Ez Ludwig Mies van der Rohe építész jelmondata. Megvalósult tervei közül a Berlini Új Nemzeti Galériát láttam, mondhatom könnyű volt megérteni mire gondol. Alapigazságot fogalmaz meg. Ez az élmény akkor is, ha sikerült a mély hóban szép íveket húzni sível vagy megsiklatni windsurfot a fodrozódó hullámokon, netán valami igazán finom ízt felfedezni egy szelet alma, és egy kenetnyi kék sajt felhasználásával. A kávéházban is próbálkozunk ebben az irányban, de ha már huszadszor bukunk, szemünk szánk, ingünk gatyánk tele olvadó hóval, akkor nehéz könnyedén, laza izmokkal, jó egyensúlyunkban bízva önfeledten nekiugrani újból. Már pedig sokszor állunk az üres kávéházban, kétségbeesetten, bonyolítjuk az étlapot, szervezzük a még jobb koncertet kiállítással, borkóstolóval és hastánccal, fociközvetítéssel egybekötve.
De nem ez a mondanivaló veleje, hanem a paradoxon Mies van der Rohe mondásában. Kevesebb, több vagy három több mint öt. Logikailag egyformán értékelhető tévedés, mégis csak a második hülyeség. Az első mély értelmét épp a paradoxon hangsúlyozza. Tehát a valóság paradox, van az a sós utóíze ami szemléletileg nem való oda, és mégis: csoda. (Mint az iF kadarkának). Ez a sós íz teszi Mies mondását felejthetetlenné. (Vigyázat, nem minden marhaság, amivel a Ráday utca is ki van kövezve, okosság!)
Less is more. Less...
_
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése