Talán ezt a jelenetet örökítette meg Rutkai Bori a képen. Az égre nézett, az angyal éppen vigyázállásban emelkedett, közvetlenül a festőállvány mellől a gravitációval ellentétesen, felfelé. Az előbb még a tavaszi fűben járkálhatott, mert hát színes a talpa. Vádlit Borink nem tud olyan jól festeni, vagy annyira lekötötte az angyal talpának festése, hogy mire a többi részre került a sor, az angyal csak egy kicsi pötty volt már az égen.
Ezzel a történettel az a bökkenő, hogy kényelmesen felfelé nézni csak háton fekve lehet, festeni meg úgy nehéz. Lehetett másként is. Mondjuk (sőt tudjuk) Boriska angyal és angyali ártatlansággal ötletel hetet-tavaszt, színeket a vaskos, puha talpra és megfesti portrénak. Ábrázoló geometriából tudjuk, hogy szükség van a függőleges vetület megrajzolására is, hát nesze nekünk. találd ki ki a költő. A doktor kőszobrász?
Sok az ügyetlen duma, gyertek el még péntekig a Tiem-Enyéd képeket megnézni az iF galérián, nagyon szórakoztató! Nem fázok!
_
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése