. A puliról, (aki a bácsihoz hasonlóan a sétával volt kizárólag elfoglalva), eszembe jutott a másik (két) elnök, aki a biztonságiak törekvése dacára beszuszakolta magát az alkoholista író mellé a kocsma különtermébe a hosszú padra. Hurrá, találkoztam az elnökkel, aki önmaga volt, vagyis sétáló bácsi. Sőt, az elnök önmaga, ha sétál, ha a szőnyegre esett plecsnit keresi, reméljük mindig és még sokáig.
De mi legyen az iF-fel kolera idején? Minden esetre gyertek, az élő zene, a kadarka és a kadarkás, és még sok minden az ami!
_
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése