Viszló Sára kiállításáról van szó. A szecesszió cukros világából a legemlékezetesebb kóstolót Prágában vettem, zöld abszintot szopogatva tértünk be Mucha plakátjait nézegetni. Az abszint és a szecesszió is alliterál Sára három képből álló sorozatára, aminek egyik darabja, (a legszecibb) itt is látható (a másik kettőért, és a kiállítás többi festményéért sürgősen az iFbe kell jönni, vagy kattintani). A csinos csíkos zakót hányavetin magára kapó fotós lány és modellje képét egy múlt századi fényképalbumban találta és festette újra abszintos absztrakt lenyomatával együtt. A két fénykép-festménnyel megmagyarázva nem is olyan absztrakt az absztrakt. (Így van ez az élet más területein is, pl a lineáris operátor fogalma nem is olyan absztrakt ha a kétrés kisérletben botlunk bele.)
De vissza a cukorhoz vagyis Sára vonzó képeihez. A jó cukrot is a neve adja el, telitalálat a cím: "Gribouillage". Nem tudni mit jelent, de franciák is, magyarok is telitalálatnak érzik. A műélvezetben az érzés a fontos, az érzés teszi, hogy alig győzzük nézni a képeket.
Gyertek az iFbe megnézni a Griboullage-t, mert nézik mint a cukot.
_
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése