2012. március 6.

Nagypapa meséi

Jön a tavasz, nyit a terasz. De hol kezdjem a mondandóm arról, hogy bármilyen is volt az átkos (ebben az esetben az előző előtti, a most éppen nem átkos utáni átkosok közül a régebbi, szóval a legvidámabb barakk), mindegy is, mert nem múlt el, áttelelt. Savanyú, de a miénk.

Itt a kultuccában néhány év alatt hozzászoktunk az ügymenethez, el is kényelmesedtünk. Az utolsó, fontos pecsét a "papírra" lassabban érkezik, de előtte egy csomó szinte autómatikus. A Tágulási Hivatalban eddig azt gondolták tágul, nem tágul a Ráday utca, rajtuk ne múljon hagyjuk egymást élni, hova kell az a pecsét? De idén rosszul indult, elköltözött a tágulási hivatal, az újban van pecsét, de nekünk kell kitalálni melyik szobában. (Két hét bujócska). És hozni kell a tágulási bizonyítványt, vagy a felfúvódó világegyetem szakvéleményét. Ez eddig részben vicc, de tegnap eljutottunk az ismerős kulcsmondatig: minden rendben, -szólt a felvilágosítás- már a FŐOSZTÁLYVEZETŐ ÚRNÁL VAN ALÁÍRÁSON.

Jó volt a 60-70-es évek, indult Fazekas matekosztály, Eötvös Klub, Ádám Kati és a Scampolo,
Wittek Mari és az Omega, Sándor, Göröcs, Albert, Tichy, Fenyvesi doktor, perfekt gráf tétel bizonyítása Lovász Lacitól. Ha valamit el kell intézni, akkor: "Weiner elvtárs ebédel, és szabadságon van, és a másik vonalon beszél". Jegyet a jegyüzértől!

Az iF fanok nagy része nem ért ebből semmit, nekik ez nagypapa meséje arról, milyen volt amikor nem volt (vezetékes) telefon, (a randevút már kitalálták!), de volt pl. trabant kiutalás három évre. Be kell menni a Tágulási Hivatalba időutazni, de inkább gyertek az iFbe jazzt hallgatni, wernesgrüner sört inni (nosztalgia) és miérteket és hogyanokat megbeszélni. (Kép: az "Én kis falum" c filmből),
_

Nincsenek megjegyzések: