2010. május 14.

Pettenkoffer Viki kecskesajtjai

Nem kell megijedni, bevezető idézet, aztán rövid szöveg és felhívás:

"A tudomány szentélyében sok a fülke… s a papok száma még nagyobb, akik mindenfélékért hajlonganak itt. Sokakat a felsőbbrendű szellemi erő vonzott a tudományhoz. Erőmutatvány nekik a tudomány. Abban keresik az élő tapasztalatot és becsvágyuk megelégülését. Mások a hasznosságnak áldozzák elméjük gyümölcseit. Ha az Úr angyala leszállna, s csupán ezt a két fajtát kergetné ki a szentélyből, nagy lenne üresedése, azonban maradnának még jelen és múlt papjai közül…Mert ha csak az elűzöttek áldoztak volna benne, meg sem épülhetett volna a szentély, mint ahogyan borostyán is csak fa törzsén kapaszkodhat az égnek. Hanem akikben az angyal a kedvét lelné, az fura, hallgatag, magának való népség, egymáshoz jóval kevésbé hasonló, mint a kiűzöttek hada."

Ezt a szöveget idézi egy fiatal német tudós, Albert Einstein beszédéből Robert M. Pirsig a minőségről írott regényében A Zen és a motorkerékpár szerelés művészeté-ben.

A Zen és az ablakpucolás: erről Spilák Lajos barátom tud sokat, a Kadarka útját Vesztergombi József barátom járja, a kecskesajt készítés pedig Pettenkoffer Viki ügye. Ő is a minőség megszállottja, mint az a fura, hallgatag népség. Tizenöt éve egy bácshegyi tanyán, kecskesajt témában keresi a választ a minőség kérdésére. Mi pedig, akik nem adjuk meg a módját annyira mint Viki vagy Phaidrosz, nézünk nagyokat és.. kóstolunk. Esetleg Zen kávézó-vendéglő-kultúrházban reménykedünk, és finom sajtokat kínálunk. Pettenkoffer Viktóriától. Hozzá Kadarka, Don Simon...

Tessék jönni az iFbe (vagy a Bácshegyre, Káptalantótiba (a Tapolcai medencében van, nem messze a Káli medencétől)). Akár motorkeréppárral, elhagyott országutakon.
_

Nincsenek megjegyzések: