Mégis népszerű a jazz?

Harcsa veronika és Gyémánt Bálint az iF-ben (képek)
Április 27-én este hatra megtelt a kávézó. Hűvöskés vasárnap délután ez nem a rendes menete a dolgoknak a Ráday utcában. A vendéglősor alkalmazottai ilyenkor fényesítgetik a támaszkodó falakat és állapítják meg, hogy az emberiség a végső pusztulás útjára lépett, közönyös a pesti nép.

Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint koncertje kivétel, van remény. Ezt még a Vörös Postakocsi vörös mellénykés zenészei is megállapítják, amikor átsétálnak ellenőrizni és feltehetőleg új nótákat tanulni az iF-be. Veronika népszerűsége csoda, hiszen jazzt énekel. A csoda magyarázata a részletekben van elrejtve: szép a hangja, jók a dalok és a szövegek -amiket többnyire saját maga ír-, szép, kedves és közvetlen, jól együtt vannak a remek gitárossal. Még annyit tehetek hozzá, hogy mindez nagyon.

Ajánlat jókedvre: ha éppen nincs Harcsa Veronika koncert a környéken, de van internet, írjuk a böngésző címsorába például, hogy:
http://www.youtube.com/watch?v=kOIG7hwb4Cs&feature=related

_

Francia sanzon est

A Modigliani című film egyik jelenetében a festő este a macskaköves utcán sétál. Nyitva a kocsmaajtó, bentről zene szól: Piaf énekel "francia sanzonokat".

11-én pénteken az iF -ben Komáromy Éva énekelte a "La vien Rose-t". Tavaszias este, nyitva a portál. A szép múlt-, sőt múlt-múlt századi épületek, kávéházi teraszok között sétálva elvarázsol a zene.

Elmúlik az antifasiszta és talán a magyarság gyűlölet ellenes indulat, és marad a békés városias hangulat. Legtöbbünkben élnek a régi emlékek erről a zenéről, s ilyenkor akaratlanul előbukkannak. Úgy emlékszem, hogy a "Húsz óra" című filmben hallgat valaki Piafot, a szabadság hangja szól a magnóból. Talán Latinovits aki hallgatja. (képek)

Azóta is, most már a nyár végéig nyitva az ajtó, és jobbnál jobb zenék szólnak esténként.

_

Születésnap, repülőszőnyeg, szárnyas zene

Szőke Szabolcs és Szalai Péter koncertje 2008. 04. 24.

Levittük a koncertet a pincébe. Bátor ötlet, érti ezt aki mostani állapotában látta a helyet. A papírlámpa, a szőnyegek és a piros kanapé, a hangszerek a földön és néhány várakozó vendég dacára kétséges hangulatú hely.

Nyolc körül Szabolcs bekonferálja az első számokat és megszólal a gadulka. Akusztikusan ami azt jelenti: gyönyörűen. Születnek és elmúlnak a hangok, vonóshangok töltik be a termet, Bekapcsolódik a tabla, akusztisan, kiismerhetetlen természetességgel. Aztán a semmiből, odaátról vagy a lelkünk mélyéből a zene énekelni kezd. Legutóbb, ősszel is így szólalt meg Tóth Evelyn hangja, akkor is, most is újra: csoda.

Szünet után két ajándék palack Simon Merlot látványán ellágyulva Szabolcs beismeri, születésnapi koncert ez: Szalai Péter másnap lesz “húsz”, Szabolcs maga hamarosan hatvan éves. Ünneplés, ováció. Mindenki örömére folytatódik az örömzene, negyediknek bekapcsolódik Kardos Dani kalimbán, négy angyalhangú hangszer vidítja a lelkeket. Ahogy a múlt század közepén dunaúj elvtárs beszédei után itt is hosszan tartó lelkes taps, Ráadás, kibővített ritmus szekcióval.

_

Horváth pince, Cabernet sauvignon 2006

Ezt olvastam: A cabernet sauvignon a kékszőlők, ezáltal a vörös borok királya. Illatában a cseresznye és a cédrusfa, ízeiben a fekete ribizli, szeder és eukaliptusz ismerhetők fel. Ezeket nem mind ismerem fel kóstolásakor, bár libanoni cédrust gyakran látok hazafelé a Kondor utcában. (Érdemes felsétálni, biciklizni és elgondolkozni Fedák Sáriról és Csontváryról.)

A Szent-György hegy déli lejtőjén, a Szigliget, Badacsony, Gulács dombjára néző pince előtt szoktam kóstolni, aztán hozom az iF-be. Sokan úgy gondolják, hogy ez a vidék csak fehérbort termel, de ez nem igaz. Horváth Árpád 2006-os új tölgyfa hordóban érlelt cabernet sauvignonja 26 meghívott közül kiérdemelte a Tapolca Város Bora 2008 kitüntetést. Nálunk össze lehet hasonlítani a nem barrikolt változattal, sőt például Simon úr gyönyörű egri borával.

_

Forró csokoládé

A forró csokiról az a mozdulat jut eszembe amikor a kisujjunkkal kiszedjük a porcelán kávéscsésze aljáról az ottmaradt sűrű, kávébarna (csoki fekete) krémet. Úgy tartják, téli estéken nincsen párja. Ez formálisan, de tartalmilag sem jelenti azt, hogy nyáron lenne. Vagy tavasszal és ősszel. Az igazság az, ha ilyesmire vagyunk hangolva, és olyan az a csoki, akkor nagyon jól tud esni.

Az iF-ben Valrhona csokit olvasztunk hozzá. A Valhrona egy Lyon közeli kisvároshoz Tain L'Hermitage-hoz kötődik. 1924-ben alapította egy Rhone völgyi cukrász. Mára hatalmas világcég lett, amelytől a legfinomabb cukrászati csokoládé alapanyagokat lehet beszerezni.

Az olvasztott csokihoz adunk barna cukrot, kakaót. Ezt az alapot melegítjük és hígítjuk friss tejszínnel, bolondítjuk naranccsal és chilivel, ha kérik.
_

Almáspite

Kedvenc mélyreható életfilozófia szakácskönyvemben Bacher Iván a dinsztelt káposztáról azt írja, hogy az úgy jó ha egy kicsit megbolondítjuk. Szalonna, méz, fehérbor, alma, köménymag: szárnyal a fantázia. Aztán az idők folyamán, ami egy élet során sajnos menthetetlenül eltelik, elmaradoznak a sallangok: megdinszteljük szépen a káposztát, ami így készül az a dinsztelt káposzta.

Az iF-ben van almáspite. Nem mondom, hogy felér a legjobb dinsztelt káposztával, de a filozófiájában van valami hasonló. Alma és linzertészta. Persze fiatalosan: kerül mellé, belé ez az: dió, lekvár, vanília fagyi, mentalevél. De így is finom. Kávé mellé például.

_

Sajt kóstoló

Gyerekkoromban a tejfölt szerettem a legjobban. A tejfölös néni házhoz jött. De a tejfölnek nem lehetett nekiesni, a levesbe csak spórolósan tettünk, próbáltam nem elkeverni az összest. Vacsoránál a tejfölös túró volt a dőzs (piros paprikával). A sajtot később szerettem meg, de akkor nagyon. Elképzeltem, mennyivel normálisabb lenne torta helyett egy kerek trappistát kapni születésnapra. Ez nem vált valóra, viszont kiderült, hogy a magyar trappistát érdemes a Zsiguli csomagtartójában Ausztriába csempészni. Pedig ott vannak az Alpok, a tehenek, gondoltam. Ma már tudom, hogy az a trappista érettebb volt, mint sok mostani utódja. Szép sárga, és nem utolsó sorban olcsó.

Külföldi sajttal nem próbálkoztam, a pénzt inkább sífelszerelésre meg felvonóra költöttem. Franciaországban, útban a Chamonix felé meg sem kérdeztem a piaci néniktől, mennyibe kerül az a sajt. Persze nem akartam lelepleződni, hogy fogalmam sincs, mit szeretnék.

Mára ez is megváltozott egy kicsit. Tudom, hogy tehén-, juh- vagy kecsketejből különböző érlelési eljárásokkal és tenyészetekkel készülnek a sajtok. Semmi nagy titok, évszázadok alatt kipróbálták így is, úgy is: a legjobb megoldás receptjét féltve őrzik. Mint a legtöbb művészet: jókor, jól kell csinálni. Például a roquefort, a kékpenészes sajtok leghíresebbike juhtejből készül, és csak akkor ez a neve, ha azokban a pincékben készül ott, a Massiff Central hegyei között. A márványsajt más, de ettől még azt is szeretjük.

Az iF -ben a francia sajttálon igyekszünk egy kis franciás kóstolót adni, mégpedig Nagy Tamás sajtkereskedéséből válogatva. - Általában - a tálon van lágysajt: brie és erősebb illatú camambert, kecskesajt, kékpenészes- és valamilyen keménysajt (én a gruyere-t szeretem). Ezek a sajtok jól kiemelik a borok ízét. Érdemes együtt kóstolgatni őket a chardonnay-vel vagy a sauvignon-okkal. A kéksajt és a tokaji (aszú vagy édes szamorodni) harmóniája (vagy ellentéte) nagyon élvezetes. Érdemes odafigyelni egy pillanatra, emlékezetes lesz.

_