2015. május 9.

A LEGJOBB JAZZ SZÓL A KRIMÓBAN


Annyira tetszett ez a mondás, hogy ezzel kezdem, meg azzal, hogy ki mondta és hol.

"A legjobb jazz szól a krimóban! -Mondd mégegyszer lsz! - A legjobb jazz szól a krimóban!" Vincze Pali tanár úr a Relax zenekarcsalád front billentyűse súgta oda nekem a könyöklőnél, (mint "krimó" említődik a helyszin, de értitek!) azon az estén, amikor Juhász Gábor tanár úr gitározott, Csuhaj Barna Tibor tanár úr bőgőzött és Geröly Tamás tanár bácsi  (ha én Gyuri bácsi vagyok neki, ő Tomi bácsi a blognak: nna) dobolt az iF "szinpadán". Olyan elégedett arccal súgta ezt a Pali, amit nem tudok leírni, inkább ide biggyesztek egy fényképet. 

"Ez a Giant Steps Coltrane-től. Nagyon nehéz játszani, olyan akkord átmenetek vannak benne. (Ezt nem értem, de bólogatok nagyokat és a poliéderek Betti számaira gondolok, azokkal sem könnyű improvizálni). Fantasztikus a Gábor szólója. Ezt tanítják a tanár urak, jól esik itt szabadon szárnyalni". 

Tegnap Tomi bácsi ugyanígy mondta egy sör és Ajtai Peti (még nem tanár úr) mellett: "tanítjuk, kell hogy formában legyünk. Nagy érzés így játszani, a Gabi brillírozik, a Tibi tökéletesen hozza amit hozni kell..."

Azt figyeltem meg, hogy amikor egy-egy "habkönnyű sztenderd" (Gadó Gábor meghatározása) kerül sorra a műsorban akkor lesz igazán felszabadult a hangulat és árad az iFben a boldogsághormon. Javítok, akkor is, meg máskor, amikor "úgy" jön össze, amikor a jazz angyal száll a zenekar felett. Mégegyszer hivatkozok a képre. Köszönjük Juhász-Csuhaj-Geröly trió!

Gyertek az iFbe, mindennap élő zene, sörrel-borral, jó vacsorával!

(A képeken Vincze Pál, Juhász Gábor, Geröly Tamás és Csuhaj Barna Tibor, őt a kivetítön lehet csak látni és az iF)

_

2015. május 4.

JAZZ ÜNNEP és HOMOKVÁR



Halper László írása

A zenekarommal idén ismét – ezzel szinte hagyományt teremtve - az IF Kávézóban ünnepeltük a Nemzetközi Jazz Napot. Tavaly a Band of Gypsys AllStar nevű sextettel, idén a Halper-Hendrix Experiment nevű formációval játszottunk a Ráday utcai jazz-kávézóban. Ebben a formációban Csanyi Zoltán játszik billentyűs hangszereken, Kollmann Gábor szaxofonozik, Hajas László dobol, és Kosztyu Zsolt basszusgitározik.  Természetesen ezen az estén is Jimi Hendrix számok jazz-feldolgozásait játszottuk, de a közönséget, és saját magunkat is meglepve eljátszottuk a Castle made of Sand című Hendrix kompozíciót, aminek kottáival a koncert szünetében leptem meg a zenekar tagjait. 

Bízom benne, hogy ezt a szép hagyományt folytatva jövőre is az IF Kávézóban ünnepelhetjük meg a jazz napját. Addig is Isten éltesse a Jazzt, és a jazz-szerető embereket!

Megjegyzés: gyertek az iFbe, tovább építjük-szépítjük a homokvárat! Van ajtaja is, sörcsap is, szól a jazz, jönni kell!(hofiF)

2015. április 30.

Gondolatok egy kiállítás margójára


Lehetséges kezdetek, a végzetek felől közelítve


Kéri Rita: INITIA  – „Lehetséges kezdetek.
Képek, amelyek különféle jövőkhöz vezetnek”
IF Cafe 2015.04.20. hétfő 18 óra

„Mostan színes tintákról álmodom…Kiszínezném vele az életem.”

Kedves barátok, érdeklődők,

Nagy öröm számomra, hogy egy valódi kezdet kezdetén találkozhatunk. Kezdetek, mellékutak és mellékzöngék kibomlásának, kiteljesedésének szakait nézhetjük végig most az If kávézó falain. 

Külön öröm, hogy mindezt Kéri Rita képei kapcsán tehetjük meg. Rita, akit valószínűleg mindannyian ismerünk és szeretünk, egy sokáig titkolt, mostanra nyilvánossá érett szenvedélye kapcsán nyílik most alkalmunk a találkozásra a képekkel, Ritával és egymással.  

Az est szóljon Ritáról és az alkotás öröméről, melyet most kiegészít a megosztás, a mi részünkről pedig a befogadás öröme. 

A lehetséges kezdetek képei, szétszórt és összefésült darabok, foszlányok, utak, kísérletek, belekezdések, zárójelbe tett bekezdések, tévedések, belátások, magára hagyások, újrakezdések, melyeket számtalan módon egymásba fordítva, fejezeteket, szakaszokat átugorva lehet olvasni, innen oda, onnan ide. Fejen állva, bukfencet vetve, meglátva bennük és megteremtve az élet értelmét adó játék valódi örömét.

Konfrontációk, válogatott finomságok, egyensúly kísérletek, improvizációk, absztraktok.  A képek értelmezhetőek egy posztmodern töredékes elbeszélés darabjaiként, egymáshoz nem kapcsolódó individuális, mégis fürté összeálló szőlőszemekként, egy szakaszokban elbeszélt, részlegesen kidolgozott modern történet szilánkjaiként, vagy szabadon, ahogy tetszik. 

Rita ma itt festőként debütál, de személyiségének ismerős vonásai áttűnnek a könnyű akvarell és súlyos olajképek szövetén. Egy elemző, analizáló matekos és egy pszichológus elme kisülései, reflexív és önreflektív játékai. Tündöklései és apró bukásai, majd soha fel nem adó újrakezdései. Egy befejezetlen, önmagát kereső és megteremtő erős nő életútjának (vízben)tükröződései, meghasonlásai és személyiségének ragyogásai.

Kívánom Rita, hogy a 2012 óta tartó szenvedély további utakat találjon magának, amelyek különböző pozitív jövőképeket tárnak elénk. 

Fogadjuk Rita képeit nagy szeretettel, kívánom minden jelenlévőnek, hogy a teremtés élményét vigye haza és otthon foganjon belőle egy egész életre elegendő inspiráció, bátorság az alkotáshoz és önmagunk ilyen módon való megismeréséhez, feltárásához. 

Myat Kornél

2015. március 21.

Gyafi történetei


A Babos-Gyafi duó az iFben (Gábor Béla fotó)
Van a jazz kávézós létnek napos oldala is, a kávézós személyes ismeretségbe-barátságba keveredik olyan angyali pofákkal, mint a Gyafi (Gyárfás István, gitár) például. 

Gyafi is a szöszmötölős fajtából való, akiket csodálok. Ő a jazzel szöszmötöl, mint valaha Erdős Pál a természetes számokkal. (Mi van azon szöszmötölni való, kérdezi az "okosabbja", a nem szöszmötölős. Egy, kettő aztán mindig eggyel nagyobb szám. De ha megértjük a Csebisev tétel Erdős féle bizonyítását, örök élmény marad). Szóval a szöszmötölés azt jelenti: nézegeti, forgatgatja, szétszedi-összerakja és egyre furcsább csodákat fényesít.  Meg kell csak hallgatni ahogy Gyafi játszik, az nem csak úgy jön, szöszmötöl(t)-vacakol(t) vele eleget. Gondolom álmatlan éjszakán is dalokat fabrikál, hangokat szerelget. Persze nem lehet mindig csak muzsikálni, akkor meg a zenéről-jazzről beszélget pl, vagy hangszereket forrasztgat (hiszen azt tanulta hajdanán).

A Gyafiság lényege számomra a jóindulatú nyitottság.  Sok nagyszerű duó estje volt már az iFben, a kalap alól kimosolygó szempár és az alkalmazkodó, inspiráló gitár mindig valami megismételhetlennek ható muzsikálást eredményezett. Tökéletes egyenrangúság, bárki is a partner.

Megfigyeltem egy különleges vonulatát ezeknek a muzsikálásoknak. Rajongással veszi körül és invitálja azokat, akik már kezdő korában befutott nagyok voltak: Regős István, Tommy Vig, Babos Gyula és most hétfőn Deseő Csaba és Berkes Balázs például. Akiknek már más ambiciójuk nincs, mint örömöt találni és szerezni a muzsikálásban és közben-utána a nosztalgiázásban.

Gyertek az iFbe hétfőn: Gyárfas István vendégei Deseő Csaba és Berkes Balázs. Lesz jazz, duma és sör is ha megszomjaznátok.
_


2015. február 1.

A vége mindig váratlan (Text&Jazz)



A krimiknek például. De most nem a címben (és hol mindenütt) megtalálható paradoxonról fogok írni, pedig vonzó téma, (akkor írtam, vagy nem? ha nem történik váratlan, (vagy ha történik is), az váratlan?). 

Nem is az iFbeli  Text&andJazz sorozat a téma. A sorozat Kriszt Magdi leleménye, felfedezte az iFben az irodalmi dzsesszbárt, ahol írók-költők költeményeiknek, regényeiknek felolvasásával adják az improvizációs témát a dzsesszistának. A népes hallgatóság és a művészek emelkedett hangulatba kerülve végül együtt söröznek, whiskiznek a bárban. Eddig négyszer igazolódott, hogy az ötlet jó, a művészek szeretik és inspirálja őket. Barátságok születnek, mélyülnek el.  

Legutóbbi alkalommal Babiczky Tibor olvasott többek között a a Magas tenger c. regényéból, Dés András még saját testét is ütőhangszerként használva filozófikus-misztikus-zenei távlatot adott a szövegeknek.

Lelkesültségemben elolvastam a Magas Tengert. (Jó ötlet volt). A regény helyszínei között felismertem a szomszédos Köztelek utcai Skanzen Klub-ot (nem volt nehéz, névvel címmel szerepelt). Azt is kinyomoztam, hogy az író és az ütőhangszeres művész a Skanzenben sör és cigi mellett készültek az iFbeli eseményre. (Amúgy cigit (egyelőre) hozzánk is szabad behozni, de a Skanzenben rá is lehet gyújtani).

Tiborral cigiszünetben az esőben állva átbeszéltük a single malt és a belnded whisky-k közötti különbséget. Nem világosodtam meg, még mindig Islay ködébe vész a pontos definició. (Islay Mist 17 éves blended) 

A váratlan a végére: az író talán nem is tudja, de a nyomozója már az előtt is járt a Skanzenbe, hogy az író kitalálta volna őt is, meg a történetet is. A nyomozó tehát ébredhetett az előtt a szerelemoltár előtt, aminél Babiczky Tibor-Dés András produkciója is zajlott. Ugyanis Ruttkai Bori "Szerelem Oltár"-ja a sokáig a Skenzenben volt kiállítva, mielőtt ide hoztuk volna. 606.

Gyertek az iFbe, TextandJazz, kézműves sör, whisky. (A nyomozó talán az iFbe is betér majd egy következő regényben jazzt hallgatni).
_

2015. január 21.

MIROSLAV JOVANCIC az iFben


A négyszögesedő iF Körbe befestette-zenélte magát Mika: Miroslav Jovancic Szabadkán élő művész polihisztor. A "Macskajaj" jelenetei ugrottak be, amikor az égő-égető tekintetű Mika első találkozásunkkor elmondta, hogy néz ki egy szerb buli. "Az első két nap csak a bemelegítés: eszünk iszunk zenélünk, akkor jön meg a hangulat, és onnantól Zenélünk-Táncolunk-Mulatunk". Mutattam, hogy az iF kicsi, vannak hisztis szomszédok, legyintett, tudja ő, hogy van ez a városban.

Január 18-án volt a "Minden Dal Eredete" című kiállítás megnyitója. Felkerültek Mika színkavalkádban élő "dajmónjai" a falakra, megérkezett mikrobusszal a zenekar: Zoran Dukic, Bakos Árpád, Dániel Franczia, Ervin, (ki a műtőből ki a szinházból). A megnyitó szónoka Bicskei Zoli volt, aki kolléga, a magyarkanizsai Art Cafe-t működteti. Jött a népes baráti és tisztelői kör és a képek között kóstolót kaptunk életörömből. 

Még egy nagy tanulsága volt az estének: együtt zenélt itt szerb, horvát, magyar: újra születik (ott) a béke. Jobb, sőt jó ez így együtt, mint zene nélkül az ellenséges, ostoba, előítéletes őrjöngés.

Mika így beszélt képeiről az "Új Kép"-nek:

"Az a világ foglalkoztat, amely boldoggá tesz, annak minden elemével együtt. S ebben a világban vagyok én, a családom, a zene, lányok, barátok, a hely ahol élek, a vidék ahová önmagamat felkutatni járok, a vizeim, melyek beszélnek hozzám és mesélnek nekem, az állataink, köztük a hal, amely gyermekkorom óta kísér, az éltető hal, ifjúságom hű kísérője, kedves emlékek őrzője. Mindezek a motívumok egy egységes egészet alkotnak, az egyik képből a másikba utazva, kifejezést adva egy történetnek, amely testet akar ölteni, mint a kirakott tarot-kártyák – amint azt barátnőm, Husnyák Andrea nagyon találóan megjegyezte – melyek bizonyos sorrendbe rakva annak a személynek az életére utalnak, akinek a kártyából jósolnak." 

Gyertek az iFbe, zene-képek mulatság.
_

2014. december 16.

Tartalmas sör story



Jó sört tettünk a csapra (mint mindig) Perfect Deal a neve. Gyertek megkóstolni, azért ez a bejegyzés is. Azt, hogy milyen ez a sör nálam vájtnyelvűbbek megírták: Nelson Sauvign, Maris Otter, csokoládémaláta, szantálfa szín kulcsszavakkal. Kéne egy tartalmas story.

Van, íme: Takács Péter harcostársával Róth Zoltánnal közösen főzte a sört. Az összefogás egyik célja (Pétertől tudom), nagyágyú építése az IPA harcban! Van Magyarországon egy megosztottság amit ilyen békés eszközökkel rendeznek! Igazi Fekete IPÁ-t főz a két Mester ls harcba küldi. Egy éve érezhető volt, hogy a Péter megépíti a nagyágyút, mert a kiságyú harcmodor nem vezetett (elég) eredményre. Készültek a nem IPÁ-k, az Esti Mese, a Téli Mese (megmutatom, hogy az IPÁ-n kívül is van sör, sőt). Majd jött a Nincs Mese (ha már muszáj IPÁ-t főzni akkor itt van egy nem (olyan), szépen keserű. De a front túloldalán csak főttek a keserűre komlózott erős sörök és a közönség fogyasztotta, fogyassza. Még egy durranás a Pest Control, mi is tudunk keserűt, a nevet nem elemzem, mert jobb ha félreértjük, ahogy tettük sokan. (Lehet szótárazni). És most a nagyágyú egy igazi Fekete Ipa, a legjobb komlóval és (csoki)malátával, finoman előadva, ahogy a két Mester egyetésrtésben (Perfect Deal) előadja. 

Imádom a harcot, de ez épp elég. Az IPA szabadságharcát vívjuk meg, nem húzkodjuk más elefántok ormányát.

Kovács Öcsi, neki hihetünk, többszörös zenei-, művészi-, kendo- és ízMester, azt mondta. ez a sör jó (ld. kép)! Gyertek még van, de ha elfogyott bizonytalan az utánpótlás. Talán karácsony után lesz még egy hordó.
_