2014. április 18.

Flóra és a Flóra szappan


(Homolya Gábor költészet napi kiállítása az iFben)

Talán csak az általános iskolai és a gimnáziumi irodalomórák hatása, hogy legjobb tudomásom szerint a nagy költők szerelmeit és verseit ájult tisztelettel kell ájultan tisztelnünk, a valóság és hétköznapi szó nem ér fel a költői, művészeti magasságokba. Így aztán már több mint egy éve nyugtalanít, hogy a legszebb szerelmes vers múzsájáról csak a neve okán szabad-e a flóra szappanra asszociálni, de ha ez véletlenül mégis megtörténne, akkor azt nem kellene inkább szégyenlősen titkolni, mint elmondani mindenkinek. 

Már másodszor húzza a vasaló mozdony a flóra szappant és a surolókefét   szemem láttára a galéria padkáján. Hol gyerekkorom fürdőszobáját, a mosást, hol az Óda (József Attila) szerelmes vágyódó mellékdalát idézi, máskor az egész kesze-kusza, kibogozhatatlan összevisszaságot juttatja eszembe (az életünket). Az "életben" az is megtörténik, hogy egy végtelenül érzékeny és tehetséges de elviselhetetlen, önző ember, aki történesen nagy költő, a világ legvonzóbb képét mutatja nyolc csodálatosan elragadó sorban. És Homolya Gábor művész úr, aki ki- (át- és vissza- is!) fordítja ezt képet, komolytalanul-komolyan elgondolkodtatva. És akkor még nem beszéltünk a  Razglednicák-at idéző hegedűről, szögesdrót húrokkal.

Gyertek, a bonyolult gondolatokat kézműves sörökkel tudjuk oldani.

2014. március 22.

Kötelező haladási irány NINCS MESE


Takács Péter söre körül olyan legendaháló szövődik, amit több blogbejegyzésben készülök kibontani. Lehet inkább iszok egy Nincs Mesét, de azt már nem tudom pontosan megjósolni, mi történik annak hatására. Tegnap  pl. elhalasztottam a blogozást mára.

Szóval kezd erős (nemzeti) értelmet nyerni a kötelező haladási irány, a sorok között kezdek arról írni, amit gondolunk és közölni szeretnénk. Jelen esetben Péter (tartsa meg sokáig sörfőző szokását) a kötelező haladási irányban (ami a sördivat esetében az IPA, még egy zárójel, ne felejtsd hol tartunk (indian pale ale) tett módosításokkal érzékelteti, hogy van szabadság, egyéni izlés. Egy lépés az úton felfelé, egy másik dimenzióba, el az szürke aszfalttól, a kristálytiszta egekbe. Nem kell az sokfajta komló, ne keserítsék a sörünket, tegyük csak a legfinomabbat, a Centennial-t a készüló sörbe, finoman, a főzés vége felé. A komlónak is vannak lágy, kevésbé keserű aromái, a hosszú tengeri utat az iF-ig pl. így is kibírja majd a sör. (Eredetileg az indiába klippereken utazó söröket tartósították komlórengeteggel). És meg is lehet-kell szűrni a sört, legyen gyönyürű kristálytiszta halvány-élénk borostyán, gyöngyöző.

NINCS MESE ezt kell (most) inni az iFben!
_

2014. március 15.

Gyafi és Tokaj


mottó: "Kao a lovak ügyében olyan bölcsen ítélt, hogy ő lovaknál különb ügyekben is bátran ítélkezhet" Salinger.
 

Gyafi (Gyárfás István gitár) az együtt muzsikálás kérdésében annyira tájékozott és nyitott, hogy más kérdésekben is megbízható ítésznek gondolhatjuk. A sok Sárik-Gyafi, Juhász-Gyafi, Gyafi-Pisti, Gyafi-Gyafi és végül a március 14. pénteki Winand-Gyafi-Orbán buli teljesen meggyőzött: bízhatok, bízhatunk benne. A dallamok, ritmusok minden ízét és zamatát felismeri a zenésztársakkal közösen fejleszti, varázsolja-variálja, végül gyönyörűséges összhang keletkezik, ahogy Patricia írja erről a zenéről, Big Grin, mindenki mosolyog.   

Fontos dologban kértem a Gyafi véleményét: a tokaji sárgamuskotály szőlő- és  törkölypálinka összekóstlása a kérdés. Jelenleg ez a két ital a ház pálinkája az iFben (Tokaj-Hegyaljai Pálinka Manufaktúra). Amennyire képes vagyok felismerni a művész úr arcjátékát (gitárjátékát), nem találta eleve megerőltetőnek vagy rangon alulinak a feladatot, sőt érezhetően szívesen vállakozott. Talán hallotta már muzsikálni ezeket a pálinkákat. Autóval jött és mégsem elég csak a palack csengése alapján döntenie. Két próbapalackkal megterhelte a gitártokot és a koncert után visszavonult a stúdió csendjébe néhány napra. Elképzelem ahogy a szőlőpálinka lágy de behízelgő világát harmonizálja a törköly erélyes kesernyés basszusával. Könnyen el tudom képzelni, hogy (mint az néhányszor már előfordult zenélés közben is, Németh Lehel emlékére pl.) dalra is fog fakadni.

Amíg megtudjuk, mire jutott (legkésőbb áprilisban a Gyárfás Trió koncertje alkalmából találkozunk vele) javaslom mindenkinek, hogy saját egyéni világán szűrje át a problémát: döntsön, mosolyogjon és ha úgy adódik: daloljon!

Gyertek az iFbe, a pálinka is különleges!
_

2014. január 8.

Az iF Kör Négyszögesítése


Képek még
Hatodik közös kiállítás az iFben, jubileumi ötödik alkalommal Négyszögesítjük a Kört. Igazából a szándék fordított, a négyszög körösítése (ez részben ekvivalens, persze), a négyszögeket alkotók a kiállítás erejéig beállnak a körbe, az iF körbe. Ezzel ha nem is négyszögesedik, de bővül az iF Kör. Egy jó kis kör, jó ember ne maradjon kívüle.

A kiállítás is "jó kör" volt: egy hónapig sokunknak jelentett élményt egy-egy négyszög. Vojnits Attila a tengeres képet nézte amikor szájharmónikázott. Nevetve jegyezte meg, hogy abbahagyja a festést, az a kép annyira jó. Egy kritikus vendég kritizált (pl. a négyszöges asztalt), de a fölötte levő tárgyfotón nem talált (ki)fogást. (Ugyanis az úgy jó, ahogy van). Gömhalmaz absztrakt, mellette festmény absztrakt, na szép! Itt persze minden kiállítót meg kellene külön említenem, kiemelve egy-több erényét a négyszögének és az alkotójának. Könnyű lenne, mert mindnek (négyszögnek és alkotójának) számos (számtalan) az erénye, nekem kevés a szavam, meg hülyén is nézne ki felsorolásszerúen áradozni. Egy mondatban: jó ennyi szöszmötölni szeretőt együtt látni. Másik a köszönet: köszönjük kedves Rick Zsófi, Wahorn András, Ocztos Pista, Éder Iván, Bojtor Verabella, Verebélyi Diána, Eck Imre Gábor, Aschoff Lili, Szikra Ági, Viszló Sára, Merényi Dávid, Gajdov Mariann, Ferencz Dani, Kalocsai Ricsi, Gyurics Balázs.

És gyertek az iFbe körösök!
_

2013. december 29.

Kromatikus Kód

Nagyon kedves ajándékot kaptam szülinapomra Vincze Palitól: dalt komponált és a Relax Lite zenekarral el is játszották az iFben a megfelelő napon. (Azóta többször is felcsendült, (már a Nagy Relax-szel is, a 25-ik születésnapi koncertjükön), sláger lett a dal, benne lesz a Real Book-ban). A dal címe: The Code. Azért ez, mert a nevemben található néhány zenei hang (gondoljunk itt a h-ra, az f-re a g-re és a többire) adja a motívumot. Ímmár kikerülhetetlen, hogy a nevem ne maradjon fenn a dallal és sztorijával együtt. Jobb mintha krátert neveztek volna el rólam a Holdon pl.

Sokat gondolkoztam, mivel viszonozhatnám Palinak a kedvességét. Kézenfekvő lenne fúgát írnom neki (mint Liszt Bachnak) de két okból is megakadtam, nem vagyok Liszt (nem tudok zenét szerezni) és Pali sem Bach, kevés benne a jó betű. Viszont nagyon régen konstruáltam egy majdnem diszjunkt megszámlálhatóan végtelen halmazokból álló halmazrendszert, amelyiknek a kromatikus száma nagyon végtelen, több mint megszámllható.  Neki ajánlom tehát ezt a konstrukciót, és ha emiatt Kromatikus Kód néven közölné a dalt a Real Book pesti kiadásában, jó sztori lenne: nem is azért kromatikus mert sok benne a félhang, hanem mert majdnem diszjunkt. 

Kösz Pali, várunk az iFbe előszilveszterezni. Hozd lsz a Chromatic Code-ot! 
_


2013. szeptember 28.

Vízfesték és filozófia (Merényi Dávid képei az iFben)


Merényi Dávid: Önarckép
Megint szép kiállítás van az iFben, Merényi Dávid olaszországban készült akvarelljeit mutatja be. 

Az én esetem a képekkel a következő. A galérián szöszmötöltem, amikor a lépcsőn megjelent egy különcnek látszó úr, örömömre mind a ketten érdekesnek találtuk a találkozást. Azon az alapon, hogy kiderüljön, honnan ismerjük egymást, dumálni kezdtünk. Leköltöztünk a kávézó cigizős szakaszába. Győri István festő volt a látogató, de nem sikerült régebbi találkozást találnunk a múltból, pedig hosszú ideje élünk együtt ebben a városban. A képzőművészeti egyetemen a kiállításokat rendezi, jött megnézni az ismerős kiállítását. Megtudtam, hogy a festő átlagban keveset dumál, de nekem más lesz a tapasztalatom: "Amikor festek órákig hallgatok, de gyűlik a mondanivalóm. Aztán ha végre van kinek muszály beszélnem". Rájöttem, hogy mint a mateknak, a festészetnek is megvannak a nagy megoldatlan problémái. (Talán jobban kellett volna figyelnem Marsovszki tanár úr óráin). De ez a probléma nem fogalmazható meg precízen, mint az ABC sejtés,  a látvány maga a probléma. A megoldásának minden festő újra, előről nekifut.  A régiek munkája részletezi, árnyalja a helyzetet, de a művész maga építi fel a világát. 

Voltak a Vadak -Fauves, valahogy így mesélte. Nem kell már egy színt olyannak festeni amilyen, hanem amilyennek látszik. Vagy látni akarjuk. Dávidnak ezeken a képein kevésszer látok ilyet-mondta. Az aluljáróban graffititinek ki kelllene ugrania azon az emeleti kis négyzet alakú képen. De az önarckép szemén ott van az a kék, arról beszélek. Az valami,- igy mondta, ha jól emlékszem.

Amikor elment felmentem, néztem az önarckép szemét. Semmi kék, honnan veszi -gondoltam. Aztán beugrott, nem a bogara, a fehérje kék. Azóta ez a kék odavonz, sőt látom akkor is amikor nem. Tud ez a Dávid.

Gyertek az iFbe, még láthatjátok az itáliai utazást (is)! 
_

2013. szeptember 17.

Csend


Kalocsai Richád fotója. Jazzbarokk az iFben
Volt idő, sőt az idő legnagyobb része ilyen volt, amikor értelmetlen szóösszetétel volt az élő zene. Más nem volt ugyanis. Csak élő színház volt, nem volt rádió, tv, mozi. Mekkora élmény lehetett a művészetre fogékony gyerekeknek egy operázi előadás? Az élmény elragadó, a hatás életre szóló. (Na jó, biztos azt is el lehetett rontani, de talán nehezebben mint ma, amikor az átlag gyerek kétségbeesik, ha nem mehet ki azonnal). Ezt fejtegettem Józsinak a kitűnő bőgősnek. Ő azt válaszolta, hogy régen és akkor csend volt. Kötelezően. Zajok voltak persze, de azt a zajt ma inkább csendnek mondjuk (ld. vidéki csend). Zeneileg mindenképpen csend. Reggel felkelsz, csend, reggeli csendben. Kutyaugatás, ajtó nyikorgás, edényzörgés, de semmi ami ezeket elnyomja. Munka, szerszámzörgés, munkazaj, beszéd de csend. Aztán este a koncertre menet még mindig csend, szekérzörgés, zsivaj de nincs zene. Az első zenei hang a hangolás. És ha megszólal a muzsika az szíven üt mindnképpen. (Ha nagyon el nem rontják).

Ma már nincs csend, hacsak szorgalmasan el nem bujunk a zajból. A telefon zenél, szignálok, hirdetések, a pályaudvari bemondó recsegve zenél.  Szerencsére az autók leszoktak a dallamkürtözésről, helyette jön a posta, vagy a tesco rádió. Nehezebb lett muzsikával szórakoztatni, elvárják a rendkívüli produkciót, mondja B.H J. (Barcza Horváth József)

De a szép, élő zenének megmaradt a varázsa. De oda kell figyelni, különben elveszik a zaj zenében. (Mindenre oda kell figyelni, de a fontosra és a szépre mindenképpen). Gyertek az iFbe pl.
_