A történelem ezernyi példával szolgál a piano létjogosultságára. Visszafogott, elmélyedő szellemű emberek, Nagy Sándor, Bonaparte, ifjabb Bush is értek el életük egy szakaszában sikereket. Az ő példájuk bátorít, és tölt el reménnyel, hogy előbb utóbb az iFnek is meglesz a kétharmada. Nem könnyű feladat, még olyan népszerű pályán is például, mint a sport, nehéz elérni. Magyarországon talán Papp Laci elérte, Albert Flóriánnál emlékeim szerint rezgett a léc. Sokan haragudtak rá, amiért két káprázatos gólt érő csel között képes volt csipőre tett kézzel sétálni a pályán.
Oscar Peterson és Count Basie: Slow blues. A piano itt két óriás bösendorfer pianón (?) szól. Látható örömmel és hihetetlen együttműködéssel játszik a két mágus, csilingel a lassú. Don't forget!
_
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése