A kávéházi koncertet nem mi találtuk fel. Bach világi műveit a Zimmermann kávéházban mutatták be, ezt a képet pedig az impresszionista Edouard Manet 1878-80-ban festette (The Waitress). A képen az újdonság nem az, hogy zenélnek a söröző-kávéházban, hanem az, hogy felszolgálólány viszi ki a sört a kedves vendégnek.
Manet belekezdett egy kávéházi képbe (Cafe-concert at the Reichshoffen) de munka közben kétfelé vágta a vásznat, onnantól a két rész külön életet élt. A másik képen (At the Café Concert) a nyüzsgő sörözőben zenét hallgatók fásult, szenvtelen arca közvetíti az elidegenedést és magányosságot. Másfél évszázad múlva a Ráday utcában az elidegenedést és magányosságot néha(!) tapasztaljuk. Ilyenkor az időjárást okoljuk és persze a válságot. (A külföldet általában nem bántjuk, végül is a jazzt nem nálunk találták fel, még ha nagyon szépen csináljuk is. Különben is részben külföldieket látunk vendégül, ők nyitottabbak manapság). Szomorú látni a fásult arcokat, de ők már az utcáról sem néznek rá a koncertre: szerencsére a kevés benti közönség ilyenkor is lelkes, az iFben Manet nem találna modelt fásultságra.
Felszolgálólányokat, finom sört, jó koncertet találna. Gyertek az iFbe!
_
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése