Max Gordon 1935-ben talált egy olyan bérleményt, amire vágyott: a hely a 7th Avenue South 178. címen található alagsori helyiség, akkor már két éve átalakítás alatt állt. Az alkoholtilalom miatt ugyanis az ott üzemelő "The Golden Triangle"-t be kellett zárni. Minden stimmelt, két WC, két kijárat, 200 m-en belül sem templom, sem zsinagóga, sem iskola és a bérleti díj nem több mint 100$. A kínálat sketch comedy, költészet és vacsora. A jazz később, a Blue Note-os Alfred Lion feleségének tanácsára jött. Lelkesen ajánlotta Maxnak, hogy csináljanak bulit egy jazz zongoristának: Thelonius Monk-nak. Ahogy az lenni szokott az ilyen történetben (és gyakran az iFben is), bármilyen jó volt a zongorista, senki nem jött meghallgatni. Max mérgelődött és feleségül vette Lorraine-t, aki (Max halála óta) máig egyedül vezeti a helyet, a Village Vanguard-ot a világ másik leghíresebb jazz klubját.
Max barátja, Jim Merod tegnap Fodor Péter tanácsára eljött Budapestre meghallgatni Péter kedvenc jazz duóját, Fábián Julit és Sárik Pétert. Hogy létrejöhessen a találkozás, a vb. közvetités elé beraktuk a zenét. Jelentem a jazz a Holland csapatnál is jelentősebb győzelmet aratott a meccsközvetítés felett. A darazsak helyett a közönség visszafojtott lélegzete és alkalmankénti önfeledt improvizáció- (gól)öröme kísérte az előadást, ami a hosszabbításokkal a meccsel egyidőben ért véget.
A hangulatról annyi: Jim megropogtatott, (kétméteres, szakálas óriás Ő, aki fizikusból lett az irodalom, a filozófia professzora mellette jazz kiadó, producer is) és azt mondta: "Like the good old days in New York. You remind me my friend, Max Gordon!"
Thanks Jim, Peter (2x), Juli and kedves közönség!
_Max barátja, Jim Merod tegnap Fodor Péter tanácsára eljött Budapestre meghallgatni Péter kedvenc jazz duóját, Fábián Julit és Sárik Pétert. Hogy létrejöhessen a találkozás, a vb. közvetités elé beraktuk a zenét. Jelentem a jazz a Holland csapatnál is jelentősebb győzelmet aratott a meccsközvetítés felett. A darazsak helyett a közönség visszafojtott lélegzete és alkalmankénti önfeledt improvizáció- (gól)öröme kísérte az előadást, ami a hosszabbításokkal a meccsel egyidőben ért véget.
A hangulatról annyi: Jim megropogtatott, (kétméteres, szakálas óriás Ő, aki fizikusból lett az irodalom, a filozófia professzora mellette jazz kiadó, producer is) és azt mondta: "Like the good old days in New York. You remind me my friend, Max Gordon!"
Thanks Jim, Peter (2x), Juli and kedves közönség!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése