Az emberi butaság axiómatikus elméletét alapozza Carlo M. Cippola az "Allegro ma non troppo" c. könyvecskéjében. Jó olvasni, mert fennsőbbségesen gondolhatunk magunkra. Az első megállapítás, hogy a buták (tökök) aránya bármely (görög fí) tulajdonság szerint kiválasztott emberi lényekből álló halmazban állandó szigma konstans, ami (ez is az állítás lényegéhez tartozik) mindig jóval nagyobb a vártnál. Pl. a pedellusok, egyetemi oktatók és a Nobel díjasok halmaza ebből a szempontból nem mutat lényeges különbséget, ugyanaz a szigma, sőt! A paradoxont kedvelő kisördög persze azt a tételt következteti, hogy akkor a buták halmazában ez az arányszám jóval nagyobb mint a várt 1.
Sőt ha engem vizsgálunk, aki okos vagyok, (az arány nullának várható), a posztulátum szerint ez a szám nagyobb, más nem lehet mint 1. Sőt gyök kettő. Mert annyi butaságot csinálok. Például mindennap reménykedem, hogy ha jó a kaja, a kávé, van calvados, meggyes sör, Amerigo Tot kiállítás, Várhelyi Tímea és Vetlényi kép a falon, akkor az okos vendégek bejönnek az iFbe és költökezésbe kezdenek.
De annyira nem vagyok buta, hogy ne akarjak sztrihnint keverni a családi levesbe (először magamat ölöm meg, aztán kiírtom a családomat) amikor a Pintér-Varga zongoraduót csak heten hallgatjuk az iFben (ua. Oláh Kálmán v. Berki Tamás.. trió esetében). Pintér-Varga nem csak allegro non troppo, de allegrissimo és allegro con brio és allegro con fuoco olyan közös muzsikálást csapnak, ami szerintem az évszázad (egyik) nagy magyar zenei élménye. Ebből rendszert csinálunk az iFben, ha belepistul(t)ok is!
_
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése