Négy évig volt rendszeres helyszíne a CAE triónak (Vukán György-Berkes Balázs-Balázs Elemér) az iF. Utoljára egy hónapja sem, augusztus elsején ment az önfeledt zenélés. Hihetetlen és emészthetetlen a hirtelenség, ahogy vége lett.
Gyuri már először is otthonosan, zsebre dugott kézzel jött be, mögötte a beszédes tekintetű Berkes Balázs a bőgővel, mögöttük Elemér, hercegi tartással. Megismerkedtünk Gyurival, akkor és attól fogva régi jó ismerősként kezelt, mint szinte mindenkit -aki nem kommunista. Sokat mesélt, szünetekben szünet nélkül dumált.
Mesélt a nehéz körülményekről, amiben felnőtt és tanult. Vend származásáról. Nagyon haragudott a kommunistákra, akik miatt a család sokat szenvedett. Egyedül maradt, barátok, haverok, zenésztársak, rajongók vették körül, de a családból senki sem maradt.
Idejét a zene töltötte ki. "Ha nem zenélek, zenét szerzek -mondta-. Minden nap. Rengeteg zenét írtam, (Tudjuk, 150 körül van csak filmzenéinek száma és számtalan más műfajban dolgozott). Mindet odaadtam Pannonhalmának, így talán egyszer még lesz velük valami, nem vesznek el. Amikor láttam a főapátnál bőr kötésben megkönnyeztem" -úgy emlékszem, így mondta, már tudjuk, utolsó koncertje előtt.
Madarat tolláról, embert zenéjéról... és barátjáról. Berkes Balázzsal 52 évet játszottak együtt. Ötvenkettő. Év.
Bacsó Kristóf írta halálákor, hogy nagyon nő odaát a zenekar. Amikor átérek, igérem, elmegyek a koncertjére.
_
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése