2009. december 10.

Télbe hajló őszutó

A napsütés keltette lírai lendület ugrasztott a kertbe. Kivittem magammal Vesztergombi úr legjobb Kadarkáját is. Véletlenül nálam volt az elmaradhatatlan cybershot, a carl zeiss optikával dolgozó fényképezőgépem (és egy pohárka ugyanabból a 2007-es borból). A macska magától jött, a kutyát sem kellett bíztatni szaladgálásra, de az asztalon nem akart megmaradni egy fotó erejéig sem, hogy a nyelve pirosával hangsúlyozza az összetéveszthetetlen kadarka bíbort.

Tanulságok:

Nem könnyű szép tárgyfotót összehozni. Még használhatót sem.
(Ezek riportfotók a kerti sétámról).
Nem kell mindennek szerepelni a képen. Itt pl. van gomba, fenyőtoboz, hullott levél, zöld fű, napfény, árnyék, pölöskei muskotály (kadarka helyett) és mégis, vagyis mégsem.
A pezsgős pohárról annyit, hogy nekem ebből ízlik a legjobban a borocska (dacára, hogy egyrészt metszett, másrészt nem kelyhes).
Azért látszik itt-ott a kadarka bíbor. És a birsalma szépje.
A kadarka megtévesztően könnyű elsőre, gyümölcsök és komolyság együtt, hosszú lecsengés, sós-keserű utóíz a 100 éves tövek jellemzője.

Kóstoljátok meg az iFben!
_

Nincsenek megjegyzések: