Kalocsai Richárd és Szendrő Szabolcs kiállítását a kávézós nyitotta meg. A dolog mögött, mint ez megszokottá válik a köz- és üzleti életben, személyes összefonódás rejlik (Szabi régi barátom, Ricsi barátaim barátja). Ez esetben a közérdek nem sérült különösképpen, azt is megmondom miért.
A megnyitó célja, hogy a megnyitóra összegyűlt érdeklődőkben felkeltse az érdeklődést. Fenntartsa. Mondhat az ember bármit, ami nem túl hosszú és nem bonyolult. Az utóbbi nehezemre esik, megemlítettem hát a Gauss-Osztrogradszkij tételt. A hatás ugyanaz volt, mint a műegyetemisták között: semmi. Pedig furcsa párosítás: Gauss-Osztrogradszij, Szendrő-Kalocsai. Utóbbiak biciklizve ismerkedtek, feltételezem Ricsi a hasonló sorsú fotós Szabolcsban példaképet látott, elhívta hát biciklizni. Aki végigülte a megnyitót többet tud az esetről.
Mint megnyitó beszélő kijelentem, képeiket érdemes megnézni, szakmaiságként hozzáteszem, hogy a dinamikus géphasználat Ricsire, a statikus Szabolcsra jellemző. A világ többféle, a képen éppen nem zongorázó Neumann Balázs két különböző hangulatot zongorázott a megnyitón. Az iFbe el kell jönnötök.
_
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése