2009. november 21.

Nekem haza kell sietni

Bizonyos gondolatok terjedése hasonló a vírusokéhoz. Embertől emberig, módosulgatva, néha nagyobb teret szerezve, máskor a véletlentől viszavonulásra, bujkálásra késztetve. Az elképzelhető gondolatok száma mondjuk, végtelen. Vannak köztük bőven túlélő fajták. Olyanok is akik a boldogságot, békét szereretik, olyanok is amelyek a békétlenséget, fejetlenséget.

A gondolatok korlátlan terjedésnek gátja paradox módon maga a gondolkodás. Képessé tesz osztályozni, igazra és hamisra választva szét a partalanságot. Komoly feladat, a legtöbb embernek már induláskor beletörik a bicskája. Azon kevesek, akik életétüket ráteszik, rövidke részeket olvashatnak el (boldogan) a KÖNYVBŐL: (amiben a világmindenség titkát rejti előlünk a legfelsőbb fasiszta).

Terjednek ezeknek a keveseknek elítéléséről szóló gondolatok, pl: a tudósok elzárkóznak az igaz valóságot ismerők tudásától.. Na ez minimum paradoxon, de inkább egy igazi nagy szamárság (finoman szólva). Viszont terjedése szálláscsinálója a bajnak: a szövődmények akár halálosak is lehetnek.

Lehetséges pártalapon dönteni arról, hogy köbgyök kettő racionális szám-e. De jobb, ha átgondoljuk, mi az irracionális.

"Nekem haza kell sietni vacsorázni -mondta Szilágyi.- De azt hiszem, ezen a világon nem lehet segíteni." (Örkény István)
_


Nincsenek megjegyzések: