2014. július 25.

Jazzdekor



Jancsó Márton és Fekete Trombitása, rokonok és kézműves sörök

Azt, hogy valami nincs rendben, azt tudom. Az 
általánosban még minden rendben volt, minket nem érdekelt Rákosi pajtás, kövér elvtársat meg nem ismertünk még. Senki sem akarta az osztályban, hogy másképp legyen, csak legyünk 16, majd mi osztjuk a kokit  és csajok is komolyan vesznek. Aztán elmúlt a 16, a csajokkal mégsem oldódott meg, sőt. Kiderült más is, hogy pl. a párhuzamossági axiómával baj van. Ez katartikus élmény volt, a baj ellen való, szemben a rendőri intézkedésekkel, amivel baj látszott lenni.

Mostanra a baj már nem csak valahol látszik, inkább mindenütt. Kivéve a párhuzamaossági axiómát. De a párhuzamossági axiómán, és a nagy kromatikus számokon is túl vannak konkrét kezelhető bajok. Miért nincs mindig tele vendéggel az iF? Ha a látványban gondolkozó alkotóval beszélek erről, akkor hamar előkerül egy megoldás: kell valami az iFbe, ami látványos, érdekes, és ráutal arra, ami meghatározó a kávézó-vendéglőben, amiről messzeföldön ismerik: az élő (a baj ellen való) jazz. A valami a kanapé fölé kerülne, és ha a többi dolgot hozzá hangoljuk(!) elmúlik a baj. Jancsó Marci látványban gondolkodó alkotó, tehetséges, szorgalmas szép és igényes dolgok kerülnek ki a műhelyéből. Emlékszünk még az iFben kiállított aprólékos, precíz kézi technikával készült rajzaira, henger belső falára rajzolt lakására. Most az aprólékos munkát, a szeletelést számolni kellettt, de maradt dolog a számítógépes munkán túl is. 

Hamarosan 3d animációban fb üzenetben megérkezett a trombitás, a 2 és fél d-és fogható változathoz még küzdöttünk a lézerkivitelezőkkel.

Mára (múlt hétre) itt van a kanapé fölött. Bár fél d még hiányzik, hogy "olyan" legyen minden, de két és fél lépéssel beljebb vagyunk. Nekünk felhasználóknak: zenészeknek, vendégeknek és dolgozóknak tetszik. Gyertek el, maradni fogtok, és van sör is!
_

  

2014. július 8.

Téli Utazás


Egy 19. századi vándor trombitás jegyzetfüzete az utazás első állomása. Ha hinni kell egy versciklus címének, a trombitás halála után előkerült füzet feljegyzéseiből születtek a költő, Wilhelm Müller versei. Az utazás következő nagyállomása Franz Schubert dalciklusa, aki 27 évesen, halálos betegen írta át énekhangra és zongorára a verseket. Ekkor már végleg tél volt Franz lelkében. 

De ki utazik itt? Talán maga a tél, lélektől lélekig. Télen sokan Schubert dalait hallgatják.  Beleszövik saját zenéjükbe, Mahler és Britten például, éneklik, mint Dieskau egész életében, vagy áthangszerelik saját világukba, mint Juhász Gábor.  Mindannyiunkhoz betér a tél, ezért ismerősek a dalok. Ismerősek annak aki hallotta a dalokat, de még annak is aki csak találkozott olyannal, aki hallotta őket. 

A jazz legfontosabb alapanyaga a dal, mondja Juhász Gábor. Stílusosan Schubert Songbook-nak nevezi ezt az alapanyagot és átemel néhányat a jazz világába. Az elkészülteket két változatban meg is hangszerelte:  trióra és szóló gitárra. Mind a két változatból meghallgathatjuk az eddig elkészülteket az iFben: július 15-én a triót Szalai Péterrel és Kovács Zoltánnal, két hét múlva pedig a szóló változatot looperes gitáron a szerző előadásban.

Gyertek meghallgatni!
Bús, holdfényszõtte árnyék,
Mely mindig vélem jön
Csak hómezõkön járnék,
Ott messze, messze fönn.

Závodszky Zoltán fordítása
_

2014. június 24.

Lyukkamera-fotóművészet



Mészáros László: Canal Grande
A lyukkamerát, amit úgy állítunk elő, hogy gombostűvel kilukasztunk egy papírdarabot, valamikor kisgyerekkoromban mutatta meg a bátyám, ma is látom a plafonlámpa (fordított) képét. Néhány éve az egyik Vénusz átvonulás híre (a Vénusz bolygó a földról nézve a Nap előtt bohóckodott) váratlanul ért a Mészöly utcában, nem volt nálam a Nap megfigyelésére alkalmas eszköz. Vagyis volt, mert hirtelenében elkészítettem a lyukkamerát és bár kételkedtem kicsit a sikerben, csodák csodája, megláttam a látványt (ami egyáltalán nem volt látványos, egy fényes korong a képmezőnek használt, szintén papír felületen, rajta egy kicsi pötty, ami akár piszok is lehetett volna). Az én életemben már nem lesz Vénusz átvonulás, de meglepetés még érhet, íme:

Mászáros László a Velencei Canal Grandéről állított ki az iFben egy nagyméretű, lenyűgöző, fotót. Olyan a Canal Grande, amilyennek nem látjuk, csak érezzük: mesebeli és varázslatos, az évszázados, sőt örök, Velence szíve. A fotó lyukkamerával készült, nem egy sok lencsetagból álló bonyolult optikával ellátott, hasonlóan összetett zérszerkezet és képrögzítő szerkezet segítségével. Azt mondja a művész, hogy a kamerát vásárolta, mert pl. nagyon fontos, hogy ne legyen sorjás a luk. De lefogadom, hogy sokat dolgozott, kisérletezett amíg rájött, hogy ilyen fantasztikus eredményt fog elérni. Nem túrista Velencében, művész.

Technika és művészet megtalálta egymást, gyertek megnézni az iFbe, élőben kell látni. Van még négy másik fotó is, azok más, de hasonlóan elragadó történetek. 
_

  

2014. június 19.

A leghosszabb nappal


Flat Earth (from wikipedia)
Emiatt a legjobb nap is az évben (ha valaki el nem rontja). Jellemző, hogy az éjjelt ünnepeljük, holott az értelemszerűen a legrövidebb. Leningrádban konkrétan nem is volt, amikor meglátogattam a bátyámat, egész éjjel kora este volt, amíg hirtelen kora reggel nem lett. Talán most is így van, pedig újra-(még) Pétervárnak hívják azt a várost. Persze június 21. nem mindig a leghosszabb nap, nálunk északon sem, még az sem biztos, hogy a napforduló aznap következik be (idén, nálunk 20-n éjjel). A napforduló az a pillanat amikor a Föld tengelye és a Nap középpontja által alkotott sík merőleges. Tudom, azt is meg kell mondani mire, hát a teknősbékára (a Föld keringási síkjára). A teknős úgy jön ide, hogy a Föld lapos, nem lebeg-robog a világűrben, hanem egy teknős hátán pihen. Ez is lehetne, meg az, hogy van az a tér ami jobbra-balra meg felfelé végtelen és az irányok merőlegesek.

Na de se teknősbéka, se keringési sík nincs, csak a fejünkben. Ugyan az iskolában ezt mondják, pedig  Einstein és Minkowsky óta tudnunk kellene az időről is, (meg a gravitációról), a távolság (főleg nagyban) nem csak kilóméter de másodperc is vagy mi. A világ egyszerűen nem a három dimenziós euklideszi tér, de mint azt láthatjuk, attól, hogy egy rendszernek nincs köze a valósághoz, el lehet boldogulni vele (Galilei-Newton), ha nem, akkor is ránk erőltetik (NER, az új dialektikus materializmus).

De ez mind nem fontos, Szent Iván éje, Fete de la Music in Berlin, a Zene Ünnepe, a Kölni Pride, a Múzeumok Éjszakája a Ráday fesztivál mind ezen a napon lesz. A Ráday Fesztivál még vasárnap is tart! Az iFben lesz Hinta, Cool Colours és Vázsonyi Szalon. Mégegyszer, ez a legjobb nap, nézzetek be hozzánk is!

Utána kezdődik a nyár, (eleinte lassan) rövidülő nappalokkal. De a jazz úgyis esti műfaj. Gyertek, igyekszünk, hogy érdemes legyen.
__ 

2014. június 6.

Káli Ürge olaszrizling 2013


Káli Ürge és barátja az iF sün
Káli Balázs a Simon forrás felé sétálva találkozott először a Káli Ürgével. Ürge pilóta nélküli repülővel érkezett rövid amerikai üzleti útjáról, még a pilóta (nélküli) sapka is rajta volt, amikor beszélgetni kezdtek a borásszal. "Az új világ kedvelt divatja-számolt be tapasztalatairól az Ürge- a pezsgő ízű fehérbor. Like Champagne, ahogy az amerikai mondja".

Balázs gondolataiba merülve tért haza. Utánanézett a Kálfalvi levéltárakban a rózsakeresztesek titkos receptjeiben. Szerencsére épp szüretelték a legendás Bács-hegyi szőlősben a 13-as rekord olaszrizlinget. "Nem hagyjuk csak úgy gyorsan elforrni"- határozta el Balázs, és 16 fokra állította a Káli medence hőmérsékletét, hat hétig úgy is hagyta, egyenletesen, szépen. A számítás bevált, az  élesztőgombák a hűvösben arra fordították energiájukat amire kell, még el sem használódtak teljesen mikor a bor kiforrrt, a kívánt alkoholfokot elérte. 

A palackokra felkerült az Ürge pilóta sapka nélküli képe, és azóta már a második szállítmány az iF hűtőiben várja a vendégeket. Ruttkai Bori Bora: ezt írja a Szentbékállai hírmondó pletykarovata. 

Ha nem hiszitek, gyertek megkóstolni: Káli Ürge olaszrizling at iF, like champagne!
_

2014. május 21.

Dió és kajszilekvár


Pista nagybácsim Siklósról volt a legnagyobb felnőtt gyerekkoromban. Egy pesti kisgyerek persze nem a szokásos euklideszi norma szerint mér, Pista bácsi sem magasságra , sem térfogatra nem volt különleges. A hangja, az önbizalma és amit akkor talán észre sem vettem a szeretete tette, hogy minden szavát igazi igazságnak gondoltam és annak érzem ma is.

Kétféle ételt ismert: azt ami embörnek való és másmilyet nem. Az embörnek való ételeket csakis (majdnem) a Bözsi néni készítette. Húsleves, csirke-, marhapörkölt nokedlivel (ha annyi bogyiszlói paprikával készültek amitől a feje búbja gyöngyözni kezdett) embörnek való volt. A rántott hús krumplival és savanyó erős paprikával embörnek való. A tramini is embörnek való. A kajszilekváros gombóc prézli helyett cukrozott darált dióba forgatva embörnek való. A kajszilekváros palacsinta (találjátok ki mivel megszórva) és a diótorta (találjátok ki mivel megtöltve) szintén embörnek való. A diótortára, (félreértés ne essék, nem a töltelék a dió, hanem a liszt) csokoládé bevonat is került. Azt Pista bácsi maga kente fel a tortára.

Szóval dió, kajszilekvár, csokoládé. Azt mondják Gerbaud Emil találta föl a zserbó szeletet az is lehet, hogy Kugler Gyula, szerintem a Pista bácsi nyomán Laci bátyám felesége a Mari. Nekem a rántott hús mellett a legnagyobb találmány a konyhaművészetben. Tudom nem így van de...

Ha tíz (alkalmas) embert megkérdezünk, melyik a legjobb zserbó, hétnek biztos lesz véleménye (August cukrászda, Bergmann cukrászda Gerbaud cukrászda, nagymama stb). Beszálltunk a versenybe (Juci-Hofi sajátkezűleg) megsütöttük, bevontuk csokival és behoztuk az iFbe. A világ második legjobb zserbója. Gyertek megkóstolni!
_


2014. május 19.

KO főnyereménye


Zenekovácsok: Kovács KO és Öcsi
Kovács Zoltán, KO a legendás Zenekovácsok szélsője (a jobb- és baloldalon ugyanolyan jó, attól függ hogy ülnek le Kovács Ferenc Öcsivel duózni az "iF színpadára"). Hallgatni is főnyeremény, a zenekovácsok játéka összeszokott és kiforrott mint a 74-es holland válogatott, az"Oranje" Johan Cruiff vezetésével. KO nagy varázsló a zongorán, de most nem a Zenekovácsok utánozhatatlan összjátékáról, gyönyörű dalaikról, virtuóz technikájukról, nem is ezerszínű improvizációikról van szó, hanem KO történeteiről: virtuózak és ezerszínűek.

- Rég tudom mire fogom költeni a pénzt ha megnyerem a hatos lottón a főnyereményt. Szervezek pár focimeccset, ilyesmiket: Perbál-Barcelona, Perbálon.  Néhány tízezer euróért elvállalnak meccseket, a főnyereményből futná. Úgy lenne meghirdetve mint a többi meccs a faluban, a pályán, a kocsma melletti és a buszmegállóban lévő hirdetőtáblán: előre nyomtatva a hazai csapat, Perbál, a kipontozott vendég helyre meg filctollal, Barcelona. A buszukkal talán jönnének szurkolók, jó este lenne a kocsmában is. Ha marad pénz, ne féljetek lesz Győrzámoly-Everton meccs is.

Amóta először hallottam KO-t révedezve mesélni, részben megvalósították az ötletét, (kevésbé nagyvonalúan persze, hatalmas felhajtással és díszvendégekkel, (még zongoráztak is a meccs előtt), de csak a Real Madrid utánpótlás csapatát vették meg). 

Igérem, hogy ott leszek Vámosmikolán amikor fogadják a Manchestert, de addig is készülök a Zenekovácsok következő bemutatkozására az iFben: július 16-án Kovács Öcsi születésnapján! Gyertek sokan!
_