Azon szomorkodok, hogy négy nap, négy kiállítás jó dolog, de néhány óra után leszedik(ték) mindet. (Kivéve a Fehér Éjszaká"-t, Kollár Andrea), amíg fenn van az ablakos kép, esőben is besüt a nap mészkőoszlopunkra).
Gábor Imre első napi megnyitó beszéde megírásában az idősíkok párhuzamába keveredett: de ahol a két kutyafarok összeér az idősíkok találkoztak: Boulvard és Brezsnyev az iFben. Amikor írja(írta), csak lett a kiállítás, amikor olvassa (olvasta), viszont nem írhatja(írhatta, írta volna). Na akkor ez jelen vagy múlt idő?
"Amikor most írom ezt a kis bevezetőt, illetve amikor írtam, fogalmam sincs, illetve nem volt, melyik képeit állítja ki most itt, illetve fogja." Aktualizálva mára, ( ami az olvasónak persze tegnap): Amikor most ezt írom (írtam) illetve írtam volt, fogalmam sincs, azaz volt sőt voltvolt, hogy mit állított ki KoRes. Feladom.
Négy jó este volt. De a párhuzamosok nem mindig találkoznak, a négy kiállító mindenesetre az iFben nem találkozott. Értsd, a lehetséges 6 (négy alatt a kettő) párból egy sem futott össze nálunk. Karácsonykor majd a kör négyszögesítésekor ezt is pótoljuk.
Gábor Imre szövegrészlete KorEs (Korcsmár Eszter) megnyitóján hangzott el (halkan, de itt pótolható).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése