A kiállítás címe, (ha van neki) "Ötteshow" vagy "Jancsóék" vagy "Portfólió Points". A megnyitó beszéddel Pintér tanár úr nehéz helyzetbe került ,több okból: először nyitott meg kiállítást, mindjárt öt kiállítóról kellett beszélnie, ráadásul ott volt a közönség, a művészek és saját maga is, akik mind gondolatát lesték. Pintér tanár úr nem csak kitűnő tipográfus, megbecsült tanár és az iF logo megalkotója, hanem remek társasági ember, megfelelt mind a három fél várakozásának, sőt: a megnyitó egy utolsó, hirtelen ötletétől olyan frappánsra sikeredett, mint pl. az iF logó és könnyet csalt a romantikus lelkek mosolyába.
De nem ez most a lényeg. "Mi fűzi össze a kiállított műveket a rokoni szálon kívül?" (Kérdezte és válaszolta meg Jóska barátom.) A türelem az egyik motívum. Valóban a fiatalos lendület, ötletparádé ami mindegyik Jancsó kiállítóra jellemző (és más, jó művészeknél is előfordul), mindegyiküknél igényességgel és gondossággal párosul. Az ötletességre (ez a gyengém) példa a Chicago suburbs betűtípus google maps képekből összerakva (Marci), a biciklizős plakátok (Áron), a nagyító makrofotós felhasználása (Miki), az úszónadrágos árnyalak (Dani) vagy a dominók a karperecen (Panni) és a hatoldalú plakátkocka (közös). Viszont ebben a poétikusan ifjú korban (a kattintgatós, mobiltelefonos hamari világban) művészeknél is ritka az a gondosság és igényesség amivel ezek a művek készültek, és ritka a türelem, ami a gyakran több hetes, aprólékos munkához szükséges. Lásd újságfecni portré (Marci) pl.
A hely (iF) nincs nehéz helyzetben, hacsak amiatt nem, hogy nem vagyunk tömegérdeklődéshez szokva, most meg jönnek... Annyit mellé teszünk, hogy jó és olcsó vendéglátással szolgálunk. (Don't forget: kávé és rácsos linzer).
_
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése