Josef Ralt Live at iF

Néhány hónappal ezelőtt jött be Josef Ralt először az iFbe. Gáspár Karcsiék zenéltek. Josef a saláta után, a második sör közben egyszer csak előszedte a hátizsákból papírtömböt, a papírtömb szétszedő piculát, a vízfestékes dobozokat, ecseteket, kis edénykéjébe vizet tett, és  ha hiszed ha nem, a jazz ritmusára himbálózva festeni kezdett. Ahány szám, annyi kép.

Ezentúl már az iF nem lesz ugyanolyan, mint Ralt előtt volt. Természettudományosan ez nem mélyértelmű, megjegyzésre sem érdemes trivialitás. Filozófiailag már a régi görögök is megfogalmazták, általánosabban. Blogilag azt jelenti, hogy  a pestiek így beszélgetnek azon az egy hónappal ezőtti időponton túl: 

"-Láttad már azt a pasit, aki kávéházi asztaloknál tök jó képeket fest pillanatok alatt? -Arra gondolsz, aki az iFben a Barczáról azt a képet festette, amin hallatszott a bőgőzés?  Persze, de azt tudod, hogy két kézzel is tud dolgozni egyszerre? -Na ne már! -Én már láttam a Mai Manóban is, órákig csak festi a kávézós-lap-topozós képeket!" stb.

Az iFben most kiállítása van. Rhythmic Musing- Jazz and Sketch. Tessék megfejteni a szójátékot, ha nem megy (vagy ha sikerül), akkor eljönni és megnézni a képeket. A helyszínen könnyen adódik-igazolódik a megfejtés. A képek egyútt, bekeretezve, tematikusan elrendezve még sokkal hatásosabbak. Jó látni: a közbeszerzéseken túl van egy színes világ amire érdemes (lenne) odafigyelni. (A közbeszerzésesre meg nem érdemes annyira). 

Gyetrek az iFbe, előbb-utóbb találkoztok "a pasival, aki fest"

. Live painting show- alkalmanként. Különleges (jó) sörök és vargnano kávé mindenképpen lesz.

_   

Három tehetséges, fiatal zongorista

Oláh Kálmán mesélte a minap, hogy idén három fiatal, tehetséges, magyar zongorista is bejutott a Montreaux-i jazz verseny szóló zongora kategóriájában a tizes döntőbe. Több száz induló közül válogattak, mint minden évben. Gayer Mátyás, Oláh Krisztián és Tálas Áron a bizonyos három. 

Később Sárik Petivel is beszéltem erről, ő mondta, hogy volt már ilyen. Namost nem mindegy, hogy milyen sorrendben mesélünk. Legyen időrendben:

1978-ban a Kalisz-i Jazz Zongoraverseny döntőjébe három fiatal, tehetséges magyar zongorista is eljutott: Füsti Balogh Gábor, Pleszkán Frigyes, és Gárdonyi László. Kalisz Lengyelországban van, ahol a jazz a szabadáság iránti vágy megnyilvánulásaként fejlődött, nagyon népszerű és sikeres volt. Pont a szabadság érzés miatt a mai Montreaux-i versenynél talán még fontosabb hely volt akkoriban Kalisz, (Krakkó, Varsó és a Jazz Jamborie-k). 

A repülőn (IL 18 propelles, így mondja a legenda és a Maloschik Robi) Füsti Balogh Gábor olyan cigányos-kihívó ugratásként megjegyezte, hogy másoknak nem is kellene jönni a versenyre, azt úgyis ő nyeri. Így is lett, Pleszkán második, Gárdonyi negyedik lett. Később 1991-ben Oláh Kálmán is megnyerte ezt a versenyt, akkor már Mieczysław Kosz zongora verseny volt a neve, az alig harmincévesen meghalt nagy tehetségű zongorista emlékére. Sajnos, de már van Füsti Balogh Gábor verseny is és Frici sincs már köztünk. Érdekes a történeteiket megismerni vagy a youtube-on keresgélni a neveket.

Így megy ez. Idén nyáron három fiatal, tehetséges, magyar zongorista indul Montreaux-be. Sok sikert kívánunk. Véletlen (?), hogy a napokban mind a hárman koncerteztek az iFben. Nem véletlen, hanem a tehetség és a szorgalom együtt tette, mind a három koncert nagyon jó volt. 37 év múlva kisebb jazztörténeti eseménynek számít majd. Valahogy így kezdődik majd akkor a beszámoló (bármi lesz is, jazz lesz):

Idén (2052-ben) három fiatal, tehetséges, magyar zongorista is bejutott...de volt már ilyen..

Gyertek az iFbe, van sör és jazztörténet is.

_

A LEGJOBB JAZZ SZÓL A KRIMÓBAN

Annyira tetszett ez a mondás, hogy ezzel kezdem, meg azzal, hogy ki mondta és hol.

"A legjobb jazz szól a krimóban! -Mondd mégegyszer lsz! - A legjobb jazz szól a krimóban!" Vincze Pali tanár úr a Relax zenekarcsalád front billentyűse súgta oda nekem a könyöklőnél, (mint "krimó" említődik a helyszin, de értitek!) azon az estén, amikor Juhász Gábor tanár úr gitározott, Csuhaj Barna Tibor tanár úr bőgőzött és Geröly Tamás tanár bácsi  (ha én Gyuri bácsi vagyok neki, ő Tomi bácsi a blognak: nna) dobolt az iF "szinpadán". Olyan elégedett arccal súgta ezt a Pali, amit nem tudok leírni, inkább ide biggyesztek egy fényképet. 

"Ez a Giant Steps Coltrane-től. Nagyon nehéz játszani, olyan akkord átmenetek vannak benne. (Ezt nem értem, de bólogatok nagyokat és a poliéderek Betti számaira gondolok, azokkal sem könnyű improvizálni). Fantasztikus a Gábor szólója. Ezt tanítják a tanár urak, jól esik itt szabadon szárnyalni". 

Tegnap Tomi bácsi ugyanígy mondta egy sör és Ajtai Peti (még nem tanár úr) mellett: "tanítjuk, kell hogy formában legyünk. Nagy érzés így játszani, a Gabi brillírozik, a Tibi tökéletesen hozza amit hozni kell..."

Azt figyeltem meg, hogy amikor egy-egy "habkönnyű sztenderd" (Gadó Gábor meghatározása) kerül sorra a műsorban akkor lesz igazán felszabadult a hangulat és árad az iFben a boldogsághormon. Javítok, akkor is, meg máskor, amikor "úgy" jön össze, amikor a jazz angyal száll a zenekar felett. Mégegyszer hivatkozok a képre. Köszönjük Juhász-Csuhaj-Geröly trió!

Gyertek az iFbe, mindennap élő zene, sörrel-borral, jó vacsorával!

(A képeken Vincze Pál, Juhász Gábor, Geröly Tamás és Csuhaj Barna Tibor, őt a kivetítön lehet csak látni és az iF)

_

JAZZ ÜNNEP és HOMOKVÁR

Halper László írása

A zenekarommal idén ismét – ezzel szinte hagyományt teremtve - az IF Kávézóban ünnepeltük a Nemzetközi Jazz Napot. Tavaly a Band of Gypsys AllStar nevű sextettel, idén a Halper-Hendrix Experiment nevű formációval játszottunk a Ráday utcai jazz-kávézóban. Ebben a formációban Csanyi Zoltán játszik billentyűs hangszereken, Kollmann Gábor szaxofonozik, Hajas László dobol, és Kosztyu Zsolt basszusgitározik.  Természetesen ezen az estén is Jimi Hendrix számok jazz-feldolgozásait játszottuk, de a közönséget, és saját magunkat is meglepve eljátszottuk a Castle made of Sand című Hendrix kompozíciót, aminek kottáival a koncert szünetében leptem meg a zenekar tagjait. 

Bízom benne, hogy ezt a szép hagyományt folytatva jövőre is az IF Kávézóban ünnepelhetjük meg a jazz napját. Addig is Isten éltesse a Jazzt, és a jazz-szerető embereket!

Megjegyzés: gyertek az iFbe, tovább építjük-szépítjük a homokvárat! Van ajtaja is, sörcsap is, szól a jazz, jönni kell!(hofiF)

_ 

Gondolatok egy kiállítás margójára

Lehetséges kezdetek, a végzetek felől közelítve

Kéri Rita: INITIA  – „Lehetséges kezdetek.

Képek, amelyek különféle jövőkhöz vezetnek”

IF Cafe 2015.04.20. hétfő 18 óra

„Mostan színes tintákról álmodom…Kiszínezném vele az életem.”

Kedves barátok, érdeklődők,

Nagy öröm számomra, hogy egy valódi kezdet kezdetén találkozhatunk. Kezdetek, mellékutak és mellékzöngék kibomlásának, kiteljesedésének szakait nézhetjük végig most az If kávézó falain. 

Külön öröm, hogy mindezt Kéri Rita képei kapcsán tehetjük meg. Rita, akit valószínűleg mindannyian ismerünk és szeretünk, egy sokáig titkolt, mostanra nyilvánossá érett szenvedélye kapcsán nyílik most alkalmunk a találkozásra a képekkel, Ritával és egymással.  

Az est szóljon Ritáról és az alkotás öröméről, melyet most kiegészít a megosztás, a mi részünkről pedig a befogadás öröme. 

A lehetséges kezdetek képei, szétszórt és összefésült darabok, foszlányok, utak, kísérletek, belekezdések, zárójelbe tett bekezdések, tévedések, belátások, magára hagyások, újrakezdések, melyeket számtalan módon egymásba fordítva, fejezeteket, szakaszokat átugorva lehet olvasni, innen oda, onnan ide. Fejen állva, bukfencet vetve, meglátva bennük és megteremtve az élet értelmét adó játék valódi örömét.

Konfrontációk, válogatott finomságok, egyensúly kísérletek, improvizációk, absztraktok.  A képek értelmezhetőek egy posztmodern töredékes elbeszélés darabjaiként, egymáshoz nem kapcsolódó individuális, mégis fürté összeálló szőlőszemekként, egy szakaszokban elbeszélt, részlegesen kidolgozott modern történet szilánkjaiként, vagy szabadon, ahogy tetszik. 

Rita ma itt festőként debütál, de személyiségének ismerős vonásai áttűnnek a könnyű akvarell és súlyos olajképek szövetén. Egy elemző, analizáló matekos és egy pszichológus elme kisülései, reflexív és önreflektív játékai. Tündöklései és apró bukásai, majd soha fel nem adó újrakezdései. Egy befejezetlen, önmagát kereső és megteremtő erős nő életútjának (vízben)tükröződései, meghasonlásai és személyiségének ragyogásai.

Kívánom Rita, hogy a 2012 óta tartó szenvedély további utakat találjon magának, amelyek különböző pozitív jövőképeket tárnak elénk. 

Fogadjuk Rita képeit nagy szeretettel, kívánom minden jelenlévőnek, hogy a teremtés élményét vigye haza és otthon foganjon belőle egy egész életre elegendő inspiráció, bátorság az alkotáshoz és önmagunk ilyen módon való megismeréséhez, feltárásához. 

Myat Kornél

Gyafi történetei

A Babos-Gyafi duó az iFben (Gábor Béla fotó)

Van a jazz kávézós létnek napos oldala is, a kávézós személyes ismeretségbe-barátságba keveredik olyan angyali pofákkal, mint a Gyafi (Gyárfás István, gitár) például. 

Gyafi is a szöszmötölős fajtából való, akiket csodálok. Ő a jazzel szöszmötöl, mint valaha Erdős Pál a természetes számokkal. (Mi van azon szöszmötölni való, kérdezi az "okosabbja", a nem szöszmötölős. Egy, kettő aztán mindig eggyel nagyobb szám. De ha megértjük a Csebisev tétel Erdős féle bizonyítását, örök élmény marad). Szóval a szöszmötölés azt jelenti: nézegeti, forgatgatja, szétszedi-összerakja és egyre furcsább csodákat fényesít.  Meg kell csak hallgatni ahogy Gyafi játszik, az nem csak úgy jön, szöszmötöl(t)-vacakol(t) vele eleget. Gondolom álmatlan éjszakán is dalokat fabrikál, hangokat szerelget. Persze nem lehet mindig csak muzsikálni, akkor meg a zenéről-jazzről beszélget pl, vagy hangszereket forrasztgat (hiszen azt tanulta hajdanán).

A Gyafiság lényege számomra a jóindulatú nyitottság.  Sok nagyszerű duó estje volt már az iFben, a kalap alól kimosolygó szempár és az alkalmazkodó, inspiráló gitár mindig valami megismételhetlennek ható muzsikálást eredményezett. Tökéletes egyenrangúság, bárki is a partner.

Megfigyeltem egy különleges vonulatát ezeknek a muzsikálásoknak. Rajongással veszi körül és invitálja azokat, akik már kezdő korában befutott nagyok voltak: Regős István, Tommy Vig, Babos Gyula és most hétfőn Deseő Csaba és Berkes Balázs például. Akiknek már más ambiciójuk nincs, mint örömöt találni és szerezni a muzsikálásban és közben-utána a nosztalgiázásban.

Gyertek az iFbe hétfőn: Gyárfas István vendégei Deseő Csaba és Berkes Balázs. Lesz jazz, duma és sör is ha megszomjaznátok.

_

A vége mindig váratlan (Text&Jazz)

A krimiknek például. De most nem a címben (és hol mindenütt) megtalálható paradoxonról fogok írni, pedig vonzó téma, (akkor írtam, vagy nem? ha nem történik váratlan, (vagy ha történik is), az váratlan?). 

Nem is az iFbeli  Text&andJazz sorozat a téma. A sorozat Kriszt Magdi leleménye, felfedezte az iFben az irodalmi dzsesszbárt, ahol írók-költők költeményeiknek, regényeiknek felolvasásával adják az improvizációs témát a dzsesszistának. A népes hallgatóság és a művészek emelkedett hangulatba kerülve végül együtt söröznek, whiskiznek a bárban. Eddig négyszer igazolódott, hogy az ötlet jó, a művészek szeretik és inspirálja őket. Barátságok születnek, mélyülnek el.  

Legutóbbi alkalommal Babiczky Tibor olvasott többek között a a Magas tenger c. regényéból, Dés András még saját testét is ütőhangszerként használva filozófikus-misztikus-zenei távlatot adott a szövegeknek.

Lelkesültségemben elolvastam a Magas Tengert. (Jó ötlet volt). A regény helyszínei között felismertem a szomszédos Köztelek utcai Skanzen Klub-ot (nem volt nehéz, névvel címmel szerepelt). Azt is kinyomoztam, hogy az író és az ütőhangszeres művész a Skanzenben sör és cigi mellett készültek az iFbeli eseményre. (Amúgy cigit (egyelőre) hozzánk is szabad behozni, de a Skanzenben rá is lehet gyújtani).

Tiborral cigiszünetben az esőben állva átbeszéltük a single malt és a belnded whisky-k közötti különbséget. Nem világosodtam meg, még mindig Islay ködébe vész a pontos definició. (Islay Mist 17 éves blended) 

A váratlan a végére: az író talán nem is tudja, de a nyomozója már az előtt is járt a Skanzenbe, hogy az író kitalálta volna őt is, meg a történetet is. A nyomozó tehát ébredhetett az előtt a szerelemoltár előtt, aminél Babiczky Tibor-Dés András produkciója is zajlott. Ugyanis Ruttkai Bori "Szerelem Oltár"-ja a sokáig a Skenzenben volt kiállítva, mielőtt ide hoztuk volna. 606.

Gyertek az iFbe, TextandJazz, kézműves sör, whisky. (A nyomozó talán az iFbe is betér majd egy következő regényben jazzt hallgatni).

_