Csend

Kalocsai Richád fotója. Jazzbarokk az iFben

Volt idő, sőt az idő legnagyobb része ilyen volt, amikor értelmetlen szóösszetétel volt az élő zene. Más nem volt ugyanis. Csak élő színház volt, nem volt rádió, tv, mozi. Mekkora élmény lehetett a művészetre fogékony gyerekeknek egy operázi előadás? Az élmény elragadó, a hatás életre szóló. (Na jó, biztos azt is el lehetett rontani, de talán nehezebben mint ma, amikor az átlag gyerek kétségbeesik, ha nem mehet ki azonnal). Ezt fejtegettem Józsinak a kitűnő bőgősnek. Ő azt válaszolta, hogy régen és akkor csend volt. Kötelezően. Zajok voltak persze, de azt a zajt ma inkább csendnek mondjuk (ld. vidéki csend). Zeneileg mindenképpen csend. Reggel felkelsz, csend, reggeli csendben. Kutyaugatás, ajtó nyikorgás, edényzörgés, de semmi ami ezeket elnyomja. Munka, szerszámzörgés, munkazaj, beszéd de csend. Aztán este a koncertre menet még mindig csend, szekérzörgés, zsivaj de nincs zene. Az első zenei hang a hangolás. És ha megszólal a muzsika az szíven üt mindnképpen. (Ha nagyon el nem rontják).

Ma már nincs csend, hacsak szorgalmasan el nem bujunk a zajból. A telefon zenél, szignálok, hirdetések, a pályaudvari bemondó recsegve zenél.  Szerencsére az autók leszoktak a dallamkürtözésről, helyette jön a posta, vagy a tesco rádió. Nehezebb lett muzsikával szórakoztatni, elvárják a rendkívüli produkciót, mondja B.H J. (Barcza Horváth József)

De a szép, élő zenének megmaradt a varázsa. De oda kell figyelni, különben elveszik a zaj zenében. (Mindenre oda kell figyelni, de a fontosra és a szépre mindenképpen). Gyertek az iFbe pl.

_