 |
| Merényi Dávid: Önarckép |
Megint szép kiállítás van az iFben, Merényi Dávid olaszországban készült akvarelljeit mutatja be.
Az én esetem a képekkel a következő. A galérián szöszmötöltem, amikor a lépcsőn megjelent egy különcnek látszó úr, örömömre mind a ketten érdekesnek találtuk a találkozást. Azon az alapon, hogy kiderüljön, honnan ismerjük egymást, dumálni kezdtünk. Leköltöztünk a kávézó cigizős szakaszába. Győri István festő volt a látogató, de nem sikerült régebbi találkozást találnunk a múltból, pedig hosszú ideje élünk együtt ebben a városban. A képzőművészeti egyetemen a kiállításokat rendezi, jött megnézni az ismerős kiállítását. Megtudtam, hogy a festő átlagban keveset dumál, de nekem más lesz a tapasztalatom: "Amikor festek órákig hallgatok, de gyűlik a mondanivalóm. Aztán ha végre van kinek muszály beszélnem". Rájöttem, hogy mint a mateknak, a festészetnek is megvannak a nagy megoldatlan problémái. (Talán jobban kellett volna figyelnem Marsovszki tanár úr óráin). De ez a probléma nem fogalmazható meg precízen, mint az ABC sejtés, a látvány maga a probléma. A megoldásának minden festő újra, előről nekifut. A régiek munkája részletezi, árnyalja a helyzetet, de a művész maga építi fel a világát.
Voltak a Vadak -Fauves, valahogy így mesélte. Nem kell már egy színt olyannak festeni amilyen, hanem amilyennek látszik. Vagy látni akarjuk. Dávidnak ezeken a képein kevésszer látok ilyet-mondta. Az aluljáróban graffititinek ki kelllene ugrania azon az emeleti kis négyzet alakú képen. De az önarckép szemén ott van az a kék, arról beszélek. Az valami,- igy mondta, ha jól emlékszem.
Amikor elment felmentem, néztem az önarckép szemét. Semmi kék, honnan veszi -gondoltam. Aztán beugrott, nem a bogara, a fehérje kék. Azóta ez a kék odavonz, sőt látom akkor is amikor nem. Tud ez a Dávid.
Gyertek az iFbe, még láthatjátok az itáliai utazást (is)!
_
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése