2011. november 5.

Még Kossuth díj

Lehet, hogy Kossuth díj osztogató hangulatom nem is Hrabal úrra vezethető vissza, hanem menekülés a harsogó ovódás társaság zűrzavarából. Vannak az ovódában a büdös kölykök akik rettentő zajosak, csónyán beszélnek és össze-vissza hazudoznak, "igen ovó néni, de megmostam a kezem", aztán titokban belekenik kakis kezüket a gyorsnaszád fényes rézkorlátjába. Zeng tőlük az utca. Ne ők kapják a sok Kossuth díjat.

Menjünk (mentünk is, az iF vezetőség) jazzt hallgatni az alternatív ovódába, (ahol az egyik fal tele van az ovó nénit (Finta Lacit) éltető szeretetteljes feliratokkal), a jazz olyan finom, csendes, elragadó, hogy teljesen elnyomja a kinti harsogást. Tim Ries és Oláh Kálmán triója igazi élmény volt. Közben nekem sajnos néha bezakatolt a mókuskerék, jöttek az iF Kávézós gondolatok. Ez a Kossuth díjas például. A Nyitott Műhelyben kéne átadni a Kossuth díjakat, Timnek, Kálmánéknak, Lacinak, a műhelyes művészeknek. Elég lenne egy dupla díjat feltenni a falra, nézegessék, osztozzanak akik odajárnak.

Azért gyertek az iFbe is, (ne legyen nekem olcsóbb a Ráth György utcában jazzt hallgatni).
_

Nincsenek megjegyzések: