2011. szeptember 29.

Dömsödi Zsolt, a szörnyek és Alphonse Mucha

Az ovónéni behivatta a papát és diszkréten, de határozottan arra buzdította, hogy Zsoltit vigye pszichológushoz mielőbb. A gyerek ugyanis napocska rajzolás órán is szörnyecskéket sőt szörnyeket rajzolgat. Így van ez ebben a mi világunkban, szörnyet és szörnyűséget nem rajzolunk, főleg nem engedünk rajzolni, csináljuk aztán le- és eltagadjuk.

Senki nem ment pszichológushoz, hacsak az ovónéni nem (a történtek alapján leginkább neki meg a politikának kéne). Zsolt nem szokott le a szörnyek rajzolásáról, de grafikus lett, megismerte, többek között Alphonse Mucha művészetét, akiért rajong. Ez a rajongás felfedezhető az iFben (is) kiállított posterein, amik általa kitalált horrorfilmek igazi plakátjai, illetve Romhányi mester verseihez készültek. Azt hittem, rosszul hallok, amikor Herbszt László tanár úr megnyitóján ezt a Muchás gondolatot fejtegette. Azok a gyönyörű nők Alphonse képein, hogy jönnek az ijesztő véres horrorvilághoz, kérdem én. Vagy olyat, vagy ilyet, de egyszerre?

Nagyonis romantikus-szecessziós plakátok ezek, a megfejtésért (is) érdemes az iFbe ellátogatni. Meg van lumen (frissen pörkölt) kávé pl.
_

Nincsenek megjegyzések: