2010. december 22.

Jó hírek

Mától hosszabbodnak a nappalok, elindult a nap felfelé. Fél évig örülhetünk: holnaponként világosabb lesz. Egy évig nem fog olyan alacsonyan delelni a Nap mint tegnap. Nyugodt szívvel állítom, mert ezt is törvény (fizikai) garantálja, a fizikusok több mint kétharmada megszavazta.

A kiegyensúlyozott tájékoztatás kötelezettsége miatt hozzáteszem, hogy a déli féltekén fordítva jelentkeznek a dolgok, lévén, hogy minden pillanatban pontosan a Föld felszín felén van világos. Megint csak félig rossz hír, nálunk ugyanis jobb mint odaát. A rossz ráadásul kevesebb embert érint, arrafelé kevesebben laknak, alatta vagyunk a húsz százaléknak.

Biztos ami biztos: még egy jó hír, új étlapról lehet választani az iFben. Olcsó, finom kaják, például szarvaspörkölt túrós csuszával, limetorta, mind a kettő zseniális! Gyertek enni, inni, zenét hallgatni, kiállítást nézni!
_

2010. december 10.

Fénykép

".. szabad-e
a mindennapi életet
nem-mindennapi szemmel nézni?" (Petri György)

A képen Jacqueline de Pré és Daniel Barenboim látható, valamikor a hetvenes években. (A cellómak is
neve van: Davidov Stradivarius). Barenboim (ma egy őszhajú úr) 1966-ban ismerkedett meg és 1967-ben vette feléségül Jacqueline-t aki a hatnapos háború hírére minden előjegyzését lemondta, Jerusalembe utazott Daniel-lel, áttért a zsidónak és a Nyugati Fal-nál megesküdtek. Zene, film, zene. Aztán 1971-től jelentkeztek a betegség tünetei és 1973-ban diagnosztizálták nála sclerosis multiplexet. Hamarosan fel kellett hagynia a zenéléssel és 1987-ben meghalt.

Barenboim -a wikipedis szerint- spanyol, argentin, izraeli állampolgár és van palesztin útlevele is.

Ez a világ a lehetséges világok egyik legjobbika. Az én belátásomnak ijesztően zavaros. Jobb lenne a szépet (Jacquline de Pré mosolya a a következő you tube film végén) kimazsolázni. Elgar concerto.
_

2010. december 9.

Jagodics Pince Kőszegi Blauburger

Jazz, bor és iF. Geröly Tamás (a camping dobszerkós kitűnő dobos barátunk) közvetítette az iFbe Kőszeg Város borát a Jagodics Tamás által a Borsmonostori dűlőben termő szőlőből készített Kőszegi Blauburgert. A blauburger fajtát egy Dr.Fritz Zweigelt nevű nemesítő 1923-ban nemesítette a kékoportó és a kékfrankos keresztezésével. Egy másik általa 1922-ben létrehozott fajta már megkapta a Zweigelt nevet, a Dr Fritz nem hangzik jól, így lett Blauburger.

A Jagodics blauburger (gondolom a zárt, héjon történő acéltartályban való erjesztés miatt) nagyon blau. A mélysötét szín igazán meggyőző és csupa kellemes íz jutalma a bátornak aki az iFben bont egy palackot. Jagodics Tamás sok rangos díjat nyer boraival, amiket két hektáros birtokán készít, például a Kőszeg Város bora címet éppen ezzel a borral. Van már az iFben Tapolca és Kőszeg Város Bora is (Szentgyörgy-hegyi Cabernet Sauvignon Barrique Horváth Pince). Jövő szerdán kitalálunk hozzájuk valami finomat!
-

2010. december 7.

1978

Tíz éves az új gazdasági mechanizmus, Farkasházi apuka a Dózsa stadionban azt gügyögi kisfiának: "Nézd Bencike, ott teniszezik a Biszku bácsi!" Törőcsiket és Nyilasit kiállítják az Argentina elleni VB csoportmérkőzésen. Trabant és Zsiguli. Örökké huszonévesek leszünk, hiszen ennél öregebbnek már nem lehet sőt, nem is érdemes lenni. Tízévesekről sem tudunk.

Pedig Juhász Gábor(ka) tízévesen Volán bérlettel utazik Pécsett. Így emlékszik ma (tavaly, még egy év elment): "Mi Pécsett éltünk, bátyám érettségizett, talán már vőlegény volt, én kosárlabdáztam, apu néha énekelt, anyu olyan halsalátákat készített, amilyeneket csak az észtek tudnak. A szomszéd mosta a Zsiguliját az utcán, sütött a nap, volt biciklim." Amerika nem létezik, de Leo Fender 1949-ben fejlesztett elektromos gitárját Telecastereket gyártanak.

"2009-ben egy 1978-as telecasteren játszik a duhaj, hedonista észt (J.G.) és a lemez címe ez az évszám. Idén Mikuláskor pedig az Év Jazz Lemezének választják 1978-at a kritikusok.

Blue forget-me-not (emlékezz rám borongva, amikor majd fehér blogot írunk)!
_


2010. december 5.

Coq au vin (vörösboros kakas)

Sári néni kakasa nem tudta, hogy a madarak gyengék az emberek kicsinyei pedig félelmetes óriások, vagy fordítva, én nem tudtam, hogy nem minden madárka félénk. Mindenesetre önvizsgálatra kényszerültem, amikor a kakas a tyúkokkal ellentétben nem rebbent félre az utamból, hanem vehemensen megtámadott a családjának fenntartott területről szégyenszemre elkergetett. Őszintébben szólva Sári néni az anyósom volt, és nekem is volt már kicsinyem akkor.

Később láttam a Szilvi-Mocsi házaspár Kamerun nevű kutyáját menekülni Szilviék két gúnárja elől. Eleinte hősiesen tartotta a szájában ez egyik gúnár nyakát, de a másik addig sziszeget, csipkedte a kis fenekét, amíg menekülőre fogta, libák meg fúriákként kergették. De ettől még a kakas és liba finom, a tányéron már nem támad.

Szóval egy nagy edényben, vajon, sonka szeletekkel megpirítjuk az egybe (kopasztott konyhakész) kakast, mellé teszünk mindenféle zöldséget (a szokásost és padlizsánt, cukkinit, narancsot stb.) fűszerezzük (kakukkfű, rozmaring, fokhagyma, boróka, borsok (provencei keverék)), leöntjük finom vörösborral (lepje el!) és
lassú tűzön minimum hat órát főzzük . A kakast aztán kivesszük, (mi leszedtük a húst a csontokról), azt a finom levet megturmixoltuk, az lett a mártása. Főtt krumpli és Beaujolais Nouveau-t adtunk hozzá.

Most szerdától sólet jön a boros vacsorához.
_